A fotóhónap alkalmából pénteken este nyílt kiállítás a Magyar Kulturális Intézetben Zátonyi Tibor fotóművész alkotásaiból.
A fotóművész elmondása szerint azok közé a művészek közé tartozik, akik a mai napig hűek maradtak a hagyományos fényképkészítéshez. Fekete-fehér fotói a hétköznapi világ jeleneteit örökítik meg, annak vissza nem térő pillanatait. Látszólag derűs vagy komolyak ezek, melyek az első látásra azt a benyomást keltik, hogy bárki készíthette volna bárhol, bármikor, hogy a képen látható táj, alak órákig mozdulatlan. Hogy nincs dinamikája, minden a tespedt egyszerűségben marad. A különlegeset az alkotó csempészte be a
fotókba, mert egyedi humorával ragadta meg a soha vissza nem térőt.
Fotói előtt meg kell állni és el kell gondolkodni. Talán már mindenki átélt hasonló látványt, de eszébe nem jutott senkinek, hogy lencsevégre kapja. Ő megteszi mindenki helyett. Az aktuális kort egy ott felejtett tárgy, villanypóznák, sárba tiport kilincs, oszlopok, csíptető, ruhák, abszurd helyzetek igazolják. Zátonyi nemcsak a környezetének, hanem elsősorban saját magának akarja újrateremteni, saját magának akarja értelmezni az őt körülvevő világot. A helyszín sokszor elhanyagolható, helyenként úgy tűnik,
semmitmondó, de a megragadott motívum árulkodik róla. Egy tájrészlet, amelyet csak ott, és azok láthattak, akik vették azt a fáradságot, hogy oda utazzanak. Nekik a fotók emlékeket, helyzeteket hoznak a felszínre. Maga az alkotó is vette a fáradságot. Itt vonja be nézőit a játékba. Ekkor kezdünk el töprengeni. Nem vesszük észre, felszállunk, és máris utazunk vele. Zátonyi Tibor fotóin az egyén és az őt körülvevő világ közötti kapcsolat intim, csak rájuk tartozik. Az egyénre és az őt abban a pillanatban meglesett helyzetre. Ettől is megismételhetetlen. Az alakok a tájat nézik, arcuk láthatatlan, belemerülnek, így adva át magukat a meghitt pillanatnak. Itt bizonyítja a fotós, hogy minden megörökíthető és visszahozható. Az elmúlt is. A néző ott marad, és még sokáig emlékezik. Már nincs titok, be kell vallani: átélte, érti a humort. Ő is szeretne ott lenni
még egyszer, hátha még eszébe jut valami, de már késő, elillant. Vagy mégsem?
Hisz itt van, csak nézni kell. Nézni Zátonyi Tibor fotóit.
Zátonyi Tibor 1976-tól vesz részt kiállításokon. Sokszor tudta nélkül
kerültek ki a képek a világ nagy városaiba. Pozsonyban utoljára mintegy 14 évvel ezelőtt nyílt tárlata. A mostani november 30-ig látható az intézet székházában.
Felvidék Ma, Hominda Katalin
