A Magyar Pálos Rend idén ünnepli pápai jóváhagyásának hétszázadik évfordulóját. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendbe Boldog Özséb esztergomi kanonok gyűjtötte össze a pilisi hegyekben szétszóródott, szent életű remetéket az 1250-es években. Közösségét Remete Szent Pálról, a szerzetes életforma első kezdeményezőjéről nevezte el. A szemlélődő, szigorú imaéletet élő és lelkipásztori munkát is ellátó pálosok szabályzatát 1308-ban fogadta el V. Kelemen pápa.
A pálosok célja a liturgikus ima ápolása, Isten igéjének hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, a Mária-tisztelet ébren tartása, valamint apostoli tevékenység az Egyház és a felebarátok szolgálatában. A fehér ruhájukról ismert szerzetesek ma négyszázan élnek összesen 54 házban a világ számos pontján, elsősorban Európában (pl. Németországban, Angliában, Csehországban és Ukrajnában), de találkozhatunk fehér barátokkal az USA-ban, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Kamerunban, ez utóbbi két országban már helyi hivatásokkal is. Földrészünkön a legnépesebb közösség Lengyelországban működik (20 perjelségben 190 szerzetessel és 75 növendékkel). A lengyel pálosok gondozzák az ország legismertebb kegyhelyeit, Czestochowát és Jasna Górát.
Magyarországon már az alapító életében több remetetelep jött létre, elterjedtsége és ismertsége a mohácsi vész előtt volt a legnagyobb: nyolc tartománya volt a rendnek 170 kolostorral. II. József rendelete 1786-ban a pálos rendet is feloszlatta, mindössze két kolostoruk maradt meg Lengyelországban. A szerzetesek 1934-ben térhettek vissza az alapítás színhelyére, szolgálatukat azonban csak rövid ideig végezhették. Az 1951-es feloszlatás után 1990-ben telepedtek le újra Boldog Özséb követői. Négy házukban (Budapesten a Gellért-hegyi Sziklakápolna mellett, Márianosztrán, Pécsett és Pálosszentkúton) 18 szerzetes végez lelkipásztori munkát, az utánpótlást jelenleg egy novícius jelenti.
MML, Felvidék Ma
