Közismert, hogy a Garam menti Zselíz neve az idők során ezer szállal fonódott össze az Esterházy család nevével. A magyar arisztokrácia egyik legnagyobb családjának ezen ága ugyanis a földbirtokokat szerzett, majd a 18. század hajnalán kastélyt építtetett a településen.
A kastélyhoz tartozó uradalmi gazdaság később Bars vármegye második legnagyobbjává nőtte ki magát. A neves család révén sok jeles személy kötődik Zselízhez, ha csak Franz Schubertre vagy Franz Sacherre gondolunk, de mellettük még sok mindenkire lehetnek büszkék az Esterházyknak köszönhetően a zselíziek.
A legnagyobb formátumú felvidéki Esterházy viszont minden kétséget kizáróan Nyitraújlakon született Esterházy János, aki politikusként alkotott maradandód a Trianon utáni kisebbségi létbe szorult magyarságért való megingathatatlan kiállásával. Szilárd jogvédő tevékenységével, racionális és keresztényi politizálásával nem csak reményt, hitet adott a felvidéki magyaroknak, de jó példával elől járva, mártíromságával bátor kiállást és tartást is, amelyből mindmáig meríteni tudunk. Esterházy János több ízben is járt Zselízen, amelyet a korabeli sajtó és kordokumentumok meglehetősen jól archiváltak, így ezekről van képe az utókornak.
Prágai Magyar Hírlap (hungaricana.hu, Molnár Imre archívuma)
Először 1933. április 27-én járt Zselízen az OKP helyi alapszervezet gyűlésén, mint az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke (később Egyesület Magyar Párt). A gyűlésre az ipartársulat helyiségében került sor. Legközelebb két évvel később, 1935. április 3-án járt a Garam mentén, amikor a helyi pártszervezet zászlaját avatták fel. Majd ismét két év múlva tért vissza Zselízre 1937. március 7-én a körzeti-járási közgyűlésre, melyet a Mészáros-féle vendéglő nagytermében rendeztek (a mai Líška drogéria). A földrajzi közelsége és egyéb kapcsolatok révén minden bizonnyal többször is járt Zselízen, de a korabeli források csak ezt a három alkalmat őrizték meg.
Az viszont ezidáig nem volt ismeretes, hogy rokonság is fűzte őt a kastélyt tulajdonoló Esterházy, illetve leszármazottaik, Breuner és Coudenhove famíliákhoz. A rokoni köteléket maga Esterházy János lánya, a nemrégiben, 2025-ben elhunyt Esterházy Malfatti Alice fedi fel, aki a korábban Zselízen szolgáló Galgóczy Rudolf atyának írta meg ezt egy levelében.
A levélhez Zselízről festett akvarellek fotóit is csatolta. Mint írja, a képeket férjének, Gioacchino Malfattinak a nagyanyja, Breuner-Whitehead Ágota feslette kb. 1890 körül.
Az ő dédanyja volt Esterházy Karolina, akinek a zeneoktatójaként járt Zselízen Franz Schubert világhírű zeneszerző.
Alice asszony levele Galgóczy Rudolfnak
Esterházy Malfatti Alice szerint ő ültette a hatalmas tölgyet a kastély mellett, amit a családban 100 éves fának hívtak.
A városi legenda szerint a három gigantikus tölgyet Esterházy János Károly ültette három gyermeke születésekor. A lényegen viszont nem változtat, hogy mindenképp Esterházy János Károlyhoz, illetve lányához, Karolinához (aki a zselízi családi sírboltban van eltemetve) kötődik az egyik fa ültetése
A fa természetesen megvan és jó egészégnek örvend. A kastélyparkban éppen folyik a revitalizáció újul meg. Magában a kastélyban pedig fejeződik be a műemlék épület harmadik ütemének felújítása is.
A tölgyek napjainkban (Fotó: Csonka Ákos)
Érdekes tehát, hogy a névegyezés ellenére nem közvetlen rokoni szál volt a Zselízen élő Esterházyak és leszármazottaik és a politikus Esterházy János között. Hanem lánya, Alice ment hozzá az olasz grófhoz, Gioacchino Malfattihoz, akinek a nagyanyja, Breuner-Whitehead Ágota volt zselízi (a dédunokája Esterházy Karolinának).
Ennek jegyében és a rokonsági kapcsolat révén ideje lenne, ha Zselíz is felsorakozna azon népes felvidéki települések táborába, akik emlékművel áldoznak Esterházy János nagysága előtt.
Csonka Ákos / Felvidék.ma
