Tavaly szeptemberben eseményekkel teli időszakot élt át a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, hiszen sor került a püspökválasztásra. Míg korábban a zsinat választott a jelöltek közül, most ez a feladat a presbitériumokra hárult. Az egyház választási törvényei szerint Erdélyi Géza 70 évesen már nem indulhatott, így Fazekas László komáromi és Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztor mérte össze erejét. A tisztújítási folyamat eredményeként Fazekas László lett az új püspök, akinek beiktatására február 14-én kerül sor Komáromban. Az új püspök hat évig gyakorolja majd hivatalát.
• A választási törvény megszabja, hogy az egyházi vezetőknek a hivataluk elfoglalását követő két hónapon belül le kell tenniük a hivatali esküt. Az Ön beiktatására február 14-én kerül sor a komáromi református templomban, déli tizenkét órakor. Hogyan zajlik egész pontosan a ceremónia?
– A beiktatás tulajdonképpen egy formális zsinati ülés, melyen azonban a zsinati tagoknak részt kell venniük. A bővebb istentisztelet igeszolgálattal kezdődik. A szolgálattevő – én Erdélyi Géza volt püspököt kértem fel – kikéri az új püspöktől és a főgondnoktól a hivatali esküt. Az eskütétel után következik a püspök székfoglaló beszéde, majd a püspök- és gondnok-helyettesek esküje. Végezetül jönnek a köszöntések. A beiktatásra rengeteg magas rangú személy kapott meghívást, így Szlovákiából minden egyház képviselője, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a kulturális miniszter, a magyarországi kormányhivatalok küldöttei, az MKP elnöke, Heizer Antal nagykövet, a kassai főkonzul… Várjuk a magyarországi református és evangélikus egyház képviselőit, a Kárpát-medencéből minden református egyház fejét, Csehországból, Ausztriából, Svájcból, Németországból a protestáns egyházak és segélyszervezetek vezetőit, akik elfogadják meghívásunkat. Természetesen itt lesznek egyházunk lelkipásztorai és a gyülekezet tagjai.
• Megválasztása előtt már adott egy interjút, ahol kifejtette, melyek lennének a legégetőbb megoldásra váró feladatok. Akkor azt mondta, bővebben majd a megválasztása után ecseteli ezeket.
– A feladatok kitűzése nem csak az én személyes dolgom, a zsinati elnökség, a zsinati tanács dönt ezekről, az egyház vezető szervei pedig szintén utat mutatnak. A konkrét megvalósítás aztán már a szűkebb vezetőségre hárul. Elsődlegesen meg kell szerveznünk a hivatalok működését. Komáromban eddig is működött a zsinati elnökségnek egy irodája és a gazdasági részleg, melyet püspökhelyettesként felügyeltem. Erdélyi Géza püspök rimaszombati lelkész volt, így érthető módon javarészt ott bonyolódtak az egyház dolgai. A súlypont most Komáromba kerül át. Fontosnak tartom a gyülekezetek és az egyetemes egyház anyagi megerősítését. Ezt csak bibliás alapon, a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok odaadó missziója révén tudom elképzelni. Láttatnunk kell az egyház azon értékeit, melyek hasznosak a környezet és a társadalom számára. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő gyülekezeti munka és háttér. Ha ez megvan, akkor az emberek megfelelően állnak az egyházhoz, nem csupán kulturális szervezetként tekintenek rá. Elengedhetetlenül fontos a missziónk, melyen keresztül az egyház minden téren megerősödhet, így előtérbe kerülhet az a szociális munka, melyet mi diakóniának hívunk. A szeretetszolgálat révén támaszt nyújthatunk az embereknek: ápoljuk a betegeket, segítjük a szegényeket és az elesetteket, látogatjuk a kórházakat stb. Mindezt egyházmegyei és összegyházi szinten is igyekszünk megvalósítani. Tavaly hoztuk létre a Diakonia Reformata nonprofit szervezetet, mely tulajdonképpen összefogja az egyházmegyékben és a gyülekezetekben lévő kis diakóniai csoportokat, azoknak útmutatást ad, adott esetben figyeli a pályázati lehetőségeket, kapcsolatot teremt a külföldi diakóniai szervezetekkel. Továbbá itt van az iskolarendszerünk, mely az utóbbi esztendőben nagyon meggyengült. A fejkvóta rendszert egy évvel korábban vezették be az egyházi iskolákban, mint az államiakban, és ezzel már félig térdre is kényszerítették az egyházi iskolákat. Az egyházi iskolaépületekre már szerencsére lehet benyújtani EU-s pályázatokat, de egyébként csak a fejkvóta rendszerből élünk. Át kell gondolnunk tehát, hogyan visszük tovább iskolarendszerünket.
•Az elmúlt időszakban elég sok bírálat érte az egyházat. Isten és az egyház egyre távolabb kerül az emberektől. Nem gondolja úgy, hogy szükség volna egy újabb reformációra, főként azért, hogy a fiatalokhoz közelebb kerüljön a vallás?
– Úgy gondolom, hogy a református és tulajdonképpen a protestáns egyház nyitott ilyen téren. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy terjedőben van a szabadelvűség és az individualista szemlélet, mely valahonnan a humanizmusból táplálkozik. A humanizmus mint olyan, egészében véve pozitív szemlélet volt, amely alapként szolgált a reformáció kialakulásához is. Azonban a humanizmus társadalmi terjedése hozta magával azt, hogy az ember került előtérbe és Istentől elfordultak. Ennek lett aztán a következménye az individualista szemlélet. Ha a Tízparancsolatból lefaragjuk az Istennel kapcsolatosakat, és maradnak az erkölcsi tételek, akkor nincs alapjuk, így nehezen tarthatók fenn. Bevallom, hogy nagyon sajnálom és féltem a fiatalokat, mert olyan irányba húzhatnak el, ahonnan nagyon nehéz visszatérni.
•Mit lehet tenni azért, hogy Istent visszaállítsuk a megfelelő helyre?
– Egyes egyedül a személyes életpélda segíthet. Nagyon nehéz egy szekularizált világban hirdetni az evangéliumot, nagyon nehéz elmagyarázni azt, hogy Isten van, és milyen értékeket kínál nekünk. A személyes kapcsolattartás révén megmutathatom, íme emberek, így is lehet élni. Szeretném, ha a mi egyházunkban fölerősödne az erre való hajlam, hajlandóság.
•Ennek a szabadelvűségnek és individualista szemléletnek van valami köze ahhoz, hogy a városokban kevésbé összetartók a gyülekezetek, mint a falvakban?
– Én nem mondanám, hogy kevésbé összetartók, mert maga a gyülekezet bizonyos összetartó erőt jelent. Viszont egészen más ízű a városi gyülekezeti élet. A falvak eleve egy szűkebb közösséget képeznek, ahol mindenki ismer mindenkit, míg városon az emberek távolabb vannak egymástól, ráadásul nagy problémát jelent a reformátusok feltérképezése, mellyel szerintem azért a többi felekezet is küszködik. Komáromban 1991 óta folyik ez a feltérképezés, de még mindig nem vagyunk a végén. A statisztikai adatok szerint 4696 református van a városban, a mi adatbázisunkban körülbelül 2300 név szerepel. Azok száma pedig, akik hozzájárulnak az egyházi terhekhez, többé-kevésbé rendszeresen megjelennek az istentiszteleteken, nagyjából 1300 fő.
•A közelmúltban tartották az ökumenikus imahetet. Ön személy szerint miben látja az ökumenizmus megteremtésének lehetőségét?
– A mi egyházunk is tagja a Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának. Az ökumenikus imahét alkalmával évente közös istentiszteleten veszünk részt, ezzel is bizonyítva, hogy együvé tartozunk, bár más és más felekezetben, más és más hagyományokat követve. Egy a célunk, hogy az evangélium terjedjen, hogy a tényleges értékek megmaradjanak, erre épüljön a társadalom. Jó lenne, ha az Európai Unió is erre építene, nem pedig a szabadelvűségre. Komáromban a 90-es évek elejétől vannak ökumenikus megmozdulások, például közösen szerveztünk evangelizációt a VMK-ban, Billy Graham amerikai baptista prédikátor szateliten keresztül evangelizált, vetítőkkel jártuk a falvakat, ahol felekezeti vita nélkül hirdettük a tiszta evangéliumot. Közösen tartottunk ökumenikus istentiszteleteket, legalább évente egyszer. Ez most is megvan, sőt talán még erősebbé vált azáltal, hogy Miroslav Hargaš evangélikus lelkész Komáromba került. Nagyon ügybuzgó ezen a téren, megpróbálja az egyházakat mozgósítani. Az ökumenikus imahét alkalmával ellátogattunk egymás templomába, én voltam az evangélikus testvéreknél, a baptistáknál, hozzánk eljött a baptista lelkész, az evangélikus lelkipásztor, Tichon atya, a görög-keleti egyház püspöke. Mindannyian a felekezetek és az emberek közötti jó viszony megteremtésén munkálkodunk.
•Végezetül egy személyesebb kérdés. Ön a városi képviselő-testület tagja is. Hogyan egyeztethető össze a papi hivatás a politikával?
– Én azt tartom, hogy mindannyian, akik élünk, eleve politikusok vagyunk, hiszen saját létünkkel, elképzeléseinkkel, életvitelünkkel politizálunk. A Szentírás egyik próféciájában olvashatjuk: munkálkodjatok annak a városnak a jólétén, ahová Isten odahelyezett titeket. Amikor elvállaltam a jelöltséget és a polgárok megválasztottak, én erre építettem. Ha Isten kiválasztott arra, hogy ottlétemmel, megnyilvánulásommal hozzájáruljak a város jólétéhez, akkor ezt mindenképpen meg kell tennem. Úgy látom, hogy ha a társadalom életében mélyebben ott lenne az egyház, és annak értékei, akkor mindenképpen pozitívabb irányt venne a társadalom élete.
Delta, Sárai Evelyn
