A Földnek szüksége van tiszta vízre és ózondús levegőre. Az embereknek élelemre és egészségre. A gazdasági életnek tőkére, a technikának további fejlődésre. De a világ mégsem sok-sok valamire szorul rá elsősorban. Inkább egyetlen Valakire.
Ezt a felszólítást olvashatjuk ki az évközi 7. vasárnap evangéliumának sorai közül: a kafarnaumi béna meggyógyításának történetéből. Próbáljuk meg a modern bibliodráma stílusában beleélni magunkat a jelenetbe, azonosulni a különböző szereplőkkel és megfogalmazni nekünk szóló üzenetét.
I. A kafarnaumi béna fiatalember
Az evangélista nem közli nevét, foglalkozását, életkorát. Ezzel jelezni akarja, hogy bárki lehet, aki Kafarnaumban, Budapesten vagy akárhol a földön él. Ez a férfi képviseli mindazokat, akik bénák. Bénák testileg: mivel nem tudják mozgatni karjukat, lábukat. Tolószékhez, hordágyhoz vannak kötve. Vagy akaratilag: mert vannak „lelki angolkórosok” is, akik a cselekvésben bénák. Szándékaik vannak, de megvalósítani képtelenek. Terveket tűznek maguk elé, de a kivitelezésig nem jutnak el. Vagy bűnösök: ezt sem részletezi az evangélium. Nem tudjuk, hogy rabló, gonosz vagy házasságtörő volt-e. Vagy hitetlen: Jézus korában is voltak, akik tagadták Isten létét. Ma még nagyobb a számuk.
+! Nos, ez a kafarnaumi fiatalember képviseli a te családtagodat, barátodat, szerelmedet, szomszédodat, akinek múlhatatlanul szüksége van Jézusra. Mert csak Ő tudja meggyógyítani testi bajából, feloldozni bűnei alól, megmenteni kilátástalan helyzetéből és célt tűzni élete elé. Nézz hát körül a környezetedben és biztosan fogsz találni olyan személyt, akit neked kell elvinned a Nagy Orvoshoz: Jézushoz.
II. Jézus
Elsődleges igényt elégített ki az igehirdetéssel. A Mester azt adta az embereknek, amire igazán szükségük volt. Azt hirdette, ami őket igazán izgatta. Nem a törvények szőrszálhasogató magyarázatába kezdett, nem az előírások elviselhetetlen terhét rakta hallgatói vállára. Ő a Mennyei Atyáról beszélt, aki örök szeretettel szereti az embert és barátjának tekinti. Az élet fenséges céljáról beszélt, amely értelmet ad minden munkának és küzdelemnek. És a mennyek országáról szólt, ahová mindenkit meghív. Tanításából kiérezték, hogy minden kérdésre van felelete: ez pedig az Ő személye.
Másik tevékenysége volt a feloldozás. Amire addig még senki nem volt képes: megbocsátani a bűnöket, megtisztítani a lelki szennytől, új életszakaszhoz elvezetni az Isten előtt adósággal terhelteket. Ha észrevette a bánat könnyeit a szemekben, a megtisztulás vágyát a szívben, akkor részletes bűnvallomás nélkül is feloldozott:
„Megbocsátom bűneidet, mert nagyon szerettél” – mondja Magdalai Máriának.
„Nem ítéllek el téged. Menj, de többé ne vétkezzél!” – hangzik a házasságtörő felé.
„Fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” – jelenti ki a kafarnaumi bénának.
Nem kell csodálkoznunk, hogy a legnagyobb vonzerőt gyógyításával gyakorolta. Nem jó pénzért tette. Nem népszerűséghajhászásból. Hanem azért, mert megszánta az elesetteket, szeretete kiáradását nem tudta visszafogni a bajbajutottak láttán. Ezek miatt tódultak hozzá az igazságot, megtisztulást, testi-lelki gyógyulást várók tömegei. És senki nem csalódott benne.
III. Hordágyvivők
Rájuk nem is nagyon szoktunk figyelni. Pedig nagyon fontos személyek. Ők tették lehetővé, hogy a beteg és bűnös fiatalember egyáltalán Jézushoz jusson. Sőt, az ő rendíthetetlen hitük volt csak képes a szokatlan cselekedetre: a tető kibontására és a kötélen való leeresztésre. Vállalták a nevetségességet és a mennyezet újjáépítésének kelemetlenségeit. Kik voltak ezek? Nem fizetett alkalmazottak. Nem zsoldos borravaló-várók. Kijelenthetjük: Jézus névtelen munkatársai voltak. Olyanok, akikben élt az áldozatkészség, a részvét, a szeretet. Akik rendületlenül bíztak Jézus hatalmában, akik személyes kapcsolatban voltak az Úrral. És apostoli szellemtől voltak áthatva. Jézushoz vitték a bénát, aki magától nem juthatott volna az Úr elé.
+! Isten megmenthetné a lelkeket kegyelmével nélkülünk is, de Ő az üdvösség rendjét úgy alkotta meg, hogy Országa embereken keresztül terjedjen. Akkora helye lesz Istennek a holnap világában, amekkorát mi, mai munkatársai biztosítunk számára. Ne mondjuk: „Majd a Szentlélek megoldja a nehéz problémákat!” Mert Ő meg azt mondja: „Rátok bíztam. Közreműködéseteket elvárom.” Vállaljuk, hogy az Úr névtelen munkatársaiként egyengetjük azok útját Jézushoz, akik nélkülünk nem tudnának eljutni hozzá.
*
A Zsinat befejezésekor az Egyház 2500 püspöke üzenettel fordult a mai világ különböző rétegeihez: a munkásokhoz, a szellem embereihez, a művészekhez, a fiatal házasokhoz és az ifjúsághoz. A felhívás kijelentette: az Egyház nagyon bízik mindnyájukban, rájuk építi jövőjének sorsát. Kérte őket, szenteljék erejüket az emberiség javára, legyenek Krisztus munkatársai, a Mesternek szüksége van rájuk. Vigyenek másokat közelebb az Úrhoz, saját hitükkel segítsék embertársaik testi és lelki gyógyulását, vállalják az apostolkodás rejtett cselekedeteit.
Csendüljön fel lelkükben az ének:
„A világnak Krisztus kell!
A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol.
Emlékezz, emlékezz: te Krisztushoz tartozol!”
Magyar Kurír
