Vízválasztónak ígérkezik az idei év a régióban: 2009 minden eddiginél jobban tesztelni fogja a közép- és kelet-európai rendszerváltások külföldi működő tőkére (FDI) alapozott növekedési paradigmáját – olvasható Pogátsa Zoltán egyetemi docens Figyelőben közölt esszéjében. Ezeket a rendszereket ugyanis igazi mély globális gazdasági válság közepette még nem láttuk működni. A térség országaiban a privatizáció szerencsés időszakban zajlott, gyakorlatilag a globalizáció hőskorában. Exponenciálisan emelkedtek a nemzetközi működőtőke-beruházások, kialakulóban voltak a ma már jól ismert transznacionális vállalatok. A világgazdaság a Bill Clinton fémjelezte boom korszakát élte, amelyet csak minimálisan akasztott meg a dotcom válság az ezredforduló után. Rögtön követte ugyanis azt a Bush-adminisztráció eladósodásból gerjesztett növekedési időszaka, az ingatlanpiaci, tőkepiaci és hitelboom.
Most azonban markánsan más helyzetben vagyunk. Recesszióba süllyedt gyakorlatilag minden jelentősebb tőkekihelyező ország, gyengélkednek a kelet-európai termelőhelyek felvevőpiacai. A nemzetközi kereskedelem 1982 óta először fog csökkeni az idén, és e kereskedelem igen nagy része a multik nemzetközi termelési láncain belüli belső mozgás lesz.
Hol van már 2007!
Visszafogják a külföldi működőtőke-beruházásokat is. Az utóbbi negyedévekben minden új uniós tagállamban érezhető volt csökkenés a bejövő FDI tekintetében. Az idén várhatóan 165 milliárd dollár körüli lesz majd a fejlődő gazdaságokba áramló nettó magántőke összege, alig több mint a hatoda a 2007-es 929 milliárdos csúcsnak. Felmerül az a kérdés is, hogy a multik anyaországainak mentőakcióit és gazdaságélénkítő csomagjait mennyire kötik majd az ottani belső munkahelyek megtartásához, illetve hazai beszerzésekhez. Ha számottevő mértékben, annak az lehet a következménye, hogy az adott társaságok a keleti periférián igyekeznek majd költségeket és munkahelyeket csökkenteni. Az alternatíva az, hogy az anyaországbeli drágább munkahelyeket szüntetik meg, és a periféria olcsóbb állásait tartják fenn. Ma még nem látni tisztán ebben a kérdésben.
A térségbeli országokban az idén csökkeni fog a gazdasági teljesítmény, még az utóbbi évek mintaországában, Szlovákiában is, ahol az eddigi 8–10 százalékos éves növekedési ütem helyett erre az évre mínusz 2,4 százalékot prognosztizál a jegybank. Ráadásul a térség afféle olcsó gyártó és összeszerelő bázisként különösen magas arányban specializálódott az autóiparra. Ezt az iparágat pedig számos okból kifolyólag a többinél is jobban érinti a gazdasági világválság.
Megroppanó paradigma
Ettől függetlenül is könnyen megroppanhat azonban a multikra alapozó felzárkózási paradigma. A közép- és kelet-európai tigrisek, pumák, és egyéb nagyvadak mintájára száguldó gazdaságok kiemelkedően magas GDP-növekedést produkáltak az utolsó 15 évben. Ez azonban a szerkezetváltások utáni foglalkoztatás-növekedések, a multik felszívó hatása ellenére sem járt a foglalkoztatás nyugat-európai vagy amerikai szintű kiteljesedésével. A visegrádi országok mindegyikében a foglalkoztatási szint alatta van a rendszerváltás utáni évekének, vagy épphogy eléri azt. A térség egyértelműen az unió foglalkoztatási válságövezete. Kivétel egyedül Szlovénia, amely nem külföldi tőkére, hanem többségében belső erőforrásokra alapozott. Ott a foglalkoztatás folyamatosan emelkedett, és ma már az uniós átlagnál is számottevően magasabb szinten van. A válság minden valószínűség szerint csökkenti majd a teljes térség foglalkoztatását.
Nem egyértelmű a jövedelmek felzárkózása sem. Arányaiban tapasztalható némi felzárkózás a jövedelmekben a rendszerváltás óta, az abszolút összegek közti különbség azonban nő, és jövedelmek esetében az alapkiadások miatt talán ez utóbbi fontosabb.
A külföldi működő tőkére alapozott növekedési modell átsegítette a rendszerváltó országokat az átmenet nehezén. Számos kézzelfogható előnnyel járt, hosszú távú potenciálját, fenntarthatóságát azonban a mostani krízis fogja igazán tesztelni. Az eredeti – távol-keleti és kelta – tigrisek több évtizeden át képesek voltak fenntartani a magas növekedést, érdemi és megdöbbentő életszínvonal emelkedést hozva polgáraiknak. Igaz, azok az országok nem alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű re-export bázisokként találták meg helyüket a világgazdaságban, olvasható Pogátsa Zoltán írásában, aki a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, az MTA kutatója.
FigyelőNet, Felvidék Ma
