Március végére kiderült, hogy a mi kis válságunk nem is olyan kicsi. 312 ezer ember került utcára, újra tíz százalék feletti a munkanélküliség, és bár él a remény, hogy az idénymunkáknak köszönhetően egyesek átmenetileg keresethez jutnak, vége a felfelé ívelő gazdaságnak. Minden elemző a foglalkoztatási helyzet romlását jósolja, akár 12 százalékos munkanélküliséget 2009 végéig.
A tátrai tigris nem dorombol többé, nem törleszkedik gazdái lábához. Kushad. S hogy mennyire, arról beszédes adatok szólnak. Az például, hogy éves szinten több mint 28 százalékkal csökkent az ipari termelés, amely így térségünkben a legmagasabb, a 4-5 százalékosra tervezett gazdasági növekedési ütem pedig most már a derűlátó jóslatok szerint is 2 és fél százalékos gazdasági visszaeséssé változik. A legérthetőbben mégis a munkanélküliség növekedése mutatja, mekkora a baj. A tömeges elbocsátások mellett folyamatosak a kisebb létszámú leépítések. Emberek százai-ezrei szembesülnek azzal, hogy biztos jövedelmüket elveszítették, mindennapi megélhetésük vált kétségessé, családok százai nem tudják, miből fogják fizetni hiteleiket, ha őket is bedarálja a recesszió.
Az a 332 millió euró, amivel a kormány a válságkezelést kezdte, elfogyott. Sőt, ennél jóval több pénz folyt el. Tetemes segítséget kapott a vasúti teherfuvarozás és személyszállítás, de nem eleget.
Az év első három hónapjában bérvisszatérítéssel tartotta a gyárkapukon belül az alkalmazottak egy részét a kormány, az adomány azonban elfogyott, megrendelők a cégeknél nem jelentkeztek. Munka sincs, így marad az elbocsátás. Hovatovább a rosszemlékű múlt is visszaköszön: számos cég tartozik dolgozóinak több havi munkabérrel, ezzel kényszerítve őket felmondásuk benyújtására, ami csak azért jó neki, mert ilyenkor végkielégítést sem kell fizetnie. Szaporodnak azok a vállalkozások is, amelyek úgy húzzák le a redőnyt, hogy alkalmazottaik is csak a kapuhoz érve tudják meg: nincs tovább. Szaporodnak a hatékony válságkezelést sürgető kérések is, egyelőre azonban nincs rájuk válasz.
A kormány ideges. Számításai nem jöttek be. Az a 150 ezer ember, akinek a magánnyugdíjpénztárakból való kilépését várta, nem tér vissza az állami ellátó rendszerbe, így a várt 10 milliárd korona, a 332 millió euró sem javítja a Szociális Biztosító egyenlegét, és nem gyarapítja a kincstárat. Segélyezni is csak visszafogottan lehet. Hónapok óta nem tud dönteni a munkaügyi tárca a munkanélküli-segélyekről szóló törvény módosításáról. Az ellenzéki pártok hónapról hónapra a parlament elé viszik a járandóság összegének átmeneti emelését, az 50 éven felüliek esetében pedig a jogosultsági idő 9, illetve 12 hónapra növelését, a koalíció meg rendre leveszi a napirendről a javaslatot, mert egyelőre senki – a pénzügy vezére – sem látja át, mennyiből él meg az ország. Hogy pénzhiány van, kétségtelen. Egymilliárd eurós rövidlejáratú kölcsönt akar felvenni a kormány, az állami pénztárjegyeket – a bondokat – már piacra vitte. Kérdés: lesz-e rá vevő, s ha igen, mire fordítják a befolyt összeget. A tervezett, ám a válság miatt elmaradt adók pótlására-e, vagy a közszféra tartozásainak foltozgatására? Még ez sem dőlt el. A hatalom ideges. Az egyik része a sajtót és az ellenzéket szidja, a másik része alantas indulatokat szít a kisebbségek ellen, a demokratikus szabadságjogokat sértő témákat húz elő nemzetféltésre hivatkozva, a régi, jól bevált recept szerint. A recept azonban még nem orvosság a bajokra. Főleg: az ilyesfajta receptből nem lesz soha gyógyír.
* * *
A Foglalkoztatási Kutatóintézet adatai szerint a szlovákiai munkanélküliek 75 százaléka már több mint két éve hiába keres állást. Ez Európában egyedülálló jelenség. A hosszú távon munkanélkülieket ugyanis akkor sem lehet munkába állítani, ha fordul a kocka, és felfutóban van a gazdaság. Michal Páleník elemző szerint legalább a segélyen élők rendszeres képzését szem előtt kellene tartani az ilyen ínséges időkben is. Azért, hogy szükség esetén munkába lehessen állítani őket. Szlovákiában jelenleg is 14 ezer vendégmunkás dolgozik, szakképzettséget igénylő posztokon, elbocsátás sem fenyegeti őket. A hazai kínálatból ugyanis nem lehet pótolni őket. Szlovákia nyitott gazdasága miatt egyedül nem fog kilábalni a válságból, ezért az Európai Unió összefogására, a nagy gazdaságok húzóerejére van szükség ahhoz is, hogy a munkanélküliség csökkenhessen.
* * *
Minden 10. ember munkanélküli. Vannak régiók, ahol a helyzet sokkal rosszabb. A Rimaszombati járásban a munkaképes lakosság 30,37 százaléka munkanélküli, a Nagyrőceiben 29,55 százalékos a ráta. Rozsnyón és környékén 24,39 százalékos a mutató, a Nagykürtösi járásban 23,01, a Tőketerebesiben 23,07, a Losonciban 21,18. Növekszik a munkanélküliek száma a többi dél-szlovákiai régióban is. Márciusban több mint 450 új munkakeresőt regisztráltak például a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, az Érsekújvári és a Nagymihályi járásban is, a Kassai járásban pedig a múlt héten jelentettek be újabb, nagy létszámú leépítéseket.
* * *
Valami hiányzik a Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztérium röplapjáról, amelyen a második nyugdíjpillérből való kilépésre biztatja az állampolgárokat. Jelesül azt a tényt nem tüntetik fel, hogy egy nemrég elfogadott törvénymódosításnak köszönhetően a magán nyugdíjalapoknak saját forrásaikból kell biztosítaniuk, hogy az ügyfeleik által náluk elhelyezett összeg nem csökkenhet. Nem igaz tehát az a példa, amelyet a minisztérium a szórólapon feltüntet. A jelenlegi kormánykoalíciónak köszönhetően az ügyfélnek a futamidő végén a legrosszabb esetben is meg kell kapnia azt az összeget, amelyet a nyugdíjtakarékosság során a kiválasztott nyugdíjalapba átutalt.
Megjelent a Szabad Újság 2009/17-i számában (gyr)
