Izsa / Iža
Duna mente
Első írásos említése 1172-ből maradt ránk. Határában az egyéb régészeti feltárásokon kívül egy római katonai tábor – Celemantia – maradványait is felfedezték. A községnek több gazdája volt – a pannonhalmi bencés kolostor, a komáromi vár, a Margit-szigeti klarisszák. Az utóbbiak a Leányvár nevű erősséget építették rá a római romokra. A falu a török hódoltság idején elnéptelenedett, csak a XVII. század végén újult fel. Egyházi műemléke a barokk Szent Mihály-templom, amely egy valószínűleg gótikus templom helyén épült fel, és a késő klasszicista stílusú, 1871-ből való református templom, melynek szószéke érdemel figyelmet. Izsa határában található a Bokrosi-szikes természetvédelmi terület.
