Késmárk / Kežmarok/Käsmark

 

A Szepesség, a Tátrák ás Sáros

Késmárk / Kežmarok/Käsmark 625 m magasan fekvő város a Poprád partján. A XII. század közepén már volt itt egy szász telep, amely a znióváraljai szerzetesekhez tartozott. A tatárjárás után a régi helyén építették újjá. Szabad királyi várossá Nagy Lajos király emelte. 1430-ban már vára is volt; ezt 1441-ben elfoglalták a husziták, s húsz évig innen adóztatták a környéket. 1463-ban pallosjogot kapott a város, így egyenrangúvá vált Lőcsével. Ekkor ugyanis már 200 éve folyt a harc a két város között a lengyel–magyar piacért. Vitájukat a politika is megérezte: Késmárk Zápolyai, Lőcse I. Ferdinánd oldalára állt. A mohácsi vész után a lengyel Laszki Jeromos lett a késmárki vár ura. Időközben a király elvette Késmárk városi jogait, s csak 1651-ben adta vissza Thököly István. A város és a vár urai között ugyancsak állandó volt a civódás. Késmárk végül is a Rákócziak hűségén maradt, de 1709-ben Heister generális labancai elfoglalták, a várost megsanyargatták, három vezető polgárt pedig – már csak elkobozható vagyonuk miatt is – kivégeztettek. A város sokszor szenvedett tűzvésztől, 1741-ben félig a vár is leégett. A XVIII. században végre nyugalom szállt a városra, mely végül is a Tátra egyik idegenforgalmi kapuja, s a Karpathenverein (Magyarországi Kárpát Egyesület) megalapítója lett.
Késmárk belvárosa ma műemléki védelem alatt áll, az egykori tűzvészek, ostromok miatt azonban nincs igazi központi magja. Főterének (Hlavné námestie) reneszánsz-barokk eredetű polgárházaira széles aluljáró, három ablak, magas oromzat és kisablakos, keskeny tetőhomlokzat jellemző. Az 55. számú polgárházban állandó lakáskultúra-kiállítás van. A Városháza 1415-ben épült gótikus stílusban; az 1515-ös tűzvész után, 1541 és 1553 között reneszánsz ízlésben építették újjá, a XVIII. században pedig copf stílusban renoválták. Második emelete 1922-ben készült, tornya barokk. A főtértől délre, a poprádi út mentén elterülő parkban áll az 1690 és 1717 között épült evangélikus fatemplom. Fából, vasszögek nélkül ácsoltak itt mindent, még az orgona sípjait is fából faragták. A késmárki hagyomány úgy tudja, hogy a templomot a svéd király hajóácsai, Mittermann és Lerch építették. S azért készült fából, mert a császári rendelet csak ilyet engedélyezett a protestánsoknak, mégpedig utcavonalban, kőalapzat nélkül. A fatemplom alaprajza görög kereszt alakú, tetőszerkezetét négy cirbolyafenyő oszlop tartja. Hossza 34, szélessége 30 m. Belsejét festett ószövetségi jelenetek díszítik, az oltár barokk. A piros téglaburkolatú, eklektikus, kupolás, harangtornyos új evangélikus templom 1896-ban Hansen bécsi építész tervei szerint épült. Ebben van Thököly Imre mauzóleuma a fejedelem palástjával és zászlóival. A mauzóleum falában helyezték el a Nikodémiából idehozott eredeti sírkövet is. A kuruc fejedelem hamvait 1906-ban hozták haza Késmárkra, a domborműves márvány emléktáblát Holló Barnabás készítette. Az evangélikus líceumot 1533-ban alapították; sokáig ez volt a Szepesség egyetlen nagyigényű tanintézete (kiváló könyvtárral és professzorokkal). A Magas-Tátra tudományos feltárását is a késmárki professzorok kezdték: a XVII. században Fröhlich Dávid tanár, Buchholz György lelkész és két fia kezdte szakszerűen bejárni a Tátra rengetegeit s ismertetni és népszerűsíteni a hegyvidéket. A Vár utcai (Hradná ul.) Kékfestőház Késmárk egyik legrégibb háza, egy kékfestő céhmester műhelye és lakása volt. A Szent Kereszt-plébániatemplom 1444-től ötven esztendeig épült egy még régebbi templom helyén. Hossza 50, szélessége 22 m. Középoszlopok tartják, értékes berendezése gótikus és reneszánsz stílusú. Szárnyas főoltára művészi faragású munka, keresztelőmedencéje 1472-ből való. 1536-ból származó, pártázatos reneszánsz harangtornyát sgrafittók díszítik. Ez a Szepesség egyik legszebb megoldású és legépebb harangtornya. A vár főhomlokzatával szemben álló egykori evangélikus gimnázium a XX. század elején magyar szeceszsziós Lechner-stílusban épült. Könyvtára sok értékes ősnyomtatványt tartalmaz.
  A Thököly-vár 1190-ben apácazárdának épült. 1348-ban a keresztes lovagoké lett, 1441-ben pedig a husziták foglalták el, erődítménnyé növelték, s innen uralkodtak a széles vidéken. A husziták kiostromlása után Mátyás király Zápolyai Imrének adományozta. A mohácsi vészt követő évtizedekben Laszki Jeromos és családja birtokába került, majd a XVI. század közepén Thököly Sebestyén gazdag kereskedő vette meg, s István fiával reneszánsz stílusú palotává alakíttatták át. Thököly Imre fejedelem bukása után a bécsi udvar lefoglalta a várat, fényűző berendezését pedig Bécsbe szállíttatta. Később volt benne kaszárnya, raktár még műhímző gyár is. A szlovák állami műemlékvédelem az utóbbi évtizedekben nagy költséggel restauráltatta az öttornyos várat, s ma is olyannak látjuk, amilyen a Thökölyek idejében lehetett. A vár északi része a városfalakhoz csatlakozik, pártázatos, sgrafittodíszítésű déli frontja a város felé néz. A főbejárata fölötti márványtábla felirata: „Turris fortissima Nomen Domini 1628.” (A legerősebb bástya az Úr neve 1628.) Az udvarban álló várkápolna alapja gótikus, kapuzata barokk, 1658-ban újították fel. Csavart oszlopokkal keretezett oltára  is barokk, rajta Szt. István, Szt. Gellért, Szt. Imre és Szt. László szobra. A kápolna kriptájába temetkeztek a Laszkiak és a Thökölyek. A várban ma múzeum van, Késmárk és a vár történelmét illusztráló gazdag gyűjteménnyel.
A város egykori erődítményéből egyedül a Szűcsök kapuja (das Kürschnertor; Kušnierska brána) maradt meg. Ha a város környékére is kirándulunk, legyünk óvatosak, a környező hegyekben viperák is vannak!