Szakolca /Skalica

 

Pozsony környéke

Ősrégi település a Morva folyó bal parti lapályán, első írásos említése 1217-ből maradt ránk, 1372-ben Nagy Lajos emelte szabad királyi várossá. Habán posztógyártók is letelepedtek falai között, s 1660-ban már jeles egyházi iskola székhelye volt. Leghíresebb szülötte II. (Vak) Béla király. Szakolcán élte le élete utolsó éveit s itt halt meg 1801. december 21-én Gvadányi József. 1911–1913-ban itt működött főgimnáziumi tanárként Juhász Gyula. Szakolca középkori várának néhány fala máig megmaradt. A város legszebb műemléke, a Szent György-rotunda templomnak épült a XIII. század első felében, de a XIV. és a XV. század fordulóján beépítették a város akkor létrehozott erődítményrendszerébe. Két szintje közül a felső őrtoronyként szolgált, az alsó megőrizte szakrális jellegét, amiről falfestménymaradványai is tanúskodnak: ezeken a Szt. György-legenda motívumai fedezhetők fel. Utolsó nagyobb méretű átalakítására a XVII. század derekán, a barokk jegyében került sor. Szakolca további műemlékei: a gótikus-reneszánsz-barokk stílusjegyeket magán viselő plébániatemplom s a XIV. századi csontház; a XVII. századi Szent Erzsébet-kápolna; a gótikus indítású Ferenc-rendi templom és kolostor; a XVIII. századi pálos templom; a kéttornyú jezsuita templom (XVII. század). Az Erdőháti (Záhorské) Múzeum Szabadság téri (Nám. Slobody) műemlék-épületének homlokzatát a Mikuláš Aleš cseh festő rajzai alapján készült mozaik díszíti. Szakolcán született František Sasinek szlovák történész, Jozef Hollý szlovák író.