A francia és az amerikai elnöki pár részvételével emlékeztek meg szombaton a normandiai partraszállás 65. évfordulójáról a franciaországi Colleville-sur-Mer amerikai katonai temetőjében, ahol több mint kilencezer hősi halált halt amerikai katona nyugszik.

A kilencezer meghívott, köztük kétszáz amerikai veterán részvételével rendezett ünnepség vendéglátója Barack Obama amerikai elnök és felesége volt. A megemlékezésen részt vett Stephen Harper kanadai, Gordon Brown brit és Francois Fillon francia miniszterelnök is, valamint Károly herceg, trónörökös, aki II. Erzsébet angol királynőt képviselte.
Eljött Tom Hanks amerikai színész is, aki a Ryan közlegény megmentése című filmjének forgatása, 1998 óta minden évben ellátogat a normandiai megemlékezésekre.
Jimmy Carter elnöksége (1976–1980) óta valamennyi amerikai elnök legalább egyszer részt vesz a D-nap (D-Day) évfordulós ünnepségén, kivételt ez alól csak id. George Bush jelentett.
Az 1944. június 6-i normandiai akció a történelem legnagyobb partraszállási művelete volt hárommillió katona mozgósításával. A nyugati front megnyitása hozzájárult a náci Németország katonai összeomlásához, a második világháború gyorsabb befejezéséhez Európában.
A szövetséges erők katonáinak bátorsága megváltoztatta a huszadik századot – mondta Barack Obama amerikai elnök az ünnepségén elhangzott beszédében.
Obama kiemelte: „Akkor még nem tudhattuk, hogy a huszadik századot meghatározó hatalmas fejlődés az Atlanti-óceán két partján ezen az alig harminc négyzetkilométernyi partszakaszon lezajlott csatában dőlt el.”
Nicolas Sarkozy francia elnök hazája nevében minden Normandiában harcolt katonára emlékezett. Barack Obamát egy olyan ország jelképének nevezte, amely a szabadságért, a demokráciáért és az emberi jogokért küzd.
Az ünnepség helyszínéül szolgáló amerikai katonai temető a normandiai partvidék Omaha nevű szakasza felett található. A súlyos belpolitikai botrányok miatt ideges Gordon Brown megemlékezésében összekeverte a helyszín és az amerikai elnök nevét, s egyszer Omaha-partszakasz helyett Obama-partról beszélt.
A beszédeket követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait, majd egyperces néma vigyázzállással adóztak az elesett katonák emléke előtt. Az ünnepség 21 ágyúlövéssel zárult.
Barack Obama Normandiából Párizsba utazott, ahol feleségével és lányaival, Maliával és Sashával egy kisvendéglőben ünnepel családi körben. Sasha vasárnap tölti be nyolcadik életévét. Előtte az Obama család felkeresi a Notre Dame székesegyházat.
Az amerikai nagykövetségen megszálló Obamáék vasárnap délelőtt, szintén négyesben, a Pompidou Központ modern művészeti múzeumában tesznek látogatást, majd az amerikai elnök hazautazik. Családja azonban még hétfőig Franciaországban marad. Programjukban további kulturális és turisztikai célpontok szerepelnek, valamint Sarkozy elnök és feleségének ebédmeghívása.

A normandiai partraszállás története

Az 1944. június 6-i normandiai akció a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete volt, amely a nyugati front megnyitásával hozzájárult a náci Németország katonai összeomlásához és a második világháború befejezéséhez Európában. A jobbára D-napként (D-Day) emlegetett művelet az Overlord fedőnevet kapta. Dwight Eisenhower irányításával nem sokkal éjfél után a szövetségesek – kétévi katonai, politikai és lélektani előkészület után – ötezer tonnányi bombával árasztották el az Atlanti-óceánnak a franciaországi Le Havre és Cherbourg közti partszakaszát, majd több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy azok a nehéz terepen segítsék a hídfőállások megteremtését.
Hajnali fél héttől ötezer brit, amerikai és kanadai hajóról nyitott heves tüzérségi tűz közepette 20 ezer harci jármű és 156 ezer katona szállt partra öt helyen, az Omaha, Utah, Gold, Juno és Sword elnevezésű partszakaszokon, s ezzel megkezdődött az Atlanti Fal néven ismert német erődrendszer felszámolása. A német légierő alig ötszáz gépével szemben a szövetségesek 12 ezer repülővel támadtak, a szárazföldön 30 ezer német katona próbált ellenállni.
A németek már régóta számítottak egy szárazföldi támadásra, de nem Normandiában, hanem leginkább Calais-nél, ahol a Franciaország és Anglia közötti La Manche csatorna a legkeskenyebb. Haderejük jelentős részét ide összpontosították. Hitler alapvetően elterelő műveletnek tartotta a szövetségesek csapatmozgásait. Június 6-án a német erőket irányító Rommel tábornokot csak reggel 10-kor, Hitlert 11-kor értesítették a szövetségesek inváziójáról. A tábornagy folyamatos követelése ellenére Hitler július közepéig sem volt hajlandó haderőt megmozgatni, és Észak-Afrikából sem érkezett segítség Európába.
Ennek ellenére a sikeres D-napot követően a tervezettnél nehezebbeknek és hosszabbaknak bizonyultak a normandiai harcok, amelyben hárommillió katonát mozgósítottak. A németek szívósan védték állásaikat, legfőképpen a stratégiai szempontból fontos Cherbourg és Caen városát. Igazi áttörésre július legvégén került sor, amelynek eredményeként augusztus 25-én Charles de Gaulle tábornok és a szövetséges csapatok bevonulhattak Párizsba. Szeptember 5-én Brüsszel, szeptember 12-én pedig Le Havre is felszabadult.
A szövetségesek az első 24 órában több mint tízezer katonát veszítettek, többségüket lelőtték a németek vagy pedig a vízbe fulladtak. Német oldalon 5 és 9 ezer közé tehető az első napon elesett katonák száma. A normandiai katonai temetők 110 ezer katona maradványait őrzik.
Moszkva már 1941-ben javasolta a brit kormánynak a második, nyugati front megnyitását, 1942-ben pedig már követelte, hogy az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői kezdjenek Nyugat-Európában nagyméretű hadműveletekbe, és ezzel kényszerítsék a német hadvezetést, hogy legalább 40 hadosztályt vonjon el a keleti frontról.
A három kormány 1942. június 12-én Londonban, Moszkvában és Washingtonban hivatalos közleményt jelentetett meg, amely szerint “teljes megegyezés jött létre az Európában 1942-ben megnyitandó második front halaszthatatlan feladatait illetően”.
Winston Churchill egykori brit miniszterelnök háborús emlékirataiból azonban kitűnik: az amerikai és az angol delegáció az 1941 decemberében tartott washingtoni konferencián megegyezett, hogy a két hatalom haderői legkorábban 1943-ban kezdik meg a behatolást Európába. Mire végül 1944-ben eljött a D-nap, a keleti fronton már a szovjet csapatok kezében volt a kezdeményezés.
A normandiai partraszállást követően a háború még 11 hónapig folytatódott: az amerikai és a szovjet csapatok 1945. április 25-én találkoztak a németországi Torgaunál.

Felvidék Ma, MTI, ddg