Annak ellenére, hogy az utóbbi napok legjelentősebb eseménye az európai parlamenti választások voltak, a szlovákiai magyar közéletet mégis egy teljesen más hír tartotta lázba. Holott a két esemény, a választások illetve az új magyar–(szlovák?) párt megalakulása összefügg.
A hírek túlnyomó többsége csak konstatálja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának két képviselőt sikerült küldenie Strasbourgba. Ma ez a tény már természetesnek tűnik, ellenben még szombaton is nagy volt a bizonytalanság. Sokan aggódtak, hogy most csak egy képviselőre telik majd, az ismert okokból. Már hetekkel ezelőtt felmerült, hogy ha csak egy embert tud az MKP az uniós parlamentbe küldeni, tulajdonképpen lehetőség lesz javaslatot tenni a párt elnökének a leváltására. Az alapszabályzat szerint ugyanis, ha egy választáson legalább 25 %-kal kevesebb képviselői helyet szerez a párt, ezt meg lehet tenni. Szerencsére ez a forgatókönyv nem következett be. Bár a titkos álom, a három képviselő, nem jött össze, az eredmény mégis elégedettségre ad okot.
Ilyen alkalommal tehát általában a választási stratégiát szokás elemezni, miben volt jó, miben kevésbé, hol sikerült mozgósítani, hol maradtak szimpatizánsok az urnáktól távol az átlagtól nagyobb arányban. Annak ellenére tehát, hogy az MKP a szlovákiai átlagnál jobb eredményt ért el, a kommentárok mégis a párt túlélésével foglalkoznak. A hét végén kicsúcsosodó pártszakadási szappanopera szombaton ért véget, és ez valóban elnyomja az ünneplő hangokat. Mindennek ellenére mégis érdemes párt szót szánni a magyar párt választási kampányára.
Már a lista összeállításakor sokan kétségeiket fejezték ki. Többek szerint túl sok a fiatal. Tény, hogy közülük egyelőre még sok az ismeretlen. Látszik azonban az is, hogy elég sok elsőbbségi szavazatot szereztek. Az MKP vezetősége valóban úgy gondolta, hogy lehet fiatalítani, új arcokat bevonni a politikába. Az eredményt tekintve ez tehát inkább sikeres volt.
A kampány is megfelelőnek mondható. Bár alapvető újdonság nem szerepelt benne, a lendület nagyobb volt. Sikerült a választókat mozgósítani. A legjobb „dobásnak” minden bizonnyal a kampánykörutak számítottak. Azokon számos magyar sztár, a határ mindkét oldaláról, lépett a közönség elé. Ezeken az estéken valóban jó hangulat uralkodott, sikerült az általában unalmas kampányrendezvények erőltetett jó hangulatát elkerülni. A kevésbé ismert fiatal jelöltek meg tudták ismertetni magukat.
Jó hír, hogy az idén már harmadszor választó lakosságnak nem ment el a kedve az urnához való járulástól. A szavazókedvre játszott talán az is, miszerint  most erősödött a magyarságra ható politikai nyomás. Ez mindig erősíti az összetartozás érzését. Ezzel éppen éles ellentétben állt, hogy a párton belül volt a legnagyobb visszahúzó erő. Mivel erről már korábban is tudtak a választók és a párt támogatása megegyezett a várakozásokkal, mindez azt jelenti, hogy a párt vezetése tulajdonképpen jól megbirkózott ezzel a kihívással.
Van tehát ok az ünneplésre, még ha kicsit szomorúan is. A választók a várt mértékben álltak ki az MKP mellett. Bár a párt megoszlott, a választók nem. Azt is meg kell nézni, kik voltak azok, akik ebben sikeresnek mondható eredményben tevékenyen részt vettek, és akik azok, aki viszont ez ellen tettek. Most viszont az átlagosnál gyorsabban jönnek el a szürke hétköznapok. Mindenesetre a választás katalizátor is volt arra, hogy a párton belül legnagyobb konfliktus megoldódjon.

Felvidék Ma, HZs