A szlovák nyelvtörvény a magyarokkal szemben született, noha az előterjesztő kulturális minisztérium és a törvény védelmezői ezt cáfolják. Magda Vášáryová színésznő-politikus, az ellenzéki SDKÚ-DS képviselőnője még a parlamenti szavazás előtt felhívta erre a plénum figyelmét, nevezetesen, hogy a nyelvtörvény vitája másról nem is szólt, mint a magyarokról. Pedig velük szemben kellene óvni a szlovák nyelvet. A következőkben Magda Vášáryová felszólalásának szerkesztett, rövidített változatát közöljük.
„Én megértem Önt, miniszter úr, hogy azt szeretné, ha ez a törvény észrevétlenül és nagyobb vita nélkül menne át a parlamenten. Ám az a vita, és ami ez körül a médiákban folyt, ellent mond Önnek. Nem olvastam egyetlen olyan cikket, nem hallottam egyetlen olyan vitafelszólalást sem, amely nem a magyarokról,a magyar kisebbségről vagy a kisebbségi jogokról szólna. A Smer és kormánykoalíciós partnereinek képviselői is kizárólag ezekkel kapcsolatos felszólalásokat tettek.
Miért kell nekünk éppen most foglalkoznunk ezzel a kérdéssel? 1995 után, amikor a Szlovák Nemzeti Párt szintén kormányon volt?
Ez a törvénymódosítás intellektuálisan is megosztja Szlovákiát. Ezt a Szlovák Tudományos Akadémia tudósai és más nyelvészeknek a megnyilatkozásai is mutatják. Vladimír Petrík például szó szerint ostobaságnak nevezi ezt a törvényt, mert a nyelvhasználat szabályzatának nem szabadna a nyelv fejlődésének fékezőjévé és rendőrévé válnia. És főleg nem rendőrségileg büntetnie! Ez a törvénymódosítás azt is lehetővé teszi, hogy a szóhasználatról döntsön, azaz, hogy mikor milyen kifejezés használata megengedett. Ilyen időket már egyszer átéltünk, de nem tartott sokáig, bár örök időknek feltételezték azt. Feltételezem, hogy ez a törvénymódosítás sem lesz hosszú életű, még a szerzőjét sem éli túl.
Nem arról beszéltünk itt a parlamentben, amiről kellene, pedig már az egész Európát foglalkoztatja. Nevezetesen, hogy miképp lépjünk fel a – nap mint nap tapasztalható – angol kifejezések beáramlásától a nyelvünkbe. Olvassák el csak az új szlovákra fordított könyveket, tele vannak anglicizmussal, és már semmi közük a nyelvünkhöz!
Önök előszeretettel emlegetik az 1994-es franciaországi nyelvtörvényt. Nos, miniszter úr, annak annyi köze van a szlovák nyelvtörvénytervezethez, mint ha egy Chanel 5 parfümöt hasonlítanák egy közönséges, ibolyával illatosított vízhez. Önök példaként tekintenek a francia törvényre, de annak lényegét nem említik. E törvény szerint az elektronikus levélre a „curiel” kifejezést kellene használni, ám ma is mindenki csak az „e-mailt” kifejezést használja! Felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy azok a nyelvtörvények, amelyeket az európai országok elfogadnak, azok nem a kisebbségekkel szemben, hanem az emigránsokkal szemben próbálják óvni a nyelvet. Azon emberek számára szabályozzák a nyelvhasználatot, akik a világ különböző részéről betelepednek hozzájuk. Ezek nem kisebbségi törvények, nem is lehetnek azok, hiszen a nyugat-európai országokban gyakorlatilag nincsenek is nyelvi kisebbségek.
Franciaországgal kapcsolatban felhívom a figyelmüket arra, hogy annak parlamentjében hatalmas felháborodást okozott, amikor a francia Sebastien Telié az Eurovízió 2008-as fesztiválon angolul énekelt. A francia kulturális miniszter elmondta, hogy szégyenkezik a világ előtt.
Az, ami ma itt a szlovák parlamentben történik, az nem előrelépés, hanem visszamenetelés a kommunista időkbe. Ez csupán a feldühödött emberek törvénymódosítása! Dühösek azokra, akik nem olyanok, amilyennek szeretnék őket tudni! De az Európai Unió, melynek tagjai vagyunk, olyan meggyőződésen alapszik, hogy a háborúk után győzedelmeskednünk kéne már végre önmagunkon is – az előítéleteink felett.”
Felvidék Ma
