A botránkozásnak az is ki van téve, aki nem siklik át nagyvonalúan egyes szövegeken a mai szövegben. A 3. vers ugyanis így hangzik. „Nem az építőmester ez Mária fia, és Jakab József, Júdás és Simon testvére? És nőtestvérei nem itt élnek közöttünk?” Hozzá szoktunk ahhoz, hogy Jézusról a menybe szállt Isten fiaként beszéljünk és megbotránkoztató, ha családjáról, testvéreiről és nővéreiről beszélünk. A 17 századik nem is akadt, aki komolyan foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, amikor pedig végre Észak-Németországban beinduló Jézus élete kutatás ezeket a nagyon is emberi kérdéseket felvetette, sokan úgy érezték, talán nem kevesen vannak akik ma is úgy érzik, a kérdés maga kivonja Jézus istensége alól az összes alapot.
Jézus, aki egy nagycsalád gyermekeként él? Jézus, akinek születési körülményei emberileg is szabálytalanok. Jézus, akinek a tanításával és viselkedésével nem értenek egyet a rokonai. Jézus, akit a saját testvérei őrültnek nyilvánítanak. Mindezek olyan fejezet címek lehetnek, amely botránykönyvnek készül Jézusról. Pedig mindegyik kijelentésnek van bibliai alapja.
Azonnal kérdezzük, ebből a nagycsaládból, hogyan lesz valaki Isten fia, második isteni személy, megváltó?
A 17-18 századi liberális kritikusok mindegyike azt állította, a tanítványok vakhite teremtette Jézus köré az isten legendát. Ez a magyarázat különösen hatékony ma, amikor a virtuális valóságban a pillanatnyi politikai érdek szerint lehet valakit angyallá maszkírozni, vagy ördögnek lefesteni.
Ezt a hazug feltevést, lehatásosabban Joseph Klausner 1922-ben megjelent héber nyelvű Jézus életrajza cáfolta a leghatásosabban, mondván: Az a vallás, amely 2000 évig fennmaradt, nem épülhet hazugságra. Igaz Klausnek más ellentmondást is felfedezett. A kereszténység a zsidó vallásban született és a leghatározottabban elutasította a zsidóságot. Jézus maga zsidó volt, és a keresztény teológiában igen sokáig alig beszéltek nemzeti hovatartozásáról. Egész életében betartotta a mózesi törvényt, a követői természetes magától értetődőséggel léptek túl a zsidó életformán.
Jézus szellemi arculatát ugyanis nem csak a család és nemzete vallása alakította, hanem sokkal inkább az isteni küldetést adó Mennyei Atya. Jézus nem fokozatosan ismerte fel messiási küldetését, hanem természetesen vallotta, mégpedig más formában, mint a kora népies felfogásában az ismert volt. Csak, ahogy nyomasztó lehet egy zsenivel együtt élni egy családban, sőt provokatív egy szenttel együtt élni egy közösségben, még inkább megterhelő Istennel élni egy családi közösségben.
Ahhoz, hogy az Istent tisztelni tudjuk, száműznünk kell az égbe. Ha ezt mondjuk „egy közülünk”, akkor nem akarjuk komolyan venni. Hazájában Galileában, Kafarnaumban, nem azért botránkoztak meg benne, mert nem tudták, hogy ember, hanem azért, mert nem akarták elfogadni isteni küldetését és szerepét. Ma inkább fordítva gondolkodunk, nem akarjuk elfogadni emberi mivoltát, legfeljebb csak teoretikusan. Ennek oka, hogy akár egyik akár másik elutasítása felment bennünket az együttélésből fakadó provokációtól. Lehet másként is élni. Lehet Isten gyermekeként, az Isten országa polgáraként a földön családban élni. Lehet úgy fizikai munkát folytatni, hogy mégis a mennyeieket akarjuk építeni. Lehet úgy gondolkodnunk, hogy a halált újjászületésnek gondoljuk, és tetteinkért a jutalmat Istentől várjuk. De ehhez családi kapcsolatba kell kerülnünk az Istennel, otthonosan kell mozognunk tanításával a piacon, az utcán, a munkahelyen. Ha ülünk a házban, ha fölkelünk, szemünk előtt mennyei küldetésünk lebeg. Másként élvezzük az életet, másként tervezünk, mást dicsérünk, mint amit a világ dicsér, mint a világ fiai, aki úgy tudják az Isten az égben lakozik, és a földhöz csak egy könyv köti, az evangélium, és az, hogy a templomokban tart ima meghallgatásokat.
Felvidék Ma, Virtuális Plébánia
