A „zsozsó” zizegése

A szlovák nyelvtörvény ellen – néha naiv és érzelmileg túlfűtött megnyilatkozások mellett – kialakulóban van egy egységes magyar nemzeti kiállás határon belül és kívül egyaránt.
Mert mostanra már egy dolog a napnál világosabb: ez a nyelvtörvény ellenünkre született és célja megsemmisítésünk meggyorsítása! Beletartozik a közösségünk ellen kifundált ravasz módszerek sorába: a „reszlovakizáció” és az „alternatív oktatás” ördögi praktikái közé. Amíg az első ellen a háborút követő megnyomoríttatásunkban nem voltunk képesek fellépni, de valahogy kihevertük; az „alternatív oktatás” ellen negyedszázada – itt és odaát – egységesen léptünk fel. Meg is lett a foganatja: a hatalom meghátrált!
Most a veszély sokszorozottabban nagyobb, mert közösségünk mentális helyzete jobban emlékeztet egy lelki tatárdúlás utáni időkre, mint egy magabiztos, jól kondicionált, öntudatos közösségre. Sokan pedig azt sem tudatosítják, hogy itt nem a két kisebbik koalíciós partner nemzeti „hőbörgéséről” van szó, hiszen Slotaékat és Mečiarékat inkább érdekli a megszerezhető konc, hanem a vezető kormánypárt stratégiai céljáról: szétzilálni közösségünket a másfél év múlva esedékes népszámlálás előtt! Naivitás a kultuszminisztert kikiáltani főbűnösnek: ő csak előretolt figura, akit a miniszterelnök mozgat! Az egész pedig egy előre jól megírt forgatókönyv szerint zajlik.
Kérdés az, hogy egy ilyen nyilvánvalóan megsemmisítésünkre felesküdött alakzattal – párttal? – lehet-e együtt bratyizni, netán nyugodt szívvel együttműködni, esetleg koalícióban lenni? Mindenki adja meg rá a választ saját maga, én azonban azt vártam, hogy a nyelvtörvény jóváhagyása másnapján, de a köztársasági elnök aláírása utáni napon mindenképpen, az MKP Kassa megyében felmondja a Smer-rel kötött koalíciót! Vártam és várunk, de nem történik semmi. Mert ki kell mondani végre: az itteni hibrid koalíció egy embernek, maximálisan kettőnek használt csak!
Mivel a vajasbödön már úgyis kiürült, kiszáradt, jó lenne felébredni és gyorsan búcsút inteni egy olyan koalíciónak, amelynek ölelésében ott van a hátba szúrt kés! Ideje volna végre nyilvánvalóvá tenni, hogy aki nemzeti létünket megkérdőjelezi, azzal nincs együttműködés!
Vagy a „zsozsó” zizegése kótyagossá tette az agyakat?