Ezer csillag, rengeteg néző és néhány szúnyog fogadta a Koltay Gábor rendezte Klapka című rockmusicalt, a dél-komáromi Magyarock Dalszínház idei nyári produkcióját, Dél-Komáromban, a Szabadság téren. Vizeli Csaba és Másik Lehel szerzők,
Takács Tibor író 1972-ben megjelent, Klapka katonái című regénye nyomán álmodták színre Komárom hősét. Július utolsó, augusztus első két napján tartották az ősbemutatót.
Többszörös ünnep volt ez a produkció
„Amikor Másik Lehel zeneszerzővel belevágtunk Az aranyember című saját produkcióba, eldöntöttük, ha sikere lesz, és eljön rá a közönség, a későbbiekben is megpróbálkozunk ilyesmivel” – fogadott Vizeli Csaba szövegkönyv- és dalszövegíró, a Magyarock Dalszínház vezetője.
Elmondta, abban gondolkodnak, hogy kétévente ősbemutatót tartanak a társulattal. Kiderült, már a kétezres évek elején szeretett volna zenés darabot Klapkáról. Az idén, a Komáromot felszabadító 1849-es csata 160. évfordulóján megvalósították a régi ötlete. Az új zenés darab születését április huszonhatodikán jelentették be. „A harmincadik születésnapom augusztus harmadikára, az egyik előadás napjára esett; aznap tartotta névnapját Másik Lehel barátom; Takács Tibor, a musical alapjául szolgáló regény írója pedig július huszonkilencedikén lett nyolcvankét éves. Többszörös ünnep volt ez a produkció” – avatott be az alkotó, aki azt is elmondta, prózai betétek viszik tovább a cselekményt a Klapka rockmusical dalai között; próza és zene segíti, erősíti egymást. „Még tegnap is alakítottunk a szövegen. Olyan előadás született, ami egyben szórakoztató, pörgős és követhető. A darabban huszonhat dal hangzik el, melyek októberre, a kőszínházi premier időpontjára cédén is megjelennek. Az aranyemberre a romantikus dallamok voltak a jellemzőek, Klapkához jobban illik a rock” – mondta Vizeli Csaba, és elárulta, azért nem az eredetileg tervezett Monostori erődben, hanem a Szabadság téren mutatták be az előadást, mert az erődben amerikai filmesek dolgoztak a nyáron. A Klapka főpróbái alatt végeztek a forgatással. Koltay Gábor rendezővel sok helyszínt megnéztek, végül a dél-komáromi városháza előtti tér mellett döntöttek. Mobilnézőteret béreltek, így valamivel többen nézhették a produkciót, mint a Monostori erődben láthatták volna.
Nagyon keveset tudunk róla
Földes Tamás, Klapka György alakítója, a Budapesti Operettszínház művésze elmondta, Vizeli Csaba két éve, Az aranyember bemutatóján kérte fel a szerepre. Nagy örömmel igent mondott, azóta várta a próbafolyamatot, amely az idén nyáron végre megvalósult. „- Nagyon tetszik a Klapka zenéje. Nem műzene; népzenei alapokra komponált folk-rock. A dalok könnyen befogadhatóak, szerintem sikeresek és népszerűek lesznek” – nyilatkozta a budapesti színész, aki az áprilisi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az új magyar zenés művek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy a nézők, és főleg a fiatalok, ismereteket szerezzenek történelmünkről. „- Azért jó, hogy Klapkáról született egy rockmusical, mert nagyon keveset tudunk róla. Nincs azon a helyen, ahol a szabadságharc nagy tisztjei, pedig ő tartotta itt életben a tüzet, a hitet. Ha a gyerekek megnézik ezt a musicalt, talán utánanéznek, elolvasnak egy-két könyvet, és jobban megismerhetik ezt a nagyon fontos embert” – erősítette meg tavaszi gondolatait a címszereplő, aki a próbák során keveset látott Komáromból. Megérkezett, és reggeltől estig próbált. Hogy a Budapesti Operettszínházban tudnak-e arról, hogy idén nyáron vidéken lett Klapka? Minden további nélkül elengedte Kerényi Miklós Gábor (KERO®) igazgató, pedig nem szokása.
A magyar történelemben sokszor felbukkanó konfliktus
Koltay Gábor rendezővel a „díszletbe ültünk”. Egy kisebb emelvényen asztal és néhány szék állt. Ezt szemeltem ki az interjúra. Várni kellett, a dél-komáromi tévések még dolgoztak. Hajnal Dóra riporternő faggatta a mestert. Aki meglepett közvetlenségével, miután beszélgetni kezdtünk. Kiderült, egy percet sem kellett győzködni, hogy elvállalja a Magyarock Dalszínház felkérését.
„Régóta ismerjük egymást Vizeli Csabával és a társulattal. Egy évtizede találkoztunk. Dolgoztunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és más helyszíneken. A csiksomlyói hegyoldalon háromszáz ezer ember előtt csináltuk a Megfeszített című rockoperát, majd a Napba öltözött lány című produkciót, de egészen különleges közös munkáink is voltak, mint Puskás Öcsi temetése, amit én rendeztem. Ehhez sokfajta segítség kellett, mert három hatalmas helyszínen, a Népstadionban, a Hősök terén és a Szent István Bazilikában volt a búcsúztató. Mindenütt külön megrendezett eseménysor zajlott, amik azután egymásba kapcsolódtak. Sokat köszönhetek ennek a lelkes társaságnak, mert nagyon jelentősen kivették a részüket a dolgaimban. Természetesen figyelemmel kísértem a szárnypróbálgatásaikat, hiszen több produkciót csináltak. Minden elfogódottság nélkül mondhatom, amatőr társulatból egy nagyon profi társulat küszöbére érkeztek. Ha a város vezetője lennék, lehetőséget biztosítanék nekik, hogy valamiféle szervezett körülmények között tudják kifejteni a tevékenységüket” – sorolta a neves rendező, aki szerint nagyon szép zenemű született. „- Regényt dramatizálni, és versekbe szedni, dalszövegeket írni hozzá, nagyon nehéz. Ez Vizeli Csaba munkája volt elsősorban, a zene pedig Másik Lehelé. Ami egy rockoperától kívánalom, hogy legyen benne néhány visszaidézhető dallam, egy-két slágergyanús szám, amit az ember megjegyez, azt teljesíti a Klapka. Amikor igent mondtam, még nem olvastam a regényt, a szövegkönyvet, a dalokat. Később meghallgattam az első zenei felvételeket, akkor már éreztem, nagyszerű dolog született. Arra is büszke vagyok, hogy olyan értelemben is talán van ehhez közöm, hogy az elmúlt tíz évben sok mindent ellestek abból, hogy milyen részekből áll össze egy produkció, és ezeket a tapasztalatokat beépítették az előadásba. Ez nem olyan rockmusical, amely csupán megidéz egy történelmi kort, hanem úgy van megírva Klapka György és Thaly Zsigmond alezredes konfliktusa, mint kétfajta világkép konfliktusa. Küzdeni kell az utolsó csepp vérünkig, még akkor is, ha minden meghalunk; hősökké kell válni, nem szabad feladni a várat, nem szabad engedni az elveinkből – így Thaly az egyik oldalon. Ezzel szemben ott van Klapka igazsága, hogy harmincezer embert nem feltétlenül kell a halálba küldeni; lehet okos kompromisszumot, értelmes egyezséget kötni. Ez a magyar történelemben sokszor felbukkanó konfliktus. Másik Lehel és Vizeli Csaba a Magyarock Dalszínház előadásában ezt úgy tálalják, hogy a múltidézésen túl a játékban megfogalmaztak egy sor olyan tanulságot, a tanúk, a cselekményvezetés segítségével, melyek mai elemeket is hordoznak.” – mondta Koltay Gábor, akitől búcsúzóul megkérdeztem, hogy most éppen hol ülünk a téren álló rengeteg díszletelem között. „A kerti kocsmában, ahol az előadásban titkos megbeszélések zajlanak. Amikor egy amerikai filmforgatás miatt kiszorult a produkció az erődből, és megláttam ezt a teret, azonnal azt mondtam, itt legyen az előadás. Egyrészt a mögöttünk álló épélet hangulata, másrészt a pompás liget miatt. Ez a város szíve. Mondtam Csabának, ha tudsz ide egy lelátót szerezni, szépen berendezzük a teret; a fák között fogom megcsinálni a játékot. Őszintén szólva, reménykedem abban, hogy ezt a helyet felfedezi a város, és nem csak most, a Klapka-évfordulón. Nagyon szép ez a tér. Remélem, hamarosan itt lesznek a Komáromi Nyári Játékok!“ – búcsúzott a rendező.
Bárány János riportja a Szabad Újság e heti számában jelent meg
