Pontosan egy évvel ezelőtt jelentette ki Dobroslav Trnka főügyész, hogy a nyomozócsoportja már minden műveletet elvégzett Malina Hedvig ügyében és már csak az orvosi szakvéleményekre várnak. Az ügy most ismét új csúcsot ért el. Vagy inkább egy újabb mélypontot. A Komenský Egyetem által kiállított orvosi szakvéleményről van szó.
Malina Hedvig ügyében a nyilvánosság és az újságírók szinte már mindenhez hozzászoktak. Ezért már szinte fel sem tűnt, hogy az egyik fontos szakvélemény kidolgozása, amely Malina Hedvig sérüléseinek okait és mértékét vizsgálta volna, aránytalanul elhúzódik. Trnka eredeti kijelentése szerint már fél évvel ezelőtt el kellett volna készülnie. A nagy késést jóhiszeműen azzal is magyarázhatnánk, hogy a szakértők tudatában vannak a jelentés komolyságának, és ezért különösen fontos nekik a minőség. Az Orvosi Kar nevében viszont Peter Labaš egy olyan szakvéleményt nyújtott be, amely szakmai körökben hosszú ideig példaként szolgál majd arra, hogy hogyan nem nézhet ki egy szakértői vélemény. Lehet, hogy még az orvosi kar hallgatói is tanulnak majd róla…
Nyilvános elhatárolódás
A múlt héten Labaš által lefestett kép, miszerint Malina Hedviget nem verték meg, és a sérülései 2006. augusztus 25-e, tehát az állítólagos támadás előtt keletkeztek, nagyon gyorsan szertefoszlott. A Sme napilap három olyan orvos nyilatkozatát hozta nyilvánosságra, akik a szakvéleményben úgy vannak feltüntetve, mint az azon dolgozó szakértők. Az Orvosi Kar dékánhelyettese, Peter Stanko szájsebész tiltakozott a megfogalmazás ellen, amelyben Labaš felhasználta az ő véleményét. Labaš kétségbe vonta, hogy Malina Hedvig pofont kapott volna, mert akkor az ajkon lévő seb és a duzzanat nagyobb lenne. Stanko a Sme – nek azt nyilatkozta: „Nem tudtam, hogy ez ilyen formában lesz feldolgozva. (…) A pofont nem lehet kizárni, sem az esést az állra, nem feltételezem, hogy magának ártott volna.”
A pszichiáterként feltüntetett Viera Korínková pedig cáfolta, hogy akárhogyan is dolgozott volna a szakvéleményen. 2008 júliusában küldött egy levelet Labašnak, amelyben kérte, hogy szüntesse meg a tagságát a bizottságban. Hasonlóan nyilatkozott a Sme-nek Ludek Vrtík sebész: „Az én nevem a beleegyezésem és tudtom nélkül szerepel ott.”
Ezen vélemények után Labaš szakértői jelentése tárgytalannak tűnik. A megbízhatatlanságát a többi kilenc orvos is alátámaszthatná, akiket Labaš munkatársaiként említett. Hetet megpróbáltunk megszólítani közülük. A Komenský Egyetem II sz. Sebészeti klinika főorvosa, Ján Skultéty a közreműködése jellegéről nem akart beszélni, és lerakta a telefont. A többi orvos, Peter Turčáni neurológus és Martin Hutan sebész a titkárnőik nyilatkozata szerint nem voltak a munkahelyükön, feltehetően külföldön tartózkodtak. Viera Kristová dékánhelyettest, Štefan Durdík sebészt, Jozef Bilické és Vladimír Javorka radiológusokat nem tudtuk elérni telefonon, az emailben feltett kérdéseinkre pedig lapzártánkig nem válaszoltak. Egyetlen orvost találtunk, aki kiáll a Labašsal együtt végzett munka mellett: „Az én véleményem ott áll a szakvéleményben. Egy magas szinten kidolgozott szakvéleményről az újságíróknak nincs mit beszélniük. Egy ilyen jelentéssel nem kell a nyilvánosság előtt foglalkozni. Szerintem a szakvélemény rendben van”- nyilatkozta a Týždennek Marián Vicián sebész. Alapjaiban véve igaza van: egy komoly szakvéleményről tényleg nincs mit beszélniük az újságíróknak. Ennek a szakértői jelentésnek viszont az a hibája, hogy a „tévedéseit” még egy laikus is észreveszi.
Ellentmondások
A szakjelentés a tartalma miatt is kétségbe vonható, nem csak azért, mert három orvos elhatárolódott tőle.
A 24. oldalon Peter Labaš ezt írja: „Az ajak sérülései és a kis duzzanata alapján nem megállapítható, hogy a személye ellen 2006. augusztus 25-én elkövetett támadás következménye. Még ezelőtt a dátum előtt kellett keletkeznie, ugyanúgy, mint a comb belső részén lévő véraláfutások is 2006 augusztus 25-e előtt keletkeztek, és lassan elhalványultak.”
Ez az egyik megállapítás azok közül, amelyekben Labaš kizárja, hogy Malina Hedvig valamilyen sérülést szenvedett volna el a támadás napján 2006 augusztus 25-én. Labaš három oldallal előbb pedig azt vonja kétségbe, hogy Hedvig pofont kapott: „(…) A pofon, illetve az ütés, ha ökölbe szorított kézzel történik, a trauma és a sérülés az ajkon nagyobb terjedelmű, mint amekkorát leír a lelet 2006 augusztus 25-én.” Peter Stankora hivatkozik, aki már az információ megfogalmazása ellen a múlt héten tiltakozott. Labašnak viszont annyira megbízik a saját állításaiban, hogy itt-ott bele is javítgat azoknak az orvosoknak a véleményébe, akik három évvel ezelőtt vizsgálták Hedviget.
Malina Hedvig sérüléseinek összegzésénél még arról is megfeledkezik, hogy az orvosok, akik órákkal a támadás után vizsgálták meg, szintén említést tettek az ajak körüli duzzanatról. A szakvéleménye 27. oldalán írja: „MUDr.K. elmondása szerint egy kicsi, maximum milliméteres zúzódás található az alsó ajkon jobbra, 1-2 centiméter hosszú duzzanattal, 12 órával később viszont MUDr.Š és MUDr.S szerint már nincs ott a duzzanat.” Nos, az általa említett orvos, MUDr.S a nyomozócsoport előtt tett vallomásában azt mondta: „egy kis duzzanat volt az alsó ajkon.”
Labaš a szakvélemény 28. oldalán szintén írja, hogy az orvos, aki Hedviget a támadás utáni napon, 2006 augusztus 26-án vizsgálta „már kifejezetten egy apró sebről beszél, duzzanat nélkül. Írja, hogy csak tapintás utáni fájdalom jelentkezett, ami csak a sértett szubjektív, nem alátámasztható megjegyzése.” MUDr.M viszont a vallomásában ezt állítja: „Az alsó és a felső ajak duzzanatát állapítottuk meg, ezt láttuk, és tapintás utáni fájdalom volt jelen a bal járomcsont területén.” MUDr.M a vallomásában azt is leírja, hogy Hedvignek hideg borogatás volt előírva. A kérdésre, hogy miért, azt felelte, hogy az arcon és a felső ajkon lévő duzzanat, és a járomcsont fájdalma miatt.
A duzzanat létezésének a jelentésben kulcsszerepe van, mert pont ennek az „elmagyarázásával” támasztja alá Labaš a saját állítását, hogy a seb Hedvig ajkán nem keletkezhetett az állítólagos megtámadás napján, hanem korábban.
Szimulált remegés?
Szintén figyelemre méltó, hogy Labaš egyáltalán nem foglalkozott MUDr.M nyitrai orvosnő megállapításaival, aki Malina Hedviget a támadás napján vizsgálta meg, rögtön a mentő megérkezése után. Ő ezt mondta a kihallgatáson: „Magas, 150/80-as vérnyomást mértem. Azt hiszem, annyi volt. És magas, 150-es pulzusszámot.” A kérdésre, hogy milyen volt a pszichikai állapota, azt mondta: „A páciens ijedt volt, izgatott, egész testében remegett.” Az ügyvéd kérdésére, hogy miért nem gondolja, hogy a páciens szimulált, azt mondta: „A normális vérnyomás 120/70. A pácienst nem kezelték semmire, semmilyen vérnyomáscsökkentő gyógyszert nem szedett, ebből következik, hogy a 150/80 magas. A 150-es percenkénti pulzusszám is magas, a normális 60-tól 80-ig terjed. A pupillák is tágak voltak, ami ijedtség illetve stressz jelei.”
Azon a reggelen, a támadás előtt Hedvig a reggeli busszal utazott Nyitrára. Akkor találkozott P.Károly tanárával, aki ezt állapította meg a kihallgatáson: „Nagyon nyugodt volt, nem mondta, hogy fél a vizsgától, csak annyit mondott, hogy szeretné letenni, hogy a magiszteri fokozaton tanulhasson tovább.” A tanár nem említett semmilyen az ajkon lévő sebet. Pedig Labaš szerint már ott kellett lennie…
Lelkiállapot? Nem érdekes.
A szakvéleményben, Labaš az állításait a nyitrai kórház elhunyt igazgatójához Viktor Žákhoz is címezné. Azt állítja, hogy a nyitrai orvosokkal való beszélgetés során jelezték neki, hogy az igazgató „nyomás alá helyezte az orvosokat, amíg Malina Hedviget kezelték”. Az orvosok a nyomozócsoport előtt tett vallomásukban semmi ilyesmit nem mondtak. „Ilyen mondat határozottan nem illik egy szakvéleménybe, ez egyáltalán nem szakmai kérdés.” – mondta nekünk egy szakértő, akivel a jelentésről beszélgettünk. Viktor Zák, aki látta Hedviget rögtön a kórházba szállítás után, így írta le az állapotát: „Könnyű sérüléseket szenvedett a páciens, de komolyabbnak láttam a fiatal lány lelki sérüléseit. Nem tudom, hogy kielégítően válaszoltam-e. Egyértelműen meg volt verve.”
Pontosan a sértett lelkiállapota az, amivel Labaš egyáltalán nem foglalkozik a szakvéleményében. Annak ellenére, hogy az ügyészség erre kifejezetten kérte. Sem a főügyészséget, sem pedig Labašt egyáltalán nem érdekelte Jozef Hasto pszichiáter véleménye, aki több mint 30 órát töltött el Hedviggel, és aki poszttraumás stressz szindrómát állapított meg nála. Az ügyvéd kérte, hogy hallgassák ki, mindhiába. Pedig Hasto az, aki a legtöbb időt töltött el Hedviggel az őt kezelő orvosok közül.
Mivel Labaš kétségbe vont néhány leletet, mint ahogy a nyitrai és dunaszerdahelyi orvosok későbbi vallomásait is, megkérdeztük a kórházak igazgatóit, hogy mit gondolnak a szakértői véleményről. A nyitrai kórház igazgatója a múlt héten üzleti úton volt. Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház igazgatója tömören reagált: „Megvan a véleményem az esetről, de a nyomozás lezárásáig nem fogok nyilatkozni.”
Miért?
A szakjelentésből úgy tűnik, mintha Labaš professzor nem Malina Hedvig egészségi állapotát vizsgálta volna, hanem erőnek erejével a rendőrségi verziót próbálná alátámasztani. Miért tenne ilyet egy kitűnő sebész? És vajon miért teszi tönkre a hírnevét ilyen felelőtlenül? A válaszokat ő tudja a legjobban. Nem csodálkozhat viszont, hogy az újságírók Ivan Gašparovič köztársasági elnökhöz való viszonyát is sejtik indítékként. A legutolsó köztársasági elnökválasztáson ezekkel a szavakkal támogatta Gašparovičot: „Gašparovič elnök urat a legjobban azért tisztelem, mert ő volt az egyedüli a jelöltek közül, aki támogatta az egyetemi campus építését az Orvosi Kar részére, a Rázsochy mellett.” Gašparovič a Smer segítségével lett elnök. Ennek a pártnak a csúcspolitikusai, köztük Fico miniszterelnök vádolta Hedviget hazugsággal. Jó felé spekulálunk, Labaš úr?
Miből gondolja, hogy a Labaš által elkészített szakértői vélemény nem objektív?
Három héttel ezelőtt kérvényt nyújtottam be, Labaš professzor elfogultságát illetően, és egyidejűleg így tettem a többi szakértővel is, akiket ő közvetlenül illetve közvetetten irányít a jelentés elkészítését illetően. Tettem ezt azt követően, hogy a professzor úr elkezdte a médiában értékelni a bizonyítékokat, illetve amikor beismerte, hogy elkezdett a már kihallgatott tanúkkal találkozni, és kezdte őket újra kihallgatni, ami teljesen törvénytelen. Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy egy olyan személyről van szó, aki politikailag láthatóvá vált a legutóbbi elnökválasztási kampányban. Ezek voltak ez első jelek számomra, amelyek azt sejtették, hogy valami nincs rendben, még azelőtt, hogy ismertem volna a jelentés tartalmát. Valószínű volt, hogy ez nem egy szokásos, törvényszerű eljárás, hogy valaki az eljáráson kívül a tanúkkal vitatkozzon azon, hogy a vallomásaikban mit mondtak helyesen és mit nem. Fontos az is, hogy annak ellenére, hogy az ügyészség nagyon terjedelmes, szakterületekre vonatkozó kérdéseket fogalmazott meg, Labaš professzor a kollégáival együtt, több mint egy év után sem tudtak ezekre felelni, mert a megválaszolt kérdések aránya csak 40%.
Teljesen felháborítóak számomra az utóbbi napok tapasztalatai, amelyek alátámasztották a félelmeimet, hogy az egyes szakterületekre vonatkozó kérdésekre a választ nem a szakértők dolgozták ki, hanem csak a sebész, Labaš professzor úr. Ezt már érezni lehetett a válaszokból is, csak bizonyíték nem volt. Erre bizonyíték számomra az azok által a személyek által tett a cáfoló kijelentések, akik úgy voltak feltüntetve, mintha együtt dolgoztak volna a szakértői véleményen.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a szakvéleményben több helyen a kihallgatások során elhangzott vallomások tartalma megváltoztatva, meghamisítva jelenik meg, egyes fontos vallomásokat szó szerint elhallgat, és ugyanúgy elhallgatja Malina Hedvig egyes sérüléseit is, amelyeket az orvosok megállapítottak 2006 augusztus 25-én. Szerintem egy teljesen törvénytelen, szakmaiatlan eljárásról van szó, ilyenek Labaš professzor állítólagos megállapításai is. Ez viszont a Főügyészségnek nem számít és nem is fog számítani. Ez azonban nyitva tartja azt a kérdést, hogy ez miért van így.
Miért?
Ez az ügy nem lehet igazságosan kivizsgálva, és így igazságos vége sem lehet, mert nem jogi alapon történik. A jogi síkról már 2006 szeptemberében lekerült az ügy, amikor Szlovákia csúcspolitikusai is képbe kerültek.
Amikor részletesen megismerkedtem Labaš professzor szakértői jelentésével, állítom, hogy ami a bizonyítást illeti, az eset orvosszakértői szempontból tudománytalan síkra került. Ez az egész ami Malina Hedvig ügyében történik, már nem a szakmaiságról és a jogról szól. Csak arról van szó, hogy hogyan lehet ezt az egészet lezárni úgy, hogy a bűnösség Malina Hedvig oldalán maradjon. Már kilátásba véve ezt a hatalom és politika által kívánt befejezést, a büntetőeljárást az országos Főügyészség vette át. Meg vagyok győződve arról, hogy olyan patinás szervezet, mint a pozsonyi Komensky Egyetem Orvosi Kara egy ilyen szakvéleményt nem adott volna ki. A válaszok tartalma nem tűnnek nekem adekvátnak egy olyan helytől, mint az Orvosi Kar. Én, mint laikus mondom, hogy abban a szakvéleményben féligazságok és lehetetlenségek vannak leírva. Valakinek el kellene mondania, hogy miért nem válaszoltak minden kérdésre, vagy konkrétan ki válaszolt a kérdésekre. Ahogy már mondtam, Labaš professzornak minden nyomozati anyag a rendelkezésére áll, de némely tanúvallomások nincsenek is említve, mások voltak ugyan említve, de egy megszerkesztett, lehet mondani, hogy egy meghamisított formában. Ez történt azoknak a személyeknek a vallomásaival is, amelyek alapján a szerző azt állítja, hogy Malina Hedvig nem 2006 augusztus 25-én sérült meg, hanem hamarább. Ez számomra azt jelenti, hogy legkésőbb 2006 augusztus 24-én, 23:59-ig. Már ebből is látható az egész megállapítás abszurditása. A hozzáférhető információk szerint Hedviget reggel hét és nyolc között támadták meg. Ha valaki azt állítja, hogy három év után, fotók alapján képes hét órás eltérést megállapítani, akkor az lehetetlenség.
Akkor miért írta?
Szerintem a szerző meg van győződve arról, hogy a jelentést objektíven készítette el, és valószínűleg arról is, hogy milyen nagy elismerést érdemlő tettet is hajtott végre a Szlovák Köztársaságnak. Szerintem a dolognak csak a Komenský Egyetem Orvosi Karának a kompromittálódása lesz a vége.
Nem gondolkodik azon, hogy a jelentést megmutatja más szakértőknek is?
Talán nem lenne helyes beszélnem az elkövetkező jogi lépéseimről. Labaš professzor eddigi kijelentései viszont biztos, hogy konfrontálva lesznek más szakértőkével is, még akkor is, ha a mostani Szlovákia politikai hatalmi atmoszférája erre még nem is a legmegfelelőbb.
Ön a nyomozócsoportnak javasolta még további tanúk meghallgatását. Sor kerül ezekre?
Az ügyészség elutasította a további tanúk kihallgatását, tehát a pszichiáterekét is, akik Hedviget 2006 augusztus 31-e után vizsgálták, mert állítólag nincs erre szükség. Ezt Labaš professzor sem igényelte a szakértői jelentése elkészítéséhez. A legutolsó kihallgatáson JUDr. Kozolka úr mondta, hogyha a pszichiáterek beidézését kérvényezem, akkor megteszik, viszont pár nappal ezelőtt kiadott egy közleményt, hogy őket nem fogják kihallgatni. Elnézést az őszinteségért, de ez csak egy nagy színjáték az igazságosságról és szakmaiságról, a szlovák és a nemzetközi közvélemény előtt. Egy egyenlőtlen harcról van szó az állammal szemben, aki jelenleg meghatározza, hogy mi az igazságos a polgárral szemben, aki ebben az egyenlőtlen harcban csak azokkal jogokkal rendelkezik, amelyeket az államhatalom szab meg.
Az én állandó figyelmeztetéseimet, amelyekkel Dr.Trnka figyelmét hívom fel arra, hogy megsérti Malina Hedvig jogait (sértettként és vádlottként is), ignorálják őket, és tudatában hatalmi pozíciójuknak csak nevetnek rajta. Sajnos ebben az államban ma olyan a helyzet, hogy nem mindenkinek kell betartania a törvényeket, ez a megállapítás az állami végrehajtó szervekre is érvényes.
Ön szerint hogyan fogják Labaš professzor jelentését kezelni?
Feltételezem, hogy a következő napokban valaki nyilatkozni fog az ügyészségtől, és hangsúlyozni fogja a szakvélemény kiegyensúlyozottságát, szakmaiságát és objektivitását. Egyidejűleg kétségbe lesznek vonva és nevetségessé lesznek téve azok az újságírók és állításaik, akik a jelentéssel foglalkoztak. Nem tudom elképzelni, hogy mit találnak ki a tény megmagyarázására, hogy nem azok dolgoztak a szakvéleményen, akik szerzőként vannak feltüntetve, de biztos egy eredeti magyarázat lesz.
Javasolni fogja Labaš professzor kihallgatását?
Nem mondom meg előre, hogy mit fogok csinálni. Gondolom, hogy ezt hivatali kötelességből megteszi az ügyész, miután elolvasta ezt a jelentést. Nem előbb fog ez megtörténni, mint ahogy a „kiegészítő szakvélemény” elkészülne, és főleg amíg a médiaérdekődés nem lankad a jelentést illetően.
Hogyan végződhet az egész ügy?
Az ügy jogi szempontból való megítélése – úgy, ahogy a múltban és most – a jövőben sem lesz fontos, amikor majd Malina Hedvigről, mint vádlottról fognak dönteni.
Csak a 2006 óta fennálló hatalmi és politikai érdekek védelme a mérvadó, valamint az, hogy akik Malina Hedvig ügyében láthatóvá váltak – kormányzó csúcspolitikusok, rendőrség és már az ügyészség is – jó hírnevüket semmi se veszélyeztesse. Tehát az eljárást értelemszerűen nem állíthatják le, és mi újra egy nagy színjáték részesei lehetünk, ami az állítólagos igazságról szól. Azonban az uraknak ez nem lesz ilyen egyszerű.
Jozef Majchrák, Týždeň
Fordította E. Anikó
Felvidék Ma
