Hallgatom a Pátriát… És bosszankodom…

Jakab István tanár úr, köztiszteletnek örvendő nyelvészünk májusban a Pátria rádió műsorait szakmai szempontok alapján vette górcső alá. Sajnos a helyzet május óta nem változatlan, hanem még romlott …
A Szlovák Rádió magyar nyelvű adása végre már a Csallóközben is hallható. Megörültem a Pátria megszólalásának, de az örömből hamar bosszúság lett 2009. május 16-án délután, ugyanúgy másnap reggel is – a hírek hallgatásakor.
Mindkét alkalommal megerősödött bennem az a gyanú, hogy a Pátria adásával kapcsolatban nem csupán műszaki jellegű problémáról volt, illetve van szó. Nem is a bemondókkal volt különösebb bajom, jóllehet a másnap reggeli adásban elég élettelen közlésmódban hangzottak el az előtte való napon hallott hírek. De tudom, a hírek közlőitől nem várhatunk művészi produkciót. A bosszankodásra nem az a mód adott tehát okot, ahogyan közölték a híreket, hanem az, ahogyan valaki – nyilván a fordító hírszerkesztő – összeállította ezeket. Tudom azt is, hogy a pénz világában élünk, ezért azon sem csodálkoztam, hogy az autósokat a rendőrséggel, pontosabban a büntetéssel riasztgatták, de miért a „magas büntetéssel”, „magas bírsággal”, „a büntetés magasságával”? Hová jutott ismét a Pátria? Hiszen már az utóbbi években, évtizedekben nemigen hallottam a magyar adásban efféle „hamisítatlan szlovakizmusokat”. S természetesen azelőtt sem az volt az adás célja, hogy az efféléket terjessze, de az igen, hogy ritkítsa ezeket a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában is. Kialakult a szerkesztőségben egy olyan munkaközösség, amely az efféle primitív nyelvi hibákat már el tudta kerülni, sőt a hallgatóság nyelvi nevelésével is törődött nyelvművelő adások szervezésével. A rádióadás szakterületéhez ugyanis nemcsak a megfelelő antennahasználatnak, hanem a megfelelő és hibátlan nyelvhasználatnak a kérdése is hozzátartozik. Úgy látszik, igazak azok a hírek is, amelyek nem a Pátria antennája révén jutnak el a hallgatóhoz, hogy tudniillik – anyagi nehézségekre hivatkozva – megritkították a belső munkatársak sorait is. Nem áll szándékomban, hogy beleszóljak a Pátria belső ügyeibe, de a szakmailag ismeretlen külső munkatársak gyakorlott belső szerkesztők segítsége – sőt nyelvi szerkesztői ellenőrzés – nélkül aligha képesek összeállítani a hallgató számára elfogadható adást. Ezt idővel tapasztalni fogják a Pátria illetékes felelősei is.
De miért nem tartjuk helyesnek, ha valaki a magas büntetés, magas bírság, a büntetés magassága kifejezéseket használja? Azért, mert a magyarban a büntetésnek, bírságnak a súlyosságáról vagy nagyságáról szokás beszélni, nem a magasságáról. A magas melléknév idegen (elsősorban német) hatásra terjedt el jelzőként sok főnévi fogalom neve előtt. A vérnyomásunkkal kapcsolatban már nem is emelünk kifogást ellene (magas vérnyomás), de a nemrég még „magasnyomású” kazán ma már nagynyomású, a „magasfeszültségű” áram is nagyfeszültségű, vagyis a szakkifejezések nagyobb részében elfoglalta helyét a nagy melléknév. Bizony a szlovákban elég gyakori mint jelző a vysoký –á –é. Onnan is „importáltunk” már néhány, a magyarba nem illő kifejezést. Ilyen a magas szilárdság (vysoká pevnosť), magas sebesség (vysoká rýchlosť), magas vad (vysoká zver) stb. Aligha kell bizonygatnunk, hogy a nagy szilárdság, nagy sebesség, nagyvad (csoportmegnevezés) sokkal magyarosabb kifejezések, mint emezek. Vadászaink zöme nálunk ugyan nyelvi tájékozatlansága folytán „magas vadra” vadászik, a magyarországiak szókészletében azonban nagyvad a neve a vadak e csoportjának.
Aki hallja vagy olvassa a szóvá tett „magyar” kifejezéseket, és tud is valamennyire szlovákul, annak szintén aligha szükséges bizonygatnunk, hogy ezek a fentebb említett szlovák kifejezéseknek a szó szerinti fordításai. Csakhogy a szó szerinti fordítás módszerének alkalmazása (tükörszók és -kifejezések alkotása) általában csupán olyan esetekben alkalmazható, amelyekben az átadó és a célnyelv számításba jövő szavainak jelentésköre egyezik. Rendszerint a szakmai szavak megfelelőit alkotják ezzel a módszerrel (eset – pád; állampolgárság – štátne občianstvo stb.). Egy-egy többjelentésű magyar és szlovák szó ellenben csak annyi jelentésben és abban a jelentésben megfelelője egymásnak, ahányban, illetve amelyben pontosan megegyeznek, ha stilisztikai értékük is hasonló. Ez a fordítás ábécéjéhez tartozó tudnivaló a fordító számára. Ennek az elvnek a nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása miatt követik el a magukat fordítónak tartók is a fordítási hibák nagy részét, s a tájékozatlan nyelvhasználók a magyar nyelvhasználati hibákat. Ez az oka annak, hogy a szlovákiai magyarok nyelvében, nyelvhasználatában az utóbbi időben elszaporodtak az olyan szlovák hatások (szlovakizmusok), amelyekben a magyar megfelelőnek vélt elem tükörszava (tükörkifejezése) a szlovák elemnek, csakhogy a szlovákul nem tudó magyar nem érti meg a jelentését. Mert pl. hiába használja valaki a magyar szövegben a náplň práce megfelelőjének vélt munkatöltet zagyvaságot, csupán a szlovákul is jól tudó (értő) személy számára lesz világos (?), hogy ez kb. mit jelent. A magyarban ugyanis a náplň práce szlovák kifejezésnek a megfelelői ezek: munkakör, munkaköri leírás. – Vagy hiába kér valaki egy magyarországi élelmiszerboltban „kenővajat”, mert alakja alapján ezt a szót véli a nátierkové maslo magyar megfelelőjének, aligha kap, mert a termék magyar neve: vajkrém. – Sok magyarországi fiatal pislog értetlenül, amikor ifjainktól azt hallja, „feljátszották” a televízióban hallott dalt, mert a magyar csupán felveszi. Bár a lejátszik, átjátszik, visszajátszik, bejátszik igék használatosak felvevőkészülékekkel végzett műveletekkel kapcsolatban is, de a feljátszik nem; ez tehát nem lehet a nahrávať megfelelője. (Ez esetleg akkor lenne érthető, ha valamilyen zeneszámot csakugyan „feljátszanának”: felvétel céljából eljátszanának.) Ennek a helyzetnek a magyarázata nyilván az, hogy a film szakmai szavait vittük át a hangrögzítő készülékekkel (magnetofonokkal) végzett műveletekre is. (Az operatőr is csak felveszi a film jeleneteit.) – A magas büntetés, magas bírság kifejezések pedig stilisztikai szempontból idegenek nyelvünkben.
Valójában ezek a veszélyes szlovák nyelvi hatások, nem pedig a szlovák szavaknak – már szerencsére egyre ritkábban történő – belekeverése magyar beszédünkbe. Azért veszélyesek, mert azt hisszük, magyarul beszélünk egymással, a rádióbemondó magyar nyelven közli a híreket, közben a szlovákból kölcsönzött jelentésükben halljuk vagy mondjuk magunk is a magyar szavakat. Ezért nagy a Pátria rádió illetékeseinek felelőssége is: nem mindegy, hogy mennyire képzett fordító tolmácsolja a hallgatónak a szlovákból fordított szövegeket, vagy jól felkészült szakember ellenőrzi-e az adásba kerülő magyar anyagot. Napjainkban, amikor anyanyelvünk szakszerű oktatását már az óvodákban is farizeusi módon hátráltatni igyekeznek bizonyos politikusok, tudatosítanunk kell, hogy – Kányádi Sándor szavaival élve – csak addig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk, természetesen megőrizve anyanyelvünk tisztaságát. Ez azt is jelenti: legyen már elég a médiában is a „hályogkovácsokból”!
Jakab István