Régi hallgatója vagyok a Pátriának, szinte mindent hallgatok, mert háttér rádiózom. A vételi minőséggel sem vagyok elégedett, de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy csalódtam, pedig nagy örömmel vettem, hogy bővül a műsoridő, főleg a reggel hattól közvetített műsornak örültem, mivel korán kelő vagyok.
Néhány hónap elteltével azonban kialakult a véleményem a reggeli közvetítésről, s úgy döntöttem, inkább a Kossuthot fogom hallgatni.
A Pátria reggeli műsora ugyanis nem szól semmiről. Véleményem szerint a reggeli műsorok – így van ez más helyeken is, tévékben, rádiókban, ezeket is figyelem – két irányba mozdulnak el. Vagy a reggeli napszakhoz igazodva kissé könnyedebbre hangolják a műsort, főleg a kereskedelmi médiákban, vagy pedig információkat szolgáltatnak, főleg a közszolgálati médiumokban. Én inkább ennek az utóbbinak örülnék, de sajnos ennek a Pátriában se híre, se hamva.
Ebben a műsorban semmi sincs, ami felkeltené az ember érdeklődését. A hírek zöme még az előző napról való, s ha felbukkan egy-egy beszélgetés, azt is hallottam már egyszer valahol, a műsorvezetők kellemes hangja nagyon kevés a „boldogsághoz”. Az ember megszokta a Kossuthon, hogy gyakran „nem bemondói” hangok produkálnak igen nagyszerű műsorokat, de ezek zömében tudással felvértezett, tapasztalt szerkesztők. Ez itt úgy látszik, nem fenyeget.
Engem rendkívül zavar az egymást érő, gyakran hallgathatatlan zene, amelyet, témát nem kímélve orrba-szájba nyomnak a műsor készítői. Rendkívül zavar az is, hogy „csimbumzenével” fűszerezve percenként mondják be, hogy Pátria rádió. A mai hallgató nem hülye, hogy ne tudná, mit hallgat, nem kell neki unos-untalan, nehezen emészthető, fülsértő zene kíséretében a tudomására hozni azt, amit maga is tud. Rendkívül idegesítő a hallgató számára, amikor más „beharangozásokat” is unalomig ismételgetnek, ahelyett, hogy új információkkal rukkolnának elő. Ezek viszont hiányoznak.
Nevetséges az is, hogy a nagy csinnadrattával felvezetett „zöld hullám” rövidebb ideig tart, mint az ezt megelőző felvezető zene és szöveg. A környezetemben élő emberek zöme a magyarok által lakott területen közlekedik elsősorban, ebben a műsorszámban pedig vajmi kevés információ hangzik el tájainkról. Akkor meg mi értelme van? És még ismétlik is. Minek?
Aztán elhangzik ebben a műsoridőben sok közhely-információ, amelyet az internet olyan mennyiségben zúdít az emberre, hogy semmi értelme ebből kettőt, hármat csokorba szedve a közszolgálati rádióban közzétenni. De egyáltalán miről szól ez a néhány óra? Lehet, hogy más hallgatónak más a véleménye, de én, mint akinek az adójából ezt a műsort is finanszírozzák, elvárnám, hogy a reggeli műsor színesen, emészthetően – nem álmosan, és szenvtelenül, bármily szép is a bemondó hangja -, az engem legjobban érdeklő információkat közölje, és elsősorban friss információkat, és szigorúan az adott napra vonatkozóan. Máshol már korábban megtudott, meghallgatott és látott információk újrarágva és tálalva a magyar adás hallgatóit sem érdekelhetik. Én nem „csimbumzenét” szeretnék hallani, hanem szlovákiai magyar információ-áramlást. A friss híreken kívül szeretném megtudni, mi várható a szlovákiai magyarság egyes régióiban, Pozsonytól az ukrán határig bezárólag, hol, mi történik, szeretném, ha a szlovákiai magyarok közéleti képviselői megszólalnának – élőben – e tekintetben, a műsorban az élvezhetetlen zene „rovására” jó lenne, ha az aznapra várható fontos Kárpát-medencei, nemcsak magyar „történésekre” is felhívnák a figyelmet. Jó lenne, ha a reggeli műsorban legalább félórára egy rögtönzött kerekasztal-beszélgetés is megtörténne szigorúan aktuális közéleti témára. Szeretem a költészetet, de nem látom értelmét annak, hogy reggel szavalunk, zörejekkel „fűszerezve”. Ennek ebben a típusú műsorban semmi keresnivalója. Inkább délutánra tudnám elképzelni. Sehol sem szavalnak reggel. Nevetséges. Szegény Arany János és a többiek forognának a sírjukban, ha tudnák, milyen „szövegkörnyezetben” hallhatók a verseik. Dráfi Mátyás csodálatos hangja és versmondása itt nem érvényesül. A másik előadóról, jobb, ha nem szólok. Nem értem, miért alkalmaznak amatőröket, amikor sok remek színészünk van.
Ennek a műsornak – az információk áradata révén – fel kellene vezetnie a Pátria egész napos közvetítését. A délutáni főműsorban pedig több helyszíni riportot, egyszerű emberi sorsok és problémák bemutatását ajánlanám, mivel úgy gondolom, a szerkesztők kevéssé foglalkoznak az élet mindennapi dolgaival, nem járnak az emberek közé, pedig a legtöbb médium az életből meríti témáit. A magyar adás munkatársai pedig szüntelenül telefonálgatnak – néha alig hallhatóan – és keveset járnak az emberek közé. Tudom, hogy dolgokat ajánlgatni könnyebb, mint megvalósítani, de a mai világban nagyon sok embernek kell igen keményen és jól megdolgoznia a fizetéséért. A rádió munkatársai bizonyára igen jól meg vannak ezért fizetve, hogy a mi adóinkból jó műsorokat készítsenek. A mai hallgató nem hülye, nagyon is informált, jó lesz, ha nem nézik le őket. Remélem senki nem haragszik meg őszinte véleményemért.
kerekperec
