A gazdasági világválságban vannak országok, amelyek csődbe jutnak már akkor is, amikor az adósságuk nem éri el a GDP 60 %-át sem. Viszont vannak államok, amelyek magasabb mértékű eladósodást is kibírnak. Más a helyzet a családi költségvetésnél.
Az átlagos jövedelemmel és az alatti jövedelemmel rendelkező családoknál az eladósodás mértékét nagyon ki kell egyensúlyozni, hogy az esetleges jövedelmi változások esetén a család ne kerüljön csőd helyzetbe.
Egy átlagos család modell értékű példáján mutatjuk be a családok kiszolgáltatottságát. A család havi nettó bevétele 1 400,00 euró. Jelzáloghitel törlesztésére 700,00 eurót fordítanak. Ez az összeg a család bevételének 50 %-a. Tegyük fel, hogy egy idő után a család havi nettó bevétele megemelkedett 2 000,00 euróra. A család a biztonságosnak hitt anyagi háttérrel ismét adósságba verte magát. Újabb hitelt vettek fel, amelynek havi törlesztő része 500,00 euró. Ez a bevételek 60%-t teszi ki. A havi törlesztések összege együtt 1 200,00 euróra emelkedett.
De mi történt? Jött a gazdasági krízis. A családfő elvesztette állását, minek következtében a család havi nettó bevétele 1 400,00 euróra csökkent. A törlesztések maradtak az eredeti 1 200,00 eurós értéken, ami a tiszta havi bevételek 86%-a lett. Létfenntartásra maradt 200,00 euró. A család helyzete kilátástalanná vált. Ha a család körültekintőbb lett volna, és a megemelkedett bevételek egy részét inkább tartalék felhalmozására fordították volna, és nem adósság növelésre, akkor jobban jártak volna. De náluk is inkább a rózsaszínű életmód került előtérbe, és nem a megfontolt előre látás.
Más a helyzet az állam adósságánál, jóval összetettebb, mint az eladósodott család helyzete, amelyet a sors árnyoldala elért. Viszont a két eset közötti hasonlatosság összehasonlítás képen szolgálhat.
Szakemberek szerint nem létezik semmilyen közgazdasági elmélet, amely lehetővé tenné a biztos eladósodás mértékének kiszámítását a bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyítva. Európai szabályok szerint a kritikus eladósodás mértéke 60% a bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyítva. Vannak államok, amelyek már ez alatt az érték alatt csődbe jutnak, vannak, amelyek jóval magasabb eladósodás esetében is talpon maradnak.
Szlovákia Kormánya esetében az eladósodás mértéke nem közgazdasági kérdés, hanem politikai kérdés. Sőt több mint politikai kérdés. Választási mézes madzag, választók meghódítására irányuló törekvés. Választási győzelem érdekében a politikus nem engedi meg, hogy a „jó hangulatot” egy krízis befolyásolhassa. A jó választási eredmény fejében az eladósodás mértékét növeli, csak megtarthassa a választói támogatottságot. De az eladósodást csak addig lehet növelni még a külföldi magán hitelezők hajlandóak kölcsönözni. Amikor megszűnik a hajlandóság az új állami kötvények vásárlására, hogy ki lehessen váltani az öreg állami kötvényeket, mint az történt Lettország esetében is, áll be az állami költségvetés összeomlásának réme.
Szlovákiában a kormányon lévő politikai elit arra számít, hogy véget ér a gazdasági krízis, a szlovák állami GDP növekedni kezd, az eladósodás mértéke a gazdasági növekedés következtében csökkenni fog. Különféle számzsonglőrködéssel ellehet valahova jutni. Kérdés csak az, hogy hova, mert az eladósodásból eredő terheket mi, átlagos és átlag alatti családok fogjuk a legnagyobb mértékben törleszteni, megszenvedni. A válságos helyzetet előidézők meg veszik kalapjukat, köszönés nélkül tovább állnak, büntetlenül, de alaposan meggazdagodva.
Felvidék Ma, Sme, MT
