Göncz Kinga szerint a nyugat-balkáni jelenlét lehet az egyik olyan terület, amelyet Magyarország és Szlovákia közös ügyként kezelhetne. A szocialista EP-képviselő ugyanakkor óva int attól, hogy Magyarország magáénak kívánja a jövendőbeli kisebbségügyi biztos székét.  A Nyugat-Balkánnal való együttműködés gazdasági potenciált is hordoz-e magában, azon túl, hogy a térség politikai stabilitása, illetve az ottani magyar lakosság szempontjából Magyarországnak jól felfogott érdeke a kooperáció?

Feltétlenül. Örülök, hogy ez az aspektus is felmerült, hiszen a hangsúly általában inkább a magyar-magyar kapcsolattartásra és a stabilitásra helyeződik. Tudjuk, hogy Montenegróban Magyarország az első számú befektető, tehát most is jelen vagyunk – és nem csak itt, hanem a térség többi országában is. Nyilvánvaló, hogy ezen államok vízummentessége esetén az üzleti életben is sokkal könnyebb lesz a kapcsolattartás. Az üzletemberek például akadálymentesen juthatnak el Magyarországra. Magyarország a jelenleg is fontos gazdasági pozícióját ezáltal még tovább tudná erősíteni.

Az október 6-i budapesti V4-találkozón elsőként szintén a Nyugat-Balkán témaköre került napirendre. A Visegrádi Négyek keretein belül megvalósul-e a magyar-szlovák együttműködés, vagy a nyelvtörvényt övező viták ezt a területet is beárnyékolják?

Azt gondolom, hogy a nyelvtörvény sok helyen érezteti hatását, és nem kizárólag a nyelvtörvény, hanem azok az időről-időre megtörténő esetek, amelyek a kisebbségek jogainak csorbításáról, szűküléséről árulkodnak. Ezek rossz hangulatot, rossz közérzetet keltenek, a magyarok pedig kevésbé érzik jól és otthon magukat Szlovákiában – tudjuk, hogy ez befolyásolja a két állam viszonyát.

Ennek ellenére nagyon sok olyan ügy van, melyekben Magyarországnak és Szlovákiának közösek az érdekei, az európai uniós és a visegrádi együttműködés színterén, valamint a nyugat-balkáni jelenlét tekintetében egyaránt. Ezért lenne nagyon fontos megoldásokat találni a hangulatot rontó és újra meg újra felmerülő problémákra, hiszen az együttműködés nézetem szerint mindkét ország számára fontosabb érdek.

Az új Európai Bizottság felállításával kapcsolatban felmerült, hogy létrehoznának egy kisebbségvédelmi biztosi portfóliót is. Amennyiben valóban lesz ilyen, mennyiben lesz képes a kisebbségvédelemért felelős biztos segíteni ezeket a törekvéseket?

A posztról még nem született végleges döntés, de Barroso elnök úr már ismertette, milyen új pozíciókat tervez: emberjogi és kisebbségvédelmi biztosi pozíció került szóba, ám hangsúlyozom, ez még folyamatban van. Úgy vélem, nekünk mindenképpen fontos lesz a Bizottság emberi jogi kérdésekért felelős tagja, akárhogy is nevezik majd. Olyan témáról van szó, amihez próbálunk megfelelő embert találni, a többnyelvűségért felelős biztost, a jogi kérdésekért felelős biztost, de nem mindig sikerül lefedni a kívánt területet.

Ha létrehozzák a kisebbségvédelmi portfóliót, akkor Magyarország szeretné-e magáénak tudni ezt a biztosi posztot?

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a jó hozzáállás. Bizonyos szempontból kedvezőbb, ha egy ország a Bizottságban nem pont azt a területet képviseli, amely kiemelt ügy számára. Ugyanis nagyon könnyen fölmerül az a kérdés, hogy adott állam képes-e megőrizni hitelességét mindenki előtt. Én tehát így látom a dolgot, de természetesen számos érv szólhat a másik oldal mellett is. Én inkább azt az álláspontot képviselem, hogy ezen a téren úgy kellene tevékenykedni, hogy fel se merülhessen a saját ügy részrehajló kezelése.

Felvidék Ma, EurActiv