(Videó is) Óriási érdeklődés kísérte Orbán Viktor felszólalását a Magyar Koalíció Pártja szombaton tartott rimaszombati kongresszusán. A Fidesz elnökének beszédét teljes terjedelemben közöljük.
Tisztelettel köszöntöm Önöket, és megkülönböztetett tisztelettel Csáky Pál elnök urat, akinek az előbb ismételten bizalmat szavaztak. Mint tudják, némi távolságtartás a Magyarországról érkezett politikai vezetők részéről elvárható, ezért csak annyit mondanék az Önök bizalmi szavazásáról, hogy mi ezt odaátról úgy értelmezzük, hogy a felvidéki magyarok az egységre, az egység programjára és az egységet megtestesítő vezetőre szavaztak. Gratulálok az elnök úrnak!
Olyan helyzetben vagyunk mindannyian – Önök itt, mi meg odaát, sőt maga módján egész Európa – hogy az ilyenkor szokásos jókívánságokon és köszöntő formulákon túl talán nem csak megengedhető, hanem egyenesen elvárható tőlem, hogy néhány fontos kérdésben, az itt élő és a Magyarországon élő magyarok közös jövője szempontjából, itt ma állást is foglaljak. Nem csak köszönteni szeretném a maguk kongresszusát, nemcsak köszönteni szeretném a vezetőiket, nem csak sok erőt, jó egészséget és sikereket kívánok a jövőre nézve, hanem ha megengedik, akkor néhány, a következő magyarországi kormánynak szempontjából fontos, ha úgy tetszik alapkérdésben is szeretném megosztani a véleményemet Önökkel.
Először is engedjék meg, hogy ne csak, mint a Fidesz magyar polgári szövetség elnöke szólítsam Önöket, hanem úgy is szólhassak, mint az Európai Néppárt alelnöke. Az Európai Néppárt üdvözletét is hozom Önöknek. Az Európai Néppárt, egy olyan pártcsalád, amelynek Önök is tagjai. Szeretném leszögezni itt a széles nyilvánosság előtt, hogy a Magyar Koalíció Pártja egy európai párt. Egy olyan európai párt, amely elkötelezett az európai együttműködés mellett, és amely alakulásától fogva a mai napig kitartott a mindannyiunk számára fontos európai értékek mellett.
Ha már Európa szóba került, hagy mondjam el Önöknek, hogy új jövő bontakozik ki az Európai Unió horizontján, már ami a nemzeti kisebbségek kérdéskörét illeti. Azt tapasztalom, azt látom mindenhol – erről beszélnek, erről írnak, ez tart izgalomban jó néhányunkat – Európai Unióban úgy tűnik, hogy a nemzeti kisebbség kifejezés lassan kimegy a divatból. Úgy látom, hogy sokkal inkább kisebbség helyett közösségekről beszélnek. Nemzeti közösségekről, amelyek természetes államalkotó tényezők. Lassan itt a Kárpát-medencében nekünk, magyaroknak is, a határon túl ildomos lenne magunkra venni a kisebbséget, ha merünk államalkotó közösségre gondolni. Európában azért alakult ki ez az irány, mert ráébredtek, most már szinte Európa minden országában arra, hogy bizonyos jogok nem függhetnek attól, hogy egy közösségnek mekkora a mérete. Kisebb-e vagy nagyobb. Minden nemzeti közösséget megilletnek bizonyos jogok. Megilletik pl. Európa minden közösségét, hogy a saját nyelvén akadálytalanul megszólalhasson és minden állami akadály nélkül használhassa. Megilleti az a jog, hogy saját nyelvén intézhesse az ügyeit. Megilleti az a jog, hogy senki se szóljon bele a kulturális és belső politikai életébe. Minden közösséget megillet Európában az autonómia is, amely egy széles körben támogatott európai érték. Kellő mértéktartás mellett és higgadtan azt kell mondanom, hogy a Szlovákiában megalkotott nyelvtörvény nem más, mint kulturális agresszió az európai értékek ellen. Egy rossz törvényt nem lehet jól végrehajtani. Ezért zsákutcába jut az, aki egy elhibázott törvény nem kívánatos hatásit úgy akarja közömbösíteni, hogy majd szerencsésebb végrehajtási rendeleteket alkot. Én tizenkilenc év óta parlamenti képviselőkén az a tapasztalatom, hogy a rossz törvénnyel egy dolgot lehet csinálni. Vissza kell vonni, ki kell javítani és egy jót kell alkotni helyette.
Az Európai Unión belül egységes mércét kell alkalmazni. Az Európai Unión belül nem érvényesülhet kettős mérce. Amit lehet a katalánoknak Spanyolországban, amit lehet Finnországban élő svédeknek, amit lehet a belgiumi nemzeti közösségeknek, azt igenis lehet a magyaroknak is itt a Kárpát-medencében!
Mondanék néhány szót a Kárpát-medencei magyar pártok együttműködéséről úgy, ahogy azt gondolom a következő néhány évre nézve. Olvastam a Magyar Koalíció Pártjának a programját. Önök nem centiben mérik a terjedelmet, hanem az időben, távlatoban gondolkodnak. Úgy hiszem, hogy ez így van rendjén és miután mi Magyarországon szintén hosszú távra, legalább egy évtizedre előre szeretnénk tervezni, ezért fontos, beszélnünk arról, hogy miképpen fogjuk megtervezni a Kárpát-medencei magyarság közös jövőjét. Úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek közös jövőjét közösen kellene megterveznünk. Akik részt akarnak venni ebben a közös jövőtervezésben, azok előtt mindig minden kapu nyitva áll. Azonban ez a részvétel önkényes. Itt van például rögtön kézzelfogható és érthető példaként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amely egy fontos fórum. 1998 és 2002 között hozta világra a magyar parlament. Nemzetközileg is elismert formája különböző államok területén élő nemzeti közösségek akaratának terveinek összehangolására. Örülök annak, hogy a nyomás ellenére a Magyar Koalíció Pártja részt vett és részt vesz a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának találkozóin. Örülök annak, hogy az Önök fejében is világos a helyzet, nemzeti közösségre nehezedő nacionalista nyomás soha sem lett még kisebb attól, hogy engedtek nekik. Az ilyen egyeztető fórumokon való részvétel, mint az előbb említett fórum önkéntes. Aki eljön, részt vesz a közös Kárpát-medencei jövő megtervezésében. Aki nem jön el, az kívül marad. Az olyan esetre már ne is mondjak semmit, amikor összezavarodik az emlékezet. Arra szeretném tehát Önöket biztatni, hogy legyenek kedvesek továbbra is szerepeltessék a programjukba azt a szándékot, amely kinyilvánítja, hogy részt szeretnének venni a Kárpát-medencei magyarság közös jövő megtervezésének érdekében létrehozott fórumok munkájában. Higgyék el Magyarországon mindenki örül annak, ha Önök a közös jövő megtervezésében majd annak kivitelezésében részt vesznek. Amikor ezeket a gondolatokat mondom nem csak a maguknak jobb oldalinak érző és gondolkodó magyarokról beszélek, hanem minden jó érzésű magyar nevében. Azt is mondhatnám, hogy Magyarország azt üzeni Önöknek, Felvidéknek, hogy Magyarország Önökkel, Felvidékkel van!
Egy üzenetet azért a Szlovákiában élő szlovákokhoz is megpróbáljak eljuttatni a mai tanácskozáson keresztül. Szeretném világossá tenni a Szlovákiában élő szlovákok előtt is, hogy érdemes csínján bánni azzal a helyzettel, amikor a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség jogait megnyirbálják. Érdemes csínján bánni, mert a történelem arra tanít bennünket Európában, ahol az egyik közösség jogait megsértik, ott előbb vagy utóbb sorra kerül a többi is. A magyarok után könnyen következhetnek maguk a szlovákok. Ezért számomra magyarok ügye Felvidéken egyenlő a szabadság ügyével.
Azt is mindannyian tudjuk, hogy mint Magyarországot, mint Szlovákiát súlyos gazdasági nehézségek, bajok és kínok gyötrik. A magyar lakta területeken, a határnak ezen az oldalán, úgy látom, hogy első sorban a magyarországi és szlovákiai gazdasági visszaesés hatásai egymást erősítve, összeadódva gyűrűztek be. Ezért talán nem közömbös az Önök számára sem, éppen mert a regionális együttműködés határokon átnyúlva komoly gazdasági lehetőségeket kínál mint az itt élő, mint a Magyarország mai területén élő magyarok számára, hogy annak a politikai családnak amelyet én képviselek a programjának a középpontjában egymillió új munkahely és a gazdasági növekedés megindítása áll. Hiszek abban, hogy össze tudunk majd rakni Önökkel, a mindenkori szlovákiai kormánnyal, és a magyar kormánnyal közösen egy olyan gazdasági együttműködésről szóló csomagot, amelyben utak, hidak építése szerepel, amelyben a határokon átnyúló gazdasági együttműködés jogi, pénzügyi és politikai alapjait ismét megteremthetjük. A határok mentén élő magyar közösségek számára végre eljön a gazdasági felemelkedés lehetősége, amelyet mindannyian várunk lassan több mint két évtizede.
Magyarországon ma szinte mindenki változást akar. Magyarország a változás küszöbén áll, egy új korszak küszöbén talán, és nem akarom eltitkolni, hogy én olyan politikai közösség nevében szólok most itt Önökhöz, amely Magyarországon kormányzásra készül. Szeretném kiérdemelni az emberek bizalmát majd ezzel a bizalommal élve, szeretnék Magyarország számára jó kormányzást biztosítani. A helyzetet – amely odahaza Magyarországon kialakult – Önök is jól ismerik. Nem ismeretlen ez a helyzet a magyar történelemből, csak hogy egy verssort idézzek „vár állt ott, most kőhalom”. Nagyjából ez a helyzet. Hogy aktualizáljam ezt a mondatot, „éllovasból sereghajtó”. Ha az ember magától nem tudná, akkor rögtön az eszébe juthat, hogy amikor megint ide jövök, közvetlenül ma reggel azt kellett mondanom a feleségemnek, hogy „Anikó, Csáky Paliékhoz megyek Felvidékre, tudsz-e adni eurót?” Ennyit az éllovas és a sereghajtó szerepköréről. Nem akarom tehát eltitkolni Önök előtt, hogy mi odahaza arra készülünk, hogy ezt a bizonyos korszakot, amelyben élünk, ezt a Gyurcsány – Bajnai korszakot lezárhassuk. Ez a nemzet politikában az elmúlt húsz évben soha nem látott rombolást hozott. Persze miután lezártuk ezt a korszakot, egy újat is meg kell nyitnunk. Ennek az új korszaknak meg kell nyitni a szellemi alapjait is. Az egyik ilyen legfontosabb szellemi alapvetés, amely összefüggésben áll az Önök életében talán úgy hangozhat, hogy a magyar embereket ugyan elválaszthatják Magyarországtól, de nem téphetik ki belőle a magyarságát. Nincs olyan eszköz, nincs olyan törvény, nincs olyan nyelvtörvény, amely erre képes lenne. A következő magyar kormánynak ezen fölismerés szellemi alapján kell megfogalmaznia a saját nemzetpolitikáját.
Arra szeretném Önöket biztatni, hogy a régi magyar hagyományoknak megfelelően vállaljuk a magyarságunkat. Vállaljuk akkor is, ha nem csak előnyökkel jár, hanem átmeneti nehézségekkel is. Vállaljuk itt és most, az egész Kárpát-medencében, mindenütt. Hitünk legyen erőforrás. Egy olyan erőforrás, amelyet senki sem vehet el tőlünk. A következő magyar kormánynak is vállalnia kell önmagát. Komolyan kell vennie, hogy az a neve, hogy magyar kormány. Ebből kötelezettségek származnak.
Szeretném, hogy ha a következő magyar kormány és a következő magyar parlament otthon ezt a felső parancsot „a légy önmagad” belső parancsát követné. Úgy tapasztaltam, hogy a magyar történelmet ismerve, hogy mindig ez mentett meg bennünket. Ez emelt föl, ez vezetett sikerre. Képesek voltunk okosan és józanul ragaszkodni ahhoz, amik vagyunk. Ha kellett, akkor amúgy magyarosan túljárva néhány nehézfejű hivatalnok eszén, mindig vállaltuk önmagunkat. A megújulás mindig akkor következett be, ha magyarként akartuk megújítani az életünket.
Soha nem hittem volna, hogy eljön az a pillanat, soha nem hittem, hogy valaha is azt kell mondanom, de mivel ez az igazság, ezért képtelen vagyok kimondani, hogy ma Magyarország elveszítette tekintélyét a világban. Elveszítette tekintélyét Európában, sőt elveszítette Közép-Európában is. A mostani kormányzat, illetve az egymást követő kormányzatok odahaza és a külföldön egyaránt lerombolták saját hitelüket és tekintélyüket. Nekem meggyőződésem, hogy ez a tekintélyvesztés és az otthoni hibák adják első sorban a fő okát annak, hogy incidensek, támadások és a magyar kisebbséget érő atrocitások tűnnek fel, történnek meg – nap mint nap. Egy gyenge ország gyenge kormányával bármit meg lehet tenni. Ez a rossz hír. A jó hír pedig az, hogy Magyarország változás előtt áll. A jelenlegi kormánynak legfeljebb néhány hónapja van hátra. Nekem nem kenyerem az ígérgetés, a vállalás annál inkább. Én azt vállalom itt és otthon is, ha bizalmat kapunk a magyar választópolgároktól, akkor vissza fogjuk állítani Magyarország és a magyar kormány tekintélyét, meg fogjuk indítani a kárpát-medencei magyarság közös jövőjének a tervezését, és új alapokra fogjuk helyezni a szlovák-magyar kapcsolatokat. A szabadság, az egymás iránti tisztelet és az európai értékek alapján.
Felvidék Ma
