A mai Szabad Újság mellékleteként megjelent az MKP közlönye, a Hírvivő, mely teljes egészében a megyei választások jegyében készült. A címoldalon Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnökének írása olvasható:
Itt állunk egy újabb megmérettetés, a megyei választások előtt. Az első kérdés, amelyet meg kell válaszolnunk magunknak: elmegyünk-e választani. Persze, maradhatunk otthon. Találhatunk ezer indokot, amiért büntetni akarjuk a jelölteket, a pártokat. Elegünk van a politikából, mondhatjuk. Elegünk a politikusokból, elegünk a megoldatlan ügyekből.
Aki ezt mondja, más kezébe adja a döntést. A megyei parlamentek ugyanis teli lesznek a törvény által előírt számú képviselővel. Ha mi nem megyünk el szavazni, egyvalami történik: az általunk teoretikusan elfoglalható helyeket mások foglalják el. Mások döntenek majd kórházaink, egészségügyi intézményeink, iskoláink, utaink sorsáról, a megyékbe érkező támogatásokról. S miből gondoljuk, hogy a számunkra idegen képviselők a mi javunkra fognak majd dönteni? Aki tehát otthon marad, arra szavaz, hogy mások döntsenek azokról a legfontosabb dolgokról, amelyek a mindennapjainkat érintik. Ez pedig kinek jó?
Elmegyünk szavazni, és a függetlenekre szavazunk – ez a második lehetőség. Igen ám, de azt mindannyiunknak tudnunk kell, hogy a politika – a regionális döntések színtere is – politikai alkuk, küzdelmek eredménye. Izolált egyéneknek, legyenek akármilyen szimpatikusak, tehetségesek is, nincs esélyük az ilyen küzdelemben. A legelismertebb polgármestereknek sem. A rájuk leadott szavazat kidobott szavazat. A független, egyéni jelölt maximum a saját személyes érdekei ügyében tud ezt-azt megtenni. Ezt akarnánk?
Szlovák pártok magyar nevű jelöltjeire is szavazhatunk, sőt a most alakult, az MKP-ból kivált szlovák-magyar vegyespárt magyar nevű jelöltjeire is. Azt azonban megkérdezhetjük tőlük: miért kellett szembefordulniuk saját csapatukkal, miért kellett elárulniuk választóiknak tett ígéreteiket? Miért váltottak olyan könnyen köpönyeget? S ha ezt megtették egyszer, mi a garancia arra, hogy az elkövetkezendő négyéves időszakban ezt nem teszik meg újra, nem hagyják cserben újra a választóikat?
Ha mindezt végiggondoltuk, beláthatjuk, a legokosabb, ha elmegyünk választani és a biztonságra szavazunk. A biztonságot pedig az MKP csapata jelenti, amely soha nem hagyta cserben választóit. S a leghelyesebben akkor cselekszünk, ha mindannyiukat megpróbáljuk bejuttatni a megyei parlamentekbe, hogy a csapat ereje minél nagyobb legyen.
Ez a csapat nincs könnyű helyzetben. Pozsony megyében megváltoztatták a választói körzeteket, hogy nehezebb helyzetbe kerüljünk. Ezt csak úgy tudjuk ellensúlyozni, ha nagyobb számban veszünk részt a választásokon és az MKP jelöltjeire szavazunk.
Nagyszombat megyében az a tét, hogy tudjuk-e folytatni az eddigi elfogadható együttműködést. Ennek érdekében lemondtunk a megyei elnökjelölt-állításról is, hogy eredményesebbé tehessük a választások utáni együttműködést Mikuš úrral, a jelenlegi elnökkel. Együttműködésünk eddigi sikereit konkrét eredmények bizonyítják, ennek garanciája azonban az, hogy a Dunaszerdahelyi járásból mind a 8, a Galántaiból mind a 7 jelöltet bekarikázzuk.
Az elmúlt 4 évben a legnehezebb helyzetben Nyitra megyében voltunk. Meggyőződésünk, hogy a visszamutogatás a 2001-2005 közötti időszakra mára súlyát veszítette. Akkor három hibát elkövettünk, azért viszont a választók 2005-ben már egyszer megbüntettek bennünket. Ma szlovákok is mondják szép számban Nyitra megyében, hogy a most véget érő, második választási időszak gyengébb teljesítményt hozott, mint az első, amikor mi voltunk hatalmon. A szlovák nagykoalíció gyengén teljesített. Ám a szlovák nemzeti fal újra itt áll előttünk, s ezt csak úgy tudjuk ellensúlyozni, ha mindannyian elmegyünk szavazni, s már az első fordulóban bekarikázzuk az összes képviselő-jelöltünket – s Biró Ágnes elnökjelöltünket, aki hölgy létére felkészült arra, hogy megmutassa a nyitrai nacionalista uraknak, képes irányítani ezt a fontos megyét.
Kérdés, tudjuk-e folytatni a megkezdett munkát Besztercebánya megyében. Itt ellenzékben voltunk, és ennek ellenére sok kérdésben meg tudtunk egyezni a megye vezetésével, s előnyökhöz tudtuk juttatni a magyarlakta járásokat. Most meg kellene próbálni átfogó együttműködést kialakítani – ezt azonban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha minden jelöltünk bejut a megyei önkormányzatba. Részt kell tehát vennünk a megyei választáson, és rájuk kell szavaznunk.
Két cikluson keresztül nem volt rossz a megyei szintű együttműködés Kassa megyében. Ezt kellene folytatni – ami persze csak úgy lehetséges, ha itt is hozzuk a formánkat. Ha az MKP összes jelöltje bejut a megyei parlamentbe, akkor megkerülhetetlen erővé válunk. S ha ráadásul támogatni is tudjuk az eddigi megyei elnököt, mint új jelöltet, az csak garanciát jelenthet az együttműködés folytatására.
Egy szó, mint száz: az ész és a szív is azt mondja, hogy saját, jól felfogott érdekünkben részt kell vennünk a választásokon, és az elülről-hátulról támadott MKP jelöltekre kell szavaznunk. Az MKP ugyanis a garancia arra, hogy a szavazataink nem vesznek el, jelöltjeink bejutnak a megyei parlamentekbe, s ott nem a saját vagy csoportérdekek szerint fognak viselkedni, hanem közösségünk, választóink érdekeinek megfelelően.
Ehhez azonban az szükséges, hogy választóink megértsék és elfogadják üzenetünket. S ne válogassanak a jelöltek között személyes szimpátia alapján, hanem az MKP jelöltjeire szavazzanak.
