2010-ben emlékezünk meg gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulójáról. Az emlékév tiszteletére jelent meg a budapesti Püski Kiadónál Tarics Péter külpolitikai újságíró, okleveles politikai szakértő „AKI EURÓPÁBÓL (IS) LÁTTA MAGYARORSZÁGOT – Széchenyi István tekintete” című legújabb könyve.
E rendhagyó monográfiában – több mint másfél évtizedes kutatómunka eredményeképpen – a szerző tételesen megcáfolja, hogy gróf Széchenyi István öngyilkos lett volna, és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal, valamint kriminalisztikai módszerekkel támasztja alá, hogy Széchenyi politikai gyilkosság áldozata lett. S teszi ezt a könyv talán legizgalmasabb – a legnagyobb magyar halálának körülményeit könyörtelen őszinteséggel és tárgyszerűséggel feltáró – fejezetében, melynek címe: „Öngyilkosságnak álcázott politikai gyilkosság”. Állítását a gróf halálával kapcsolatos hiteles dokumentumok bemutatásával, a kor politikai konstellációjának és összefüggéseinek elemzésével, Széchenyi 1854 és 1860 közötti írásainak, valamint döblingi hagyatékának és utolsó napjai dokumentumainak alapos, szigorú vizsgálatával ad választ, különös tekintettel a rendőrségi jegyzőkönyvekre és a halál körülményeivel kapcsolatos hivatalos magyarázatok ellentmondásaira.
A kötetben emellett megfogalmazódik Széchenyi üzenete a ma embere számára. A szerző azokat a szilánkokat ragadja ki „A legnagyobb magyar üzenete a – mának” című fejezetben a rendkívül gazdag Széchenyi-életműből, amelyek ma is égetnek. A kötetből – e fejezet mondanivalója által – nem hiányzik a gróf politikai hitvallásának, nemzetépítő programjának, magyarságról és hazafiságról alkotott véleményének, életfilozófiájának, világszemléletének tárgyalása sem.
„A Kossuth-Széchenyi vita tanulságai” című fejezetben megelevenedik előttünk a Kossuth-Széchenyi-vita, a két lángelme magas szintű politikai vitájából, párbeszédéből vonhatjuk le a tanulságot. A szerző „A XIX. századi magyar reformok támogatója, József nádor, és rendhagyó kapcsolata Széchenyivel” című fejezetben foglalkozik József nádor és Széchenyi kapcsolatának hátterével, illetve azzal, hogy ennek a kapcsolatnak milyen nemzetépítő eredménye lett. „A haldokló és a magára találó magyar nemzet ellentmondásainak szellemi-politikai-történeti háttere gróf Széchenyi István életművében” című fejezetben a szerző Széchenyi korának, majd a kiegyezés előkészítési folyamatának pontos leírását adja. Rendkívül érdekes és izgalmas a „Gróf Széchenyi István lelkivilága – Kérdések és válaszok Széchenyi belső világáról” című fejezet, amelyben Tarics Péter a pszichológia tudományos eszközeivel és korismeretével teszi lélektani elemzés tárgyává Széchenyi lelkivilága történéseinek hatásmechanizmusait.
A könyv mintegy záróakkordjaként Tarics Péter leírja a Széchenyi-hagyaték sorsát, valamint közzéteszi, hogy Széchenyi halálának milyen politikai következményei voltak.
Mindemellett rendhagyó színes fénykép-, dokumentum- és kollázsmelléklet gazdagítja a könyvet, mely több Tarics Péter által készített kollázst is tartalmaz Széchenyi alkotásaira, életművére és sorsára vonatkozóan.
Tarics Péter ezúttal időlegesen szakított eddigi könyvírási stílusával és tematikájával: monográfiát írt – népszerűsítve és érthetőbbé téve ezzel a rendkívül gazdag Széchenyi-életművet. Tarics Péter, mint a Széchenyi István Polgári Társulás elnöke, könyvbemutatóival egyidőben, meghirdette a Széchenyi Emlékévet a Felvidéken is.

Felvidék Ma, – lt-