Kevés jót ígérnek az előttünk álló hónapok. Még el sem kezdődött a júniusi parlamenti választások előtti kampány, és Robert Fico máris több fronton indított támadást az ellenzék ellen. Előbb a magyar ellenségképet melegítette fel, majd az SDKÚ furcsa pártfinanszírozási ügyletei miatt padlóra küldte Mikuláš Dzurindát. Öllös László politológus szerint nem kizárt, hogy a kormányfő hosszabb forgatókönyvéből még csak az első fejezetet adta elő.
Szinte napra pontosan négy hónap múlva lesz a parlamenti választás, de minden arra utal, hogy az új évvel elkezdődött a kampány is. A mostani állapotok alapján nem épp nyugodalmas hónapok várnak az országra. Ön mire számít?
– A folytatásban is hasonló dühös kampányra számítok, mint amilyennel kezdődött az év. A miniszterelnök szemmel láthatóan átgondolt forgatókönyv alapján rontott neki az ellenzéknek. Először egy nagyon erőteljes magyarellenes támadást láthattunk, most pedig gyakorlatilag megpróbálja feldarabolni az SDKÚ-t. Nem kizárt, hogy sikerül is neki, vagy legalábbis alaposan meggyengítheti a pártot. Főként, mert úgy tűnik, hogy a pártfinanszírozással kapcsolatos vádjainak van igazságtartalma. Persze, ezeket az információkat a három lépés távolságának megtartásával kell kezelni, illetve a hozzáadott propaganda értéket le kell belőlük vonni.
Robert Fico kétségkívül megkonstruálta mondandóját, mégis, nem időzített rosszul? Nem később, közvetlenül a választások előtt kellett volna előjönnie az üggyel?
– Nem kizárt, hogy elszámította magát. Ez azonban az SDKÚ helyzetén alig változtat, mert a pártnak már most is csak egy lélegzetvételnyi ideje maradt. De nem zárható ki az sem, hogy ez egy hosszabb forgatókönyv első része volt, és még sok mindent tartogat a miniszterelnök. Fico forgatókönyvének valószínűleg más elemei is vannak. Számítani lehet rá, hogy ismét előkerül majd a magyar kérdés. Elképzelhető, hogy a kereszténydemokratákra is előhúz valamit. És erősen gyanítható, hogy Sulík pártjának, a Szabadság és Szolidaritásnak is nekiront majd, hiszen a közvélemény-kutatások alapján a SaS szavazóinak 30 százaléka korábban a Smert választotta. Meglepő lenne, ha ez hidegen hagyná a miniszterelnököt.
Az SDKÚ ügyleteinél maradva, Dzurinda harcos típus, most viszont a védekezése is gyengére sikeredett, és ez erősíti Fico érveit. Volt Dzurindának más választása, minthogy lemondjon a képviselőjelölt-lista vezetői helyéről?
– Nem volt, sőt, így is keveset tett, mert a pártelnöki pozíciójáról nem mondott le, és ezzel jelezte, hogy továbbra is ő szeretné igazgatni az SDKÚ-t. Ebben a pillanatban azonban a pártnak csak akkor van komoly esélye, hogy megtartsa jelenlegi népszerűségét, ha alapos, mélyreható változáson megy keresztül. Ha ezt nem teszi meg, választóinak nagy része alighanem átpártol máshová. És ezzel minimálisra csökken amúgy is csekély esélye, hogy valamilyen konstrukcióban kormányt alakíthasson. Dzurinda lépése már amúgy is megkésett, 2006-ban a választások elvesztése után kellett volna lemondania, ráadásul, akkor kedvező ajánlatot is kapott Brüsszelből, és mint Ján Fígeľ példája is mutatja, az Európai Unióból van visszatérés a belpolitikába. Dzurindának a köztársasági elnökválasztás után is le kellett volna mondania, és akkor lendületet adhatott volna pártjának. De úgy látszik, ő nem képes ilyen dimenziókban gondolkodni. Ezt mutatja a mostani döntése is, hiszen a pártelnöki posztját két kézzel tartja.
Mert milyen jövője lehet? Az SNS az unióban látná a helyét, de ott épp most volt posztosztás. Van a Gyurcsány-féle út, amikor fokozatosan hullik ki alóla a hatalom, vagy pedig itt is érvényes, hogy Dzurinda hosszútávfutó, és megtalálja a módját a látványos visszatérésnek?
– Nehéz lenne megmondani, mi vár rá, de egy dolog biztos. Addig amíg a választás intézménye korrektül működik, tehát nem manipulálják, népszerűség és támogatás nélkül nem létezhet egy politikus, csak esetleg másodlagosan, más népszerűségére felkapaszkodva. Ha veszt népszerűségéből, – márpedig Dzurinda óriási népszerűségvesztésen ment keresztül, népszerűtlenségi mutatói az egekbe kúsztak, – akkor teljesen kizárt, hogy pártját győzelemre tudja vinni. A pártelnök eddig pozícióját az SDKÚ-ban alighanem különböző belső hatalmi egyensúlyok révén, esetleg manőverekkel tudta fenntartani, de azt a reményt már régen nem sugározza, hogy vele választásokat lehet nyerni. Ez azonban a párt felelőssége is, és nemcsak az elnöké, hanem a teljes vezetőségé.
Mi a magyarázat arra, hogy Robert Fico nem erodálódik, a kormányában botrány botrányt követ és őt ez nem koptatja el. Év elején a bombabotrány és a kamionosok tiltakozása után még erősödni is tudott, az ellenzék viszont hihetetlenül sérülékeny.
– Fico pártjának mások a választói és mást várnak el tőle, mint az ellenzéki választók várnak pártjaiktól. Ez a legegyszerűbb magyarázat, de a helyzet ennél öszszetettebb. Konszolidált demokráciákban a politikai pártoknak több funkciójuk van, ebből kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy kormányzati, képviseleti pozícióból az állampolgárok egy részének politikai akaratát érvényesítik. A másik már alkotmányos funkció, amikor morális alapelvek mentén közügyeket is szolgálnak. Betartják a törvényeket, emberi jogokat és más közmegegyezésen alapuló szabályokat, még akkor is, ha ez nem érdekük, illetve hatalmi erejükből kiindulva ezt nem kellene megtenniük. Konszolidált demokráciákban az a politikus, aki ezt nem tartja be, megbukik. A transzformálódó társadalmakban, mint amilyenek a közép-európai országok, így Szlovákia is, a választók egy része nem ezt várja pártjától. Csodát vár, és könnyű megoldásokat. Ezek a választók vezéreket akarnak, akik sugározzák magukból a csodatevő erőt, és akik megharcolnak az ellenséggel is. Ha nincsenek ellenségek, akkor gyártanak, és folyamatos harci állapotokat imitálva győzelemre vezetik a választóikat. Ezért azt is elnézik nekik, ha lopnak, csalnak, hazudnak, törvényt szegnek, vagy a közpénzeket elherdálják. Mindez addig tart, amíg tönkre nem megy a gazdaság, szét nem esik a közügyek intézése, vagy működésképtelenné nem válik az igazságszolgáltatás, de ez időbe telik. Ez tehát az oka, hogy Ficót választói nem büntetik ugyanazért, sőt durvább dolgokért sem, amiért Dzurindának már komoly problémái vannak.
De Ficónak 40 százalékos népszerűség mellett még szüksége van arra, hogy minden fronton támadást indítson? Ez mentális igénye?
– Ez több mint mentális igény. Fico olyan politikus, aki ilyen viszonyrendszerben érzi jól magát. Ha sikerül fragmentálni az ellenzéket – és sikerül neki – akkor nem lesz kihívója. Ha az ellenzék csak belső ügyeivel lesz elfoglalva, nem lesz vezére, programja, akkor Fico a választásokon akár többet is szerezhet 40 százaléknál, és így csak egy koalíciós partnerre lesz szüksége. Nem kizárt, hogy valamelyik koalíciós partnerétől már szívesen szabadulna. Sőt, valószínűleg arról álmodozik, hogy mindkettőtől megszabadul és beolvasztja őket a saját pártjába, mert ezek a pártok az ő vadászterületén vannak. Azt gondolom, Slotával ebből a szempontból nehezebb dolga lesz.
Mégis, mintha Fico vékony jégen táncolna, mert ugyan padlóra küldte Dzurindát, de lehet, épp ezzel segített az ellenzéki térfélnek, hogy olyan vezére lehessen, aki képes mozgósítani. Iveta Radičová erre az elnökválasztáskor képes volt. Kérdés, hogy érzi-e ennek a felelősségét az SDKÚ vagy belefut egy belső hatalmi harcba?
– Hogy érzi-e a párt ebben a helyzetben a felelősségét, azt majd a következő hetek mutatják meg. Az az igazság, hogy az elnökválasztás után nem érezte. Akkor még komoly lendületet kaphatott volna a párt. Most azonban egy vezetőcsere már kevés, vezetéscsere kellene, mert a botrányok gyökerei mélyen vannak. Egy demokratikus belső struktúrájú és demokraták uralta pártban ennek a szükségességét maguktól kellene belátniuk a vezetőknek, és belső hatalmi harcok nélkül kellene átengedni a helyüket. Az SDKÚ-ban mostanáig semmi nem történt, a párt szürke volt, mint az őszi köd, és csak amikor már a sajtó is azt üvöltötte, hogy változtatni kellene, akkor jelent meg egy-két új név a pártban, de többnyire ők sem voltak eléggé láthatóak. Tartok tőle, hogy most is megpróbálják minimalizálni a változást, pedig maximalizálni kellene, ahhoz, hogy lendületet kapjon. Az SDKÚ-nak most azt kellene sugallnia, hogy ez egy új párt.
Próbálkozásai voltak Dzurindának is, hiszen decemberben még nagykoalícióról meg közös programról volt szó. Vagy ez csak marketingfogás volt, hogy szervezőerőnek tűnjön?
– Előkészítés nélkül beszélt az együttműködési formákról, és elsőként nem a potencionális partnereivel tárgyalt, hanem a sajtón keresztül üzengetve próbált meg nyomást gyakorolni rájuk. Ez a taktika sokszor csődöt mondott már, most sem jött be. Úgyhogy, ez nemhogy koalícióhoz vezetett volna, hanem Dzurinda tekintélyének további csorbulását eredményezte, hiszen visszautasították.
A két új pártnak, Bugár Béla és Richard Sulík pártjának erős mediális hátszele van, a közvélemény-kutatók is szeretik őket, program szintjén azonban nem túl sokat fogalmaztak meg. Menynyire írhatják át a mozgásokat az ellenzéki térfélen?
– Nehéz lenne és nem is szeretnék jóslatokba bocsátkozni, négy hónap van a választásokig, még sok minden történhet. Még nem futott le az SDKÚ-s botrány sem, nem tudni, hogyan végződik, márpedig a vége lesz az érdekes. A Szabadság és Szolidaritásról viszont ebben a pillanatban nem lehet tudni, hogy mennyit ér. A népszavazást kezdeményező kérdéscsomagjuk erősen populista. Ettől persze még sikeres lehet az igenek tekintetében. A pártnak nincsenek kidogozott struktúrái, mindössze néhány száz tagja van. Alternatív protest pártként akkor jöhet szóba, ha az SDKÚ nem tudja megoldani gondjait, és akkor a választóik egy része átmegy Sulíkékhoz. Ez azonban az ellenzék és kormány közti erőviszonyokon nem fog változtatni. Ami Bugár Béla pártját illeti, érdemleges választ itt is nehéz adni, mert az utóbbi hónapok közvélemény-kutatásai országos mintán készültek. Ezekkel pedig az egyik fő gond, hogy meglehetősen csekély magyar mintával dolgoznak. Reprezentativitásuk erősen kétséges, a hibaszázalék pedig nagyon nagy. Másrészt, szlovákiai magyar szociológusok is azt állítják, hogy a magyarok nagy része a szlovák kérdezőbiztosnak nem azt mondja, amit tényleg gondol. Főleg a mai közhangulatban. Az utolsó magyar mintán készült felmérést tavaly nyáron készítette a Fórum Intézet, de azóta sok minden változott. Így tehát nehéz megmondani, hogy a közvélemény-kutatások a Hídra vonatkozóan mennyire valósak. A Híd feltételezi, hogy vannak szlovák szavazói, de ez a megyei választásokon nem mutatkozott meg. Ráadásul, az a szavazás nem is a pártról, hanem a helyi jelöltekről szólt.
Vannak elemzők, akik úgy vélik, hogy a kampány során a legélesebb szembenállás és legdurvább egymásnak feszülés épp az MKP és a Híd között lesz.
– Én ezt nem hiszem. Ez egy kemény, feszült szembenállás lesz, de figyelembe véve az ország egészét, a többi szembenállás is rendkívül feszült lesz. Ez már most nagyon durva és kemény kampány, és csak tovább fog durvulni, a magyar közeg nem fog kilógni a sorból.
Veszélybe kerülhet a magyar parlamenti képviselet?
– Igen, ez abban az esetben valószínű, ha a kampány olyan formát ölt, ami a választók jelentős részét demotiválja, és mivel kedvét szegték, nem megy el szavazni. De most úgy tűnik, meglehetősen demotiváló lesz a kampány országos szinten is, már most nagyon sok a kiábrándult ember, aki június elején inkább otthon marad majd. Ez nagy baj, mert a radikálisok viszont minden körülmények között elmennek szavazni, tehát ez az egészen durva eszmerendszereket képviselő pártoknak kedvez.
A magyar kérdés biztosan az egyik vezértéma lesz, ez mozgósíthatja majd a magyar választókat?
– Bizonyos rétegeket, mint ahogy eddig is, most is mozgósíthat. De én inkább azon gondolkodnék, hogy mivel lehetne bevinni a szavazóhelyiségbe azokat, akik másra fogékonyak.
Az ellenzék alternatívaként határozza meg magát a kormányhatalommal szemben, de mi lehet a politikai muníciója?
– Az ellenzéki pártoknak nagyon jót tenne, ha a kampány idején a fontos kérdésekben közösen lépnének fel. Ezzel is jelezhetnék, hogy ugyan közös listán nincsenek, de lényeges kérdésekben egységes álláspontot képviselnek. Ennek mozgósító hatása lenne, mindenféleképpen. A jelenlegi állapotokat nézve hatékonyabb lenne, mint egy közös lista. És nem kellene megijedniük a magyar kérdéstől sem, mert amíg ettől tartanak, addig nincs esélyük a kormánypártokkal szemben.
A kormányoldalon viszont a hatalom öncélú játéknak tűnik, mert még a fontos gazdasági meg szociális kérdésekre se próbáltak meg választ adni, mégis van meggyőző erejük.
– Nem igaz, hogy meg sem próbáltak választ adni. Három éven keresztül, amíg a gazdasági válság be nem gyűrűzött, apró kis szociális csomagocskákkal tartották fenn választóik kedvét. Hogy közben az ország adósságállománya megnő, illetve nem áll arányban a gazdaság teljesítőképességével, ez ezeket a rétegeket nem érdekli. És még azt is elhiszik a kormánynak, hogy ma is lennének kis csomagok, ha lenne rá keret, az ellenzékről pedig azt gondolják, hogy visszavonná a támogató intézkedéseket.
Tehát nem sok esély van arra, hogy a kampány során jobboldali és baloldali értékek mentén programokról és elképzelésekről folyó vitákat halljunk.
– Ritkaság lesz. Persze, meg kellene próbálni ebbe az irányba eltolni a kampányt, hogy ilyen hangok is legyenek, de nagyon kevés ilyen vita lesz. Ehhez ugyanis jelentős kulturális változásnak kellene végbemennie az országban.
Molnár Judit interjúja a Szabad Újság hetilap ma megjelent számában
