Eljöhet Iveta Radičová ideje, de ehhez minden bizonnyal Ivan Miklošnak is lesz hozzászólása. Mikuláš Dzurinda hétfőn bejelentette, hogy a kormányfő pártfinanszírozási vádjai miatt nem indul a parlamenti választásokon, megüresedett tehát a legnagyobb ellenzéki párt listavezetői helye. Az SZDKU február 27-én dönt a listavezető személyéről. Az elemzők nagy része szinte biztos abban, hogy a két alelnök, Iveta Radičová és Ivan Mikloš között fog eldőlni a „verseny”. A népszerűségi mutatók alapján egyértelműen Iveta Radičová győzelmét lehetne jósolni, de a pártstruktúrák ennél összetettebb elvek szerint működnek. A 2006-os választások során Radičová kapta a legtöbb szavazatot, 205 ezren karikázták őt, míg Ivan Mikloš akkor 199 ezer preferencia szavazatot kapott a párt választóitól. Grigorij Mesežnikov politológus az Aktuálne.sk honlapnak nyilatkozva Radičovát az egyes számú jelöltnek nevezte, épp a korábbi választások eredményeiből kiindulva. Peter Horváth szerint eddig is a Dzurinda-Mikloš-Radičová hármas határozta meg a pártot, a két utóbbi politikus közül azonban úgy véli, Radičová lenne az SZDKÚ számára jobb, mert mint köztársaságielnök-jelölt, hitelt szerzett. Miroslav Kusý azonban ennél borúlátóbb. Szerinte Radičovát még akkor leírták, amikor a csúcson volt. Mikloš viszont korábban a Demokrata Pártban már volt pártelnök, de nem éppen sikeres.
Merőben más politikai pályája volt eddig a két esélyes jelöltnek. Radičová alig öt éve van a politikában, előbb mint párton kívüli került a szociális tárca élére. Egy év múlva a parlamenti választásokon már több preferencia szavazatot kapott, mint Mikuláš Dzurinda. Az áttörő sikert azonban a köztársasági-elnökjelölés hozta meg számára, mert nagyon sokan a második körbe jutásra is esélytelennek tartották, ő azonban megszerezte a szavazatok 44,5 százalékát. Ivan Gašparovičot ugyan nem tudta legyőzni, de több mint egymillió szavazatával minden idők legsikeresebb ellenzéki eredményét hozta. Ezt követően Dzurinda lába alatt is meginogott a talaj, mert Radičová nem titkolta, készen áll a pártelnökkel megmérettetni magát. Sorsát egy parlamenti szavazáson tanúsított buzgósága pecsételte meg, ugyanis Rossová kolléganője helyett is megnyomta a szavazógombot. De mint kiderült, azok közé a politikusok közé tartozik, aki vállalja, ha hibázik, így a képviselői mandátumáról is lemondott, az utóbbi időben pedig már azt lehetett hallani, hogy hosszabb időre, szakmai meghívásnak eleget téve, külföldre távozik. Most azonban akár el is jöhet Radičová ideje. Kérdés, hogy a párt struktúráin belül van-e olyan meggyőző ereje, mint a választóknál. Hosszabb úton kisebb kanyarokat írt le Ivan Mikloš pályája az elmúlt húsz év alatt. Volt privatizációs miniszter, gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes, meg pénzügyminiszter. A Dzurinda kormány reformjai is nevéhez köthetők. A politikai dzsungelban tehát harc edzett, de nem vezértípus. A Demokrata Párt élén eltöltött nyolc éve is ezt bizonyítja, a pártot a 90-es évek második felében a futottak még kategóriából nem tudta tovább lendíteni. A számok és a gazdasági mutatók világában érzi biztonságban magát. Meg talán Dzurinda árnyékában.
A két érintett politikus egyébként egyelőre óvatos, bár Radičová konkrétabb volt a sajtónak nyilatkozva, mert nem titkolta, ha bizalmat kap, készen áll a listavezetésre. Ivan Mikloš eddig ilyen messzire nem ment, ő elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a párt Dzurinda mögött áll. Mindez persze fordítva is igaz, vagyis ki mögött áll Dzurinda? Aligha kétséges, hogy Ivan Miklošt látná szívesebben a lista élén. A február 27-ei választás során tehát végre az is kiderülhet, hogy mekkora Dzurinda tényleges ereje a pártján belül.
Felvidék Ma, mj
