Taxszínész – így mutatkozott be Székely Szabó Zoltán a komáromi Madách Kávézóban szombat este, szűk körben lezajlott, baráti hangulatú könyvbemutatóján és kabaréestjén. Na, ilyet se hallottam még: taxszínész… Ez meg miféle csodabogár lehet?
Hamarosan azonban minden világos lett a számomra, amikor is az előadó röviden ismertette életrajzát, ekképpen: „a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet színész szakán, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar szakán, és a bécsi Vezetői Akadémia taxisofőr szakán diplomáztam. Jelenleg is Bécsben élek. Nem is akárhogy. Mint egy báró. Kérem, én csak taxival közlekedem… Én vagyok Ausztriában a legfoglalkoztatottabb magyar színész, és a legolvasottabb taxisofőr.”
Székely Szabó Zoltán ugyanis 1988-ban hagyta el Székelyföldet, és telepedett le Bécsben. Itt pedig taxizással keresi kenyerét. Na de egy izgága színész, magyar ember hogy elégedhetne meg ennyivel? Hamarosan az ottani magyarok „Europa”-Clubjának vezetőségi tagja lett. 1992 óta sikerült kialakítania egyféle magyar színházi légkört az osztrák fővárosban. Tudniillik ettől kezdve rendszeresen hív meg határon túli teátrumokat az „Europa”-Clubba, mégpedig közöttük felvidéki színművészeket, színházakat is – például Boráros Imrét, a Jókai Színházat vagy a Teátrumot.
Székely Szabó Zoltán azonban nem csak másokat hív meg játszani, hanem maga is szívesen ad elő. Mégpedig kabarét – hiszen, ahogy mondja, „a humor életforma. Rendben tartja az agyat, a gyomrot, ápolja a szerelmet és a barátságot…” S mivel előadóestjeit nem csak maga állítja össze, hanem maga is írja a szövegüket, az előadások tartalmából egyszercsak megszülettek az első könyvei.
Szombat este a Könnyű nekem című könyvéből, melynek műfaját „humoros zagyvaságként” határozta meg a szerző, hallhattunk részleteket. Az est érdekessége volt, hogy Székely Szabó Zoltán a vicceken, anekdotákon, rigmusokon keresztül mutatta be az erdélyi magyar bohémvilág sorsát a 20. század elejétől 1988-ig. Tulajdonképpen a huszadik század egy-egy korszakát villantotta fel előttünk. Ezek a korszakok pedig nagy vonalaiban igencsak hasonlítottak a szlovákiai magyar ember által átéltekhez – de a hétköznapi részleteken azért még így is meglepődtünk… És nevettünk. Néha kicsit keserűen. De mi mást tehettünk volna?
Ezen kívül megismerkedhettünk a 222 erdélyi színész viccet, anekdotát tartalmazó kis könyvvel, az Az semmi!-vel; az „Europa”-Club Hagyományaink és modernizáció című kiadványával, amely tartalmazza a 2008-as klubélet legnagyszerűbb előadásait és úti beszámolóit (a tagok Szepességben is jártak). Végül pedig a tavaly megjelent Tutuka, avagy az utolsó Szabó című humoros önéletrajzát ismertette a szerző, amelynek érdekessége, hogy teljes egészében a taxiban íródott, Székely Szabó Zoltán hatvanadik születésnapjára.
Felvidék Ma, – hda –
