A 2000-ben alapított és egy évvel később huszonegy diákkal induló Lévai Egyházi Gimnázium jövőre ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az iskolafenntartó egyházközség úgy tervezi, hogy ebből az alkalomból az intézmény egy jeles személy nevét vegye fel, amellyel még világosabbá tenné küldetését és hitvallását. Április 11-én, a gimnázium épületében „Az egyházban élő iskola” címmel megtartott konferencia előadói ennek apropója kapcsán arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen küldetése van ma a református iskoláknak és hogyan tudnak Szlovákiában megfelelni ennek a feladatnak?

A gimnáziumban megtartott konferencián mintegy százan vettek részt. Jelen voltak többek között a helyi iskola tanárai, diákok, szülők, a helyi egyházközség tagjai, az érsekkétyi és a martosi alapiskola pedagógusai, valamint az iskolafenntartó egyházközség lelkésze Szénási Szilárd is. A barsi egyházmegye lelkészei közül az alkalmat megtisztelte jelenlétével Kiss Pál nagysallói esperes és felesége Kiss Ilona farnadi, valamint Kuczy Lajos garammikolai lelkipásztorok – írja beszámolójában Kassai Gyula lévai lelkipásztor.


Kassai Gyula

A konferencia rövid áhítattal kezdődött, amelyet Kassainé Mártha Tímea lévai lelkipásztor tartott, az I.Móz 18,19 alapján a kiválasztottságról. Először a Lévay József Református Gimnázium igazgatója Ábrám Tibor főgondnok tartott előadást, többek között mutatott rá, hogy az általa vezetett intézmény számára már nem a küldetés megfogalmazása az elsődleges kérdés, hanem az, hogy hogyan kell azt megvalósítani.


Ábrám Tibor

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke Fazekas László szintén az egyház és az iskolák küldetését fogalmazta meg előadásában. Kiemelte, hogy a küldő egyháznak és az iskolának szimbiózisban kell egymással élniük. Az iskola feladata az értékmegőrzés és az értékteremtés, ehhez hiteles és hitben járó pedagógusokra van szükség. A püspök rámutatott arra, hogy az egyházi iskolákra küzdelmes feladat és szerep jut a mai társadalomban. Akkor is meg kell felelniük a kor kihívásainak megfelelniük, ha az állami, önkormányzati iskolák lehetőségei jóval szélesebbek. Az egyházi iskolákat ebben a versenyben a küldetésük és az abban folyó pedagógiai-nevelői munka teszi erősebbé és vonzóbbá – nyomatékosította a püspök. A lévai gimnáziummal kapcsolatban elmondta, hogy az egy olyan intézmény, amely a helyi közösségek megmaradása szempontjából létfontosságú. De beszélt arról is, hogy az iskolák fenntartását a továbbiakban elsődlegesen a helyi közösségekre kell bízni, mert csak azok képesek azt jó irányba terelni.


Fazekas László

Dr. Kluch János a lévai gimnázium igazgatója az intézmény életét mutatta be a jelenlévőknek. Kiemelte, hogy a diákok tanulmányi eredmények kitűnőek. Az iskolát rendszerint a legjobb és legtehetségesebb diákok választják és a végzősök kilencven százaléka az egyetemeken is megállja a helyét. Rendkívül jó eredményeket érnek el a diákok a hazai és magyarországi versenyeken és vetélkedőkön. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a sikerekben a pedagógusok munkájának is döntő szerep jut. Kluch figyelmeztetett arra is, hogy nem szabad megfeledkezni a fenntartó lévai egyházközség tehervállalásáról sem, amely évente közel kilenc ezer euróval támogatja gimnáziumot.


Kluch János

Kassai Gyula helybeli lelkipásztor a konferencia résztvevői előtt jelentette be, hogy az egyházközség Czeglédi Péter nevének felvételét javasolják a gimnázium részére. „A gályarablelkész hitvallása és példaértékű élete, az iskola küldetése meghatározása szempontjából fontos, útmutató erőforrás lesz“ – húzta alá határozatuk lényegét a lelkipásztor. /A gályarablelkész életpályájáról a gyászévtizedről Baráth Béla Levente a Debreceni Hittudományi Egyetem docense tartott előadást./


Baráth Béla Levente

Kassai Gyula a konferencián ezen kívül szólt az egyházban élő iskoláról is. Előadásában kifejtette, az iskola ne az egyházból, hanem az egyházban éljen. Ahhoz viszont, hogy ezek a célok megvalósuljanak szükség van az egyház, az anyaország és a helyi közösségek támogatására is. A lévai egyházközség tervbe vette a jelenlegi iskolaépület modernizálását bővítését. Számolnak egy kollégium építésével is, de azzal is, hogy a gyülekezeti helységeket is egy épületen helyeznék el. „Egy olyan élettér kialakításán gondolkodunk, ahol az egyházközség és az iskola együtt élhet és szolgálhatja a fogyatkozó és a létéért küzdő lévai magyarságot” – mondta Kassai Gyula lelkipásztor. A lelkész a református pedagógusok képzéséről is. Mivel a Szlovákiai Református Egyháznak nincs önálló tanítóképző főiskolája, ezért javasolja a magyarországi református egyetemeken való továbbképzést lehetőségét biztosítani az érintettek számára.


Résztvevők

A konferencia a pedagógusok hivatásáról szóló fórummal végződött, amelyen az addig felszólalók mellett a martosi és az érsekkétyi alapiskolák igazgatói is szerepet kaptak. Dékány Gizella a martosi, Bohák Valéria az érsekkétyi iskola igazgatója – a többi résztvevővel együtt – a keresztyén pedagógusi pálya kihívásairól, saját szakmai sikereikről adtak számot. Sok személyes példával adtak tanácsot a jelenlévő pedagógusoknak, hogy hogyan lehet helytállni, hittel és kellő energiával, odafigyeléssel és empátiával nap mint nap odaállni a felnövekvő nemzedék elé az oktatói nevelői szolgálat teljesítése közben – számolt be az eseményről Kassai Gyula lelkipásztor.
A konferencia végén a résztvevők nevében a helyi lelkipásztor köszöntötte Bohák Valériát, abból az alkalomból, hogy magas egyházi elismerésben részesült. A Magyarországi Református Egyház a tatai országos tanévnyitó ünnepségen tüntette ki a kétyi iskola igazgatóját, elismerve ezzel áldozatkész pedagógiai szolgálatát.


Résztvevők

Czeglédi Péter 1641-ben született, 22 éves volt amikor beiratkozott a sárospataki kollégiumba, majd annak elvégzése után a komáromi rectori állást foglalta el és végül 1671-ben került Lévára. 1674. április 4-én ítélte el a pozsonyi törvényszék és 1676. február 12-i szabadulásáig tartott vesszőfutása. Valószínűleg még annak az évnek a végén sikerült Lévára visszatérnie. Egy hosszú verse is fennmaradt, amelyet rabtársainak a szenvedéséről írt. 1688-ban hunyt el. Utóda is gályarablelkész lett, Rimaszombati Kis János egykori csoltói lelkész személyében. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy lelkész hitvalló élete meghatározó volt a lévai gyülekezet életében. Czeglédi zürichi tartózkodása idején, az ottani Collegium Carolinumban, a filozófia professzorának emlékkönyvébe írt önéletrajzában leírja szenvedésének útját. Jeligéje: „per spinas ad rosas – töviseken át a rózsákhoz”.