A hétvégén ismét komoly sztárokkal próbáltak kampányolni az új pártok Szlovákiában, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az adott személyek nem mindig tudják, milyen célból is jönnek koncertezni.

Szatirikusan azt is mondhatnánk, hogy nem is érdekli őket. Legtöbbször így van, hiszen a művészsors nehéz, s valamiből élni kell. Ennek ellenére meglepett, hogy Varga Miklós nevét éppen a Most-Híd párt dunaszerdahelyi majálisát népszerűsítő szórólapon találtam. Csalódott voltam egy kicsit, mint minden esetben, amikor úgy érzem, egy korábban szimpatikus, ismert személyiségről valami olyat hallok, ami elszomorít. Persze közgazdászként azt is mondhatnám, hogy az egész üzlet, s nem kell törődni vele, és Magyarországon sokan nem értik, milyen a helyzet ideát, de azért tőle többet vártam.
Más kérdés, vajon mire lesz elegendő a sok elköltött euró a Most-Híd rendezvényein! A kampány ugyanis olyan szintű költekezést eredményezett Bugár pártjában, hogy azt nehéz lenne kommentálni.
A kérdés úgy is feltehető, vajon megvásárolható-e ilyen módon a választói szavazat? Sokan vélik úgy, teli hassal jobban motivált a választópolgár, s egy kis éneklés után már biztosan arra szavaz, akinek a lufiját a kezében tartja a gyermeke? Ennyire egyszerű volna a recept?
Remélem, nem ez a győztes módszer, hiszen ez csak egy újabb bizonyítéka lenne annak, hogy továbbra is olcsó propagandával lehet hatalomra szert tenni. Érdekes lesz a júniusi választás abból a szempontból is, hogy milyen eredményt tudnak produkálni azok az erős anyagi hátteret maguk mögött tudó pártok Bugárékon kívül, amelyek az elmúlt időszakban törtek be a politikába. Vannak persze köztük már tapasztalt politikusok, de Szlovákia eddigi rövid története azt bizonyította, hogy a dacból alakított pártok nem igazán érnek el sikereket. Az ilyen, egy személyre épülő pártok nagy része megszűnt vagy átalakult, és igazán tartósan csak egy maradt fent.
Igaz, annak vezére immáron négy éve kormányozza az országot! Mindenki láthatja, miként!

Felvidék Ma, Rajkovics Péter