Hatalmas közönségsikerrel és percekig tartó álló vastaps kíséretében mutatta be a TEÁTRUM Színház Komáromban Erkel Ferenc Bánk bán című magyar nemzeti operáját három felvonásban, Dráfi Mátyás Jászai-díjas Érdemes Művész rendezésében. A darab segédrendezője: Tarics Péter.

Az ünnepi est a Himnusszal kezdődött, majd felcsendültek a Bánk bán nyitányának gyönyörű akkordjai. A 200 éve született Erkel Ferenc muzsikája már az est elején megteremtette azt a hangulatot, amely az operaelőadás végén igazi katarzist hozott a közönség számára: a szereplőket nem akarták leengedni a színpadról, szűnni nem akaró vastapsot kapott a produkció.
Parádés szereposztás, szimpatikus és hiteles színpadi megvalósítások, kiváló szerepformálás, harminctagú élő zenekar, magas színvonalú énekművészet, tizenhat perces taps – röviden így lehetne jellemezni a komáromi Bánk bán operaelőadást. Ez nem véletlen, hiszen olyan kiváló énekművészek és színészek játszották a főszerepeket, mint Rózsa Sándor (Bánk bán), Illés Gabriella (Gertrud), Zábrádi Annamária (Melinda), Kőszegi József (Petúr), Dráfi Mátyás (Tiborc), Dániel Gábor (Ottó), Pffeiferlik Tamás (II. Endre), Kosár Szabolcs (Biberach).
Az előadáson az Erkel Ferenc Ének- és Zenekar tagjai játszották Erkel csodálatos mesterségbeli tudással megalkotott muzsikáját. A karvezetést Miklós Józsefné és Stirber Lajos végezték. Vezényelt: Medveczky Szabolcs karnagy és zeneszerző. A mintegy harminctagú zenekar tökéletesen végezte feladatát, a karmester és a zenekar tagjai jelesre vizsgáztak összhangból, precízségből, pontosságból, magas szintű zenei tudásból, szakmai hozzáértésből. Kedves színfoltja voltak az előadásnak a Csallóköz Együttes táncosai, akiket Brandl Ferenc koreográfus tanított be.

A rendező és a segédrendező Bánk bán iránti vonzalma nem új keletű. Dráfi Mátyásnak már középiskolás korában érzelmi és gyakorlati kapcsolata volt a darabbal. Tarics Péter szintén ekkor szívta magába a Bánk bán iránti szeretetét. „Még ma is emlékszem arra a csodálatos pillanatra, amikor 1985 áprilisában, tizenkilenc évesen, ott álltam meghatódva a budapesti Magyar Állami Operaház archívumában, kezemben a Bánk bán opera azon partitúrájával, amelyből még Simándy József, Melis György, Komlóssy Erzsébet, Ágay Karola, Réti József és a többiek tanulták a szerepüket. Néhány hónappal később pedig – egyetemistaként – ott lehettem Simándy József 70. születésnapján, ahol a jubiláló hőstenor részeteket adott elő a Bánk bánból. Szívbemarkoló érzés és élmény volt. Tizenkét évvel később megszereztem a Bánk bán teljes partitúráját. Rengeteg Bánk bán előadást néztem meg Magyarországon, amelyek között volt rossz és volt jó előadás is. Legemlékezetesebb marad számomra a Lendvay Ferenc rendezte prózai Bánk bán a kecskeméti Katona József Színházban és a Vámos László rendezte opera a Magyar Állami Operaházban. Mindkettőjüktől nagyon sokat tanultam.” – emlékezett vissza Tarics Péter, az opera felvidéki bemutatásának ötletgazdája és a Bánk bán segédrendezője, majd így vallott a kezdetekről: „Több mint két évtizedes álmom és vágyam valósult meg azzal, hogy bemutattuk a magyar nemzeti operát. Mindig szerettem volna színpadra állítani, nemcsak azért, mert a kedvenc operám, s mert a magyar nemzeti operáról van szó, hanem mert a Bánk bán részleteit, nagyáriáit már húsz éve játszom zongorán, énekeseimet kísérve, s ezek a fellépéseink mindig könnyeket csalogatnak a nézők szemébe. Olyan mélyen a szívembe és a lelkembe vésődött a Bánk bán, mint a kő az aranyba. 1999-ben megalkottuk az első szereposztást, az első komolyabb szakmai összejövetelre azonban csak 2005. július 3-án került sor a Csemadok komáromi székházában, amikor valamennyi szereplőnek kiosztottam a szövegkönyvet, az opera teljes hanganyagát és a Bánk bán cselekményének történeti hátterét, hiteles magyarázatát. Végül a TEÁTRUM Színházban vetettem fel, hogy mutassuk be az operát. A bemutatásra akkor elsősorban anyagi okok miatt nem került sor. Most, 2010-ben, Erkel Ferenc születésének 200. és a TEÁTRUM Színház alapításának 10. évfordulóján úgy döntött a színház, hogy műsorára tűzi az operát, az előzőektől eltérő szereposztással. A Bánk bán bemutatásának ötlete kiváló döntés volt, amit a mostani premier sikere is igazol.”
A produkció érdeme, hogy élő zenei kísérettel valósult meg, s hogy teljes mértékben mellőzi a play back-et, mint a XX. századi művészi – különösen zenei – produkciók művészetromboló eszközét.
S hogy miben más a prózai Bánk bán, mint az opera? Erre Tarics Péter így válaszolt: „Abban a korban, amikor a nagy drámai hősök szerepét sorra átdolgozták operai hősökké, és Victor Hugo keserűen panaszkodott a szövegírók ellen, mert kivetkőztették alakjából mindazt, amit az író kigondolt, a Bánk bán sem maradhatott érintetlen e kordivattól: belőle is operaszöveget készítettek, és vele is megtörtént az, ami a Hugo-darabokkal: többször adták elő átformált és muzsikával kísért alakban, mint eredeti formájában. Míg a dráma hatvan éven belül 118-szor került színre, az opera nem egészen negyven esztendő alatt jutott el a 150. előadásig. Igazi helyét a Bánk bán akkor nyerte el a magyarok tudatában, amikor megjelent az operaszínpadon is. A Bánk bán nemzeti drámánk és nemzeti operánk egyaránt. Katona Józsefnek azonban az volt az úgynevezett posztumusz szerencséje, hogy olyan hozzáértő és komoly tehetségű átdolgozóra talált, mint Egressy Béni, aki meghagyta az alakokat eredeti mivoltukban. A dráma szelleméből mindent átvitt a dalműbe, ami csak átvihető, és ahol kiegészítésekre szorult, segítségül hívta a legkiválóbb költőket. Így például Petur híres bordalát Vörösmarty Mihálytól kölcsönözte. De a huszadik század elején és derekán Rékai Nándor és Kenessey Jenő is rendkívül magas színvonalú zenedramaturgiai munkát végzett a Bánk bánon. Nem is beszélve a Nádasdy Kálmán-Oláh Gusztáv kettősről, akik rendkívüli tehetségükkel és szakmai hozzáértéssel tették érthetőbbé és átláthatóbbá három felvonásban Katona és Erkel művét. Összefoglalva tehát: A mi nemzeti operánk a nemzeti drámánk alapján készült. Zenéjét nemzeti himnuszunk komponistája szerezte. És ami még érdekesebbé teszi a dolgot, nekünk van egy másodhimnuszunk, a Szózat, ennek zeneszerzője írta a Bánk bán opera szövegkönyvét, amelybe belefoglalta a Szózat költőjének másik versét, a Bordalt.”
A Bánk bán, mint irodalmi – prózai – mű egyértelműen a kifinomult egyensúlyokon alapuló drámai művészet magyar csúcsteljesítménye. A Bánk bán, mint opera pedig a legmagasabb szintű zeneszerzői munka megtestesítője, zeneirodalmi és zenedramaturgiai remekmű. Ezért (is) óriási felelősség és bátorság volt a Teátrum Színház társulatától, hogy színpadra vitte ezt a zeneileg, színészileg és dramaturgiailag egyaránt igen nehéz remekművet. Csak gratulálni lehet a Bánk bán opera komáromi bemutatásához és a művészi teljesítményekhez.
Arról, hogy miért időszerű éppen ma a Bánk bán, Tarics Péter így nyilatkozott: „A Bánk bán mondanivalója – akár prózai előadás, akár dalmű formájában adják elő – mindig időszerű, hiszen ha baj van a nemzettudatunkkal, magyarságtudatunkkal, akkor azért, ha nincs baj vele, akkor pedig megerősít bennünket egészséges nemzettudatunkban. Mindig szükség van a Bánk bánra, mert hazaszeretetre nevel, és megtanulhatjuk belőle a 13. századi magyar történelem lényegi elemeit. Nem beszélve arról, hogy a reformkor hajnalán született, amikor nagy tettekre, igazi nemzetépítő munkára volt szükség. Ma is erre van szükségünk. A Bánk bánból viselkedésformákat, tevékenységi formákat tanulhatunk, különösen akkor, amikor az egész Kárpát-medencében – különösen az elszakított nemzetrészek területén – veszélyben forog anyanyelvünk, magyarságtudatunk, valamint iskoláink, intézményeink. Vajon ki merné megkérdőjelezni Petúr következő mondatát: „Őseink földjén földönfutók vagyunk!” például a Vajdaságban. Mennyire igaz Tiborc panasza ma is, s milyen igazságokat és valóságtartalmat hordoz Melinda lelki világa. Mai világunk tele Biberachokkal és Ottókkal. Nem beszélve arról, hogy hányszor vágyunk olyan vezérre, mint Bánk. Folytathatnám a sort, de ízelítőnek ennyi is elég. Nincs tehát időszerűbb dráma és opera a Bánk bánnál. Egyébként nemcsak Erkel születésének 200. évfordulójához lehet kötni a Bánk bánt, hiszen 2011-ben is évfordulót ünnepelünk: 150 éve lesz annak, hogy 1861. március 9-én mutatták be először a Bánk bán operát Erkel Ferenc vezényletével.”

A Teátrum Színház Bánk bán operaelőadása szeptemberben elindul Kárpát-medencei körútjára, elsősorban azonban a Felvidéken szeretnék tájoltatni a produkciót. Sok sikert!

László Attila, Felvidék Ma