Idehaza, mostanában, bizonyára sokan gondolnak irigykedve a magyarországi gyümölcstermelőkre. Pontosabban, azokra, akiknél nem vész kárba a lehullott alma vagy szilva, s félelem nélkül, sőt nyíltan nekiállhattak cefrét erjeszteni – és szeptember 27-e után, házi pálinkát, gyümölcspárlatot főzni.
Magyarországon, a jövőben éppúgy adómentesen lehet otthon pálinkát főzni, ahogy lekvárt, vagy ahogy, eddig is szabad volt gyümölcsbort erjeszteni. Visszavonult az állam a „családi körből”. A kertészkedők, kistermelők, meghatározott mennyiségig – legfeljebb százliteres desztilláló berendezésben – szabadon párlattá nemesíthetik a gyümölcstermésüket. A magánfőző felmentést kap a berendezés bejelentési kötelezettsége alól is. Mivel több európai országban hasonlóképpen szabad a házi párlatkészítés, így akár Ausztriában, akár Szlovéniában, boltokban beszerezhető a főzőüst, és nyilván, rövidesen Magyarországon is kapható lesz.
Az otthoni előállításra engedélyezett párlatmennyiség évente kétszáz liter tiszta szesznek felel meg, a szokásos házi pálinkában mérve akár a duplája is kicsepegtethető háziasan a hűtőcsövön. Mivel a törvény szerint évente legfeljebb ötven liter párlatot készíthetnek jövedéki adó fizetése nélkül személyes fogyasztásra, ebből következik, hogy ha ennél többet főznek, akkor az adóköteles. Az adó, jelenleg, egy liter tiszta szesszel azonos mennyiségért, a magán- és bérfőzésben 2761 forint (ötvenfokos pálinka literéért 1380 forint).
Új elem, hogy a párlatfeleslegüket értékesíthetik is, akiknek kistermelői engedélyük van. A magánfőzőnek, ha párlatát el akarja adni, vámhatósági bejelentést kell tennie, ami adóbevallásnak minősül, és az adó befizetése esetén, öt napon belül ún. „származási igazolványt” kap a hatóságtól. Ezzel egyidejűleg zöld párlatzárjegyet is igényelnie kell, és azokat az átvétel után, három napon belül a palackokra kell ragasztania.
A kereskedelmi főzdék egy része – hatvan sincs belőlük összesen – tiltakozott az új szabályok ellen. A pálinkának, mint „nemzeti italnak” az érdekvédői is csatlakoztak a tiltakozókhoz, s a házi szeszfőzés lehetséges veszélyeiről nyilatkoztak. Az ismert márkák minőségvédelme mellett piacféltés is volt ez a tiltakozás.
Hiszen, ha jobban belegondolunk, több évszázados tapasztalatok alapján, feketén, máig megfőzték odahaza a pálinkát, akik nem akarták, hogy az áron alul is alig értékesíthető gyümölcs ott rothadjon a kertjükben.
A feljelentéstől, leleplezéstől félve, leggyakrabban akkor következtek be balesetek, ha nem megfelelő, öszszetákolt berendezésekben végezték a főzést, a lepárlást. Persze, azért időbe telik, amíg kialakul az új rendszer: a vámosok ugyanis nem a tiszta szesz, hanem a cefre mennyiségéről kérnek bejelentést. Egy átszámítási táblázatból derítik ki, hogy száz kg (szőlő esetében liter) cefréből mennyi tiszta szesz nyerhető, és ez lesz az adó alapja. A törvény, adómentesen, ötvenliteres párlathatárt szab, de (még) nem egyértelmű, hány fokos szesztartalommal. Viszont biztos, hogy adófizetés esetén, négyszer ennyi cefréből is készíthetnek otthon mostantól párlatot.
Továbbra is fennmarad a bérfőzés rendszere, tehát akár az otthon szabadon tartható mennyiséget (ez, főzdéből származtatva, 15 évig megőrizhető igazolással, 86 liter ötvenfokos pálinka lehet), akár az értékesítésre szánt párlatot szeszfőzdében is előállíthatják. Ezekből valamivel több, mint 500 üzemel, tavaly 313 ezren vitték hozzájuk az összességében csaknem 160 ezer tonna cefréjüket. Az igen jó termés miatt 2009-ben hat és fél millió hektoliterfok pálinkát pároltak, az idén jóval kevesebbre számíthatnak, ahogy 2008-ban is csak a négymilliót érték el. A bérfőzés adója egyébként a tavalyi csúcs ellenére sem tette ki az összes jövedéki bevétel egy százalékát. A családi kertek gyümölcseinek nedvéért a szeszfőzdék az elmúlt évben nyolcmilliárd forint adót szedtek be.
Ez az állami bevétel csökken most, viszont hosszú távon maga a gyümölcstermesztés ismét fejlődésnek indulhat. Tudnunk kell ugyanis, hogy a tavaly ősszel értékesíthetetlen gyümölcs, a kilátástalan helyzet, annyira elvette a gyümölcsösök tulajdonosainak kedvét, hogy elkezdték kivágni, felszámolni a hatalmas almáskerteket, gyümölcsösöket. A magyar kormány most, ezzel a törvénnyel, mentőövet dobott a gyümölcstermesztőknek.
Vajon nálunk, ahol 30-35 ezerre becsülik a „fekete” pálinkafőzdék számát, s minden ősszel beszámolnak egy-két tettenérésről, a kirótt magas pénzbüntetésről, illetve az egyéves börtönbüntetés kiszabásáról, elgondolkodnak-e a mezőgazdasági minisztériumban arról, hogy a megfélemlítés és a körülményes engedélyek kérése (megadása) helyett sokkal egyszerűbb megoldások is léteznek? Az elmúlt évtizedekben nálunk szinte teljesen eltűntek a hatalmas szilvások, az almáskertek pedig értékesítési gondokkal küszködnek. Érdemes lenne szétnézni, legalább a szomszédos országokban, mit, hogyan lehetne okosabban, értelmesebben megoldani. Mert így – mindig csak a földdel dolgozó, abból megélni akaró – iszsza meg a hozzá nem értés, a közömbösség levét.
(Forrás: Haraszti Erzsébet, Szabad Újság)
Felvidék Ma
