(Fényképgalériával) A Szent Kereszt ökumenikus magazin legújabb, 3. számában Gréczi László beszélgetőpartnere a rozsnyói születésű színművész, Sunyoszky Sylvia. A lap főszerkesztőjének, Kuruczleky Ilonának köszönhetően most Önök is elolvashatják az interjút.

Sunyovszky Sylvia színésznő Rozsnyón született. A Színművészeti Főiskolát Pozsonyban végezte. 1970–1971-ig a kassai Thália Színház, 1971–1990-ig a Madách Színház tagja. 1991–1995-ig a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója. 1996-tól a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosa. A Drogmentes Élet Nemzetközi Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ötven filmben és tévéjátékban szerepelt, és kb. ugyanennyi színpadi szerepben láthattuk. 1986-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Örömmel fedeztem föl, hogy egy hamarosan bemutatásra kerülő film egyik fontos szerepét játssza.
– Már Pécsett bemutatták Pozsgai Zsolt író-rendező filmjét, és kora ősszel Budapesten az Uránia filmszínházban is megtörténik a bemutató. A híres Zsolnay család életét átszövő filmben olyan nagyszerű partnerekkel forgattam, mint Őze Áron, Auksz Éva, Koncz Gábor, akikkel nagyon jó volt dolgozni. Nagyon várom a budapesti bemutatót, hisz nem csak a film nagyszerű, hanem a címe is: A föld szeretője.
Húsz évig volt a MADÁCH Színház tagja. Sok főszerep és szerep után vált meg a színháztól. Miért?
– Életem gyönyörű időszakát tölthettem a nagyszerű Társulatban. Játszhattam Gábor Miklóssal, Pécsi Sándorral, Lázár Máriával, Márkus Lászlóval, Mensáros Lászlóval, Tolnay Klárival és még sok-sok színészlegendával. Lubickolhattam a kitűnő darabokban, az Ármány és szerelemben, Molnár Ferenc Hattyújának címszerepében, Beatrix voltam Illés Endre: Spanyol Izabellájában. Játszottam Tamási Áron Csalóka szivárvány című darabjában, Szabó Magda trilógiájában: a Meráni fiúban, a Csata címűben, valamint a Béla királyban, amelyben Mária királynét alakítottam. Hilary voltam Slade Jutalomjátékában és Shakespeare Lóvá tett lovagok francia királylánya, amely darab óriási siker volt. Aztán egyszer elfogyott körülöttem a levegő. Új igazgatót választott a társulat Kerényi Imre személyében. Egy évig vártam újabb feladatra, míg feltűnt a nevem a próbatáblán egy bukásra ítélt darab főszerepében. Természetesen nem vállaltam, felmondtam, ami végül is engem igazolt, mert hiába mutatták be másik főszereplővel – hét vagy nyolc előadás után – levették a műsorról. Jó, hogy így tettem, így nem bukással távoztam sikereim színházától.
Pécsi Sándorhoz, vagy ahogy Ön hívta és hívja most is, Sanyikához szoros barátság fűzte. Hogyan indult barátságuk?
– Betlérben ismertem meg őt, ahol a régiségekért, a történelemért rajongóként járt a kastélyban, és én kalauzoltam, mint 17 éves diáklány. Évek múltán a Madách Színházban életem első budapesti bemutatóján találkoztunk újra. Én Lujzát játszottam Schiller Ármány és szerelem című darabjában és Sanyika az apa szerepét. Amikor meglátott, azonnal felismert: Ugye te vagy az a kislány Betlérből? Hát így indult a barátságunk, amely egészen a haláláig tartott. Sokat segített, atyai jó barátomként nagyon sokat tanultam tőle. Utolsó szerepére, a Falstaffra készülve hagyott itt bennünket. Szerepének tanulása közben az ágyán a szerepkönyvvel a kezében lett vége földi létének. Végül a Színház a halála után sem mutatta be más szereplővel a darabot, de neki sem volt kedve a szerephez, félt tőle. Utolsó nap is benn volt a színházban. Igaz, nem egy környéken laktunk, de sokszor hazavitt előadás után, hiszen kezdő színésznőként, még nem volt autóm. Így történt ezen a napon is, hazavitt, és ez volt az utolsó találkozásunk. Egy nagy színészt, igaz, hű barátot vesztettem el személyében.
Sylvia, Ön nagyon szép most is! Okozott-e ez előnyt a pályáján?
– Soha nem tartottam magam nagyon szépnek. Igaz, csúnyának sem. Ehhez egy történet. Várkonyi Zoltán a Néma levente című Heltai műből készült filmet csinálni. Nem találta az igazán neki tetsző Zíliát. Már ötven körül volt a színésznők száma, akikkel próbafelvételt készített, aztán úgy döntött, hogy én kapom meg a szerepet. Közbe jött egy „apróság”, ugyanis babát vártam, amit becsületesen bevallottam. Úgy döntött, megvárja, míg világra hozom és utána forgatja le a filmet. Az élet közbeszólt, a várakozás alatt a filmgyár megvonta az anyagiakat a produkciótól, így nem készült el Várkonyi filmje. Viszont támogatást kapott arra, hogy filmet készítsen Jókai Mór Fekete gyémántok című művéből. Újból felkért, hogy menjek el a próbafelvételekre. Annak ellenére, hogy túl szépnek tartott egy bányászlánynak, mégis engem választott, és a sminkesek segítségével ezt is megoldottuk. Megkaptam a film főszerepét, ami nagyszerűen sikerült. Óriási népszerűséget hozott nekem, de a rendezőnek és a filmben szereplő nagyszerű partnereimnek is. A legsikerültebb Fekete gyémántok feldolgozás készült el a filmmel. Hát ennyit arról, hogy előnyt vagy hátrányt-e jelent egy színésznőnek a szépség.
– Ön játszott az Evangélium Színházban is.
– Valóban. Az Evangélium Színház éppen a taxisblokád napján alakult meg, és Lessing Bölcs Náthán című darabját mutattuk be. Az Udvaros Béla által jegyzett társulás alapító tagja voltam. Később a Sík Sándor-féle István király című drámában alakíthattam Bitskey Tibor partnereként Gizella királyné szerepét. Hálával és szeretettel gondolok erre az időre, hiszen egyéb elfoglaltság miatt a társulat miattam vállalta az esti próbákat, amit utólag is köszönök nekik.
A Madách Színházból való távozása után a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója 1995-ig, majd 1998 között a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosa volt. Hogyan lett színészből hivatalnok?
1991. év fordulatot hozott életemben. Színházi szerződés nélkül, éppen akkor váltam el férjemtől húsz évi házasság után, szóval minden rossz összejött, ami jöhetett. Ekkor éreztem, hogy rajtam csak a Jóisten segíthet, és segített is. Igaz, bíztam is és kértem is segítségét. És a segítség meg is érkezett. Barátaim, akik mindig is figyelemmel kísérték életemet, szóltak, hogy lehet pályázni a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatói székére. Igen ám, de hogy kell ehhez hozzá kezdeni? Végül elkészítettem és beadtam a pályázatom, és megkaptam az igazgatói posztot. Életem legszebb évei következtek. Igazán nekem való feladatot volt, örömmel végeztem. Szóval ez egy csoda volt az életemben. Köszönöm a Jóistennek, hogy segítő kezet nyújtott barátaim által, akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt a segítségre és hozzájárulhattam a rendszerváltás utáni időkben, hogy a szlovák–magyar viszony jó irányba forduljon és a felvidéki magyaroknak támasza lehettem.
Ez az időszak még tartogatott az Ön számára meglepetést, hiszen megismerkedett Fekete Györggyel.
– Gyurka 1993-ban elveszítette édesanyját, és meghalt szeretett felesége is. Mint említettem, 1991-ben elváltam, egyedül éltem a lányommal. 1994-ben két magányos ember találkozása volt a miénk. Két erős egyéniség vagyunk, de ez nem baj, ha megértjük egymást és a kapcsolat jól működik. Gyurka egy különleges ember. Mindig is felnéztem rá. Örülök az élet ezen nagy ajándékának. Tizenhat éves a mi házasságunk és remélem, hogy életünk végéig tart.
Több társadalmi megbízatást is ellát! Gondolok itt a Magyar Örökség Díj bizottságában való részvételre is.
Szívesen áldozok időmből az úgynevezett társadalmi megbízatásokra. Így a már említett bizottsági munkában, a Polgári Hermina Alapítvány kuratóriumának elnökeként az évente Kötcsén megtartott Polgári Piknik kitalálója és szervezője vagyok. Ezek a találkozások az értelmiség jeles képviselőinek párbeszédére adnak lehetőséget, ahol megfogalmazódhatnak a nemzet stratégiájának fontos lépései. Ezeknek az összejöveteleknek állandó vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Az első találkozó 2003. szeptember 3-án volt. És azóta is folyamatos.
Úgy tudom, hogy évekig dolgozott a Vakok Intézetének.
– Ó, ez egy különösen szép feladat volt. Óriási munka, hiszen Szabó Lőrincz, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Radnóti Miklós és Heltai Jenő összes versét mondtam hangszalagra. Nem volt könnyű feladat úgy elmondani a verseket, hogy az általam elmondottak, ne befolyásolják a hallgató versértelmezését. Nagyon sok munka volt, amelyben nagy örömömet leltem. Ez is honorárium nélküli társadalmi munka volt. Jutalmam az volt, hogy ezt a hanganyagot az ország egész területén élő vakok és gyengénlátók a könyvtárból kikölcsönözhették, és sok-sok versmondó versenyt rendeztek a felvett anyag alapján. Ezeken a versenyeken zsűritagként jó volt megtapasztalni, hogy a vakokból mennyire más érzelmeket vált ki egy-egy vers, mint a látó emberekből.
Hívő ember Ön?
– Római katolikus vallásúként születtem. Voltam elsőáldozó, bérmálkoztam. Drága szüleim fontosnak tartották a vasárnapi szent miséken való részvételt, amiken mindig szívesen vettem részt. Kislányként egyszer, amikor zárva volt a templom, nagyon szerettem volna bemenni. Letérdeltem és úgy imádkoztam, hogy nyíljon meg az ajtó, de nem nyílt meg. Hitemben nem rendített meg, sőt megerősítést kaptam, hogy még nem vagyok méltó arra, hogy ez megtörténjék velem. Azóta is nagyon szívesen és sokszor térek be nyitott templomba, amikor nincs semmilyen szertartás hálát adni az Istennek szüleimért, lányomért, unokáimért, férjemért, gyógyulásomért, és azért, hogy amikor kértem, segített és megsegít.
Élnek még a szülei?
– Édesapám már sajnos nem, de édesanyám 89 éves, még jó egészségnek örvend. Közel lakik a nővéremhez, aki nagy szeretettel gondoskodik róla, bár anyukám még önellátó. Havonta kétszer kiutazom hozzá.
Sok sikeres filmszerepet játszott. Színházban játszani vagy filmezni szeretett jobban?
– A színházat sokkal jobban szerettem, hiszen jelenetről jelenetre lehet megformálni az alakítandó szerepet. A filmnél a rendező kezében összpontosul minden, hiszen nem kronológiai sorrendben veszik fel a filmet. Viszont a filmszerepek, tv-szerepek hozzák a népszerűséget, s ez által, sokkal kíváncsibbak az emberek a színész színházi alakításaira.
Voltak szerepálmai?
– Igazából nem. Egyszer szerettem volna Sopronban eljátszani a Hattyú címszerepe után az anyaszerepet, de nem valósult meg. Felhívtam Szilágyi Tibort, ő volt az igazgató. Jó barátságban voltunk előtte, hiszen kb. kétszázszor volt önálló estünk, de arra sem méltatott, hogy viszszahívjon. Ezt is csak azért kértem, mert ez lett volna az első anyaszerepem.
Boldog ember?
– Boldog vagyok! Sok mindennek tudok örülni, de legjobban az unokáimnak. Csak az tudja, milyen csodálatos dolog ez, akinek van unokája!
Tudom, hogy végleg visszavonult a színpadtól, mégis megkérdezem, ha egy olyan szerepet ajánlanak fel Önnek , amely kimondottan a személyére íródott – eljátszaná?
– Erre határozott nemmel tudok válaszolni. A mai színjátszás – tisztelet a kivételnek – nem az amiért én színésznő lettem. A színpadi trágárság, meztelenkedés nem az én világom. Hiszem, hogy a színháznak tanító feladata van. Jóra, szépre, gondolkodásra, a helyes magyar beszédre, a történelem megismerésére kell nevelni az embereket, de főleg a fiatalságot. A színház maga a csoda.

A Szent Kereszt magazin jóvoltából most Ön is végigkísérheti Sunyovszky Syilvia életét a fényképek segítségével, amelyet Fotóalbumunkban tekinthet meg.


Gréczi László, Felvidék Ma