A Magyar Éremgyűjtők Tatai Csoportja „Szülőföldem” elnevezéssel szeptember 18-25-ig kiállítást szervezett Tatán, a Komárom-Esztergom megyében született, élt, tevékenykedett, valamint alkotásaik révén a megyéhez kötődő éremművészek, éremtervezők alkotásaiból, érmeik, plakettjeik bemutatásával.

 

Célként jelölték meg, a művészetek iránt érdeklődő közvélemény számára összegyűjteni és egy tárlaton bemutatni azokat az értékeket, amelyeket azok a művészek alkottak, akiknek szoros kapcsolatuk volt és van a megyével. Húsz ilyen művészt sikerült összegyűjteni a bemutatkozáshoz, mint a tatabányai Sipos Barbara, Sipos Marica, Szunyogh László, Lajos József és (+) Brém Ferenc, az esztergomi (+) Peternák Gusztáv, Peternák Zoltán, Szabó Ferenc és Győri Gyula, a tatai (+) Lajos Béla, Bozó József, a baji Muzsnay Ákos, a bábolnai Révész Napsugár, a komáromi Széri-Varga Géza, (+) Berecz Gyula, a tardosi (+) T. Vörös Gábor, a mogyorósbányai (+) Bezerédy Gyula, az oroszlányi Kóbor Sándor és a Csallóközből Darázs Rozália és Nagy János.

A kiállítás fővédnöke – Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke – is megtekintette a bemutatót, vele az előkészületek időszakában is folyamatos volt a kapcsolat.
A kiállítás megnyitóján – amely egybeesett a tatai éremgyűjtők szervezete 20 éves évfordulójával – Vámosi László titkár rövid áttekintést adott az elmúlt két évtized működéséről, valamint sok érdekességgel, adalékkal is szolgált az előkészítést illetően.
A nagyszámú érdeklődőt köszöntötte Michl József országgyűlési képviselő, Tata város polgármestere és egy a tatai országgyűlés 500. évfordulójára készített emlékérmet adott át az eseményen részt vevő Dr. Török Pál elnöknek. A kiállítást Dr. Fülöp Éva Mária, a megyei Múzeumok Igazgatósága Igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe kiemelve, hogy ilyen 20 művész anyagának együttes kiállítására, bemutatkozására az elmúlt évtizedekben nem talált példát. A kiállítást rendkívül igényesen összeállítottnak és bőséges ismeretekkel bírónak tartotta.
A kiállító művészek palettája nagyon sokszínű volt, hiszen ott volt a bemutatkozó kiállításon alkotásaival két Munkácsy-díjas, a XVII. Soproni Országos Érembiennálé Ferenczy Béni-díjasa, a FIDEM Nemzetközi Érem-pályázatának III. díjas művésze, a Kodály portrépályázat nívódíjasa, Eötvös József díjas, Békés megye Művészeti díjasa, Pátzay Pál tanítvány, a budapesti Washington-szobor alkotója, Tatabánya város díszpolgára, valamint a komáromi Jókai-szobor alkotója is.

A kiállításon 20 művész 208 alkotása volt látható, ezek között is nagy elismerést váltottak ki az éremsorozatok, melyek gyakoriak és nagyon kedveltek a magyar érmészetben, hiszen ezzel a művészek egy problémát több éremben fejtenek ki, vagy több oldalról közelítenek meg, mint Sipos Barbara a Háború és Horror, Muzsnay Ákos Zsoltár, Szunyogh László Gyűjtemény és Nagy János Gilgames sorozata.
A kiállítás látogatói egyértelműen nyugtázták, hogy a magyar éremművészet sokszínű és egyben ellentmondásos képet mutat. Az éremként született érmek kifejezésbeli gazdagsága még mindig a műfaj erejének megnyilatkozása. Lyka Károllyal valljuk, hogy „az érem, halk szavú bók, melyet az emberséges illem osztogat.”

Felvidék Ma, Vámosi László