A mélyszegénységben élők száma tavaly év végére elérte 375,8 ezer főt, ami Szlovákia lakosságának 6,94 százaléka. 2009-hez képest ez a szám 23 700-zal emlekedett. Legnagyobb növekedés a hagyományosan szegény megyékben volt.
Az Eperjesiben a növekedés tíz százalékot tett ki, 91 ezer szociális járulékra utalt személy él itt. A Kassaiban 95 ezer ember él nyomorszinten, a Besztercebányaiban 72,5 ezer. Járások szerinti bontásban a legtöbb szegény ember a Nagyrőcei, a Rimaszombati és a Rozsnyói járásban él. A Nagyrőcei járásban a lakosság 24,11 százaléka él szociális segélyből, a Rimaszombatiban 22,25 százalék, a Rozsnyóiban 19,64 százalék.
Szegények azonban a leggazdagabb szlovákiai régiónak számító Pozsonyban is vannak. Itt városkerületenként – ami a járások megfelelője – a lakosság 0,6-1,11 százaléka szorul szociális segélyre.
A Szlovákiában hatályos törvények szigorú feltételekhez kötik a jogosultságot. A családnak a létminimum alatti jövedelem esetén jár szociális segély, egy főre meghatározott létminimum csak egyedülálló vagy egyszemélyes háztartás esetén létezik. A törvény különböző összegeket határoz meg a család összetételétől – gyerekek és felnőttek számától – függően. A segélyre szorulók közt sok az olyan, ahol egy kereső is van, de az az átlagbért vagy annál kevesebbet kapja munkája fejében. A munkanélküli ellátásból kiszorult, munkát nem találó személy egy minimális szociális segélyre csak akkor jogosult, ha családjának kummulált összbevétele nem éri el a rá vonatkozó létminimum összegét.
Nemzetközi standardok szerinti vagy EU-s számítások alapján a hétszázalékos szegénység a duplájára nő, mivel ezekben általában az egy főre jutó havi minimális jövedelemmel számolnak, ENSZ-kimutatások szerint pedig legalább napi 1,5-2 dollárban szabják meg a fejenkénti túlélési szintet.
Felvidék Ma
