Magyarországot a trianoni szerződés értelmében felosztották. Ez – ha tetszik, ha nem –  történelmi tény. És talán rendben is volna, ha :

 

  1. Az etnikai határokat húzták volna meg a győztesek. Nem volt érdeke a győzteseknek, hiszen így nem ugraszthatták volna egymásnak Európa népeit a II. világháborúban.
  2. Ha megkérdezték volna a lakosságot, melyik államnak akarnak az állampolgárai lenni. A vesztesnek, azaz Magyarországnak, vagy a győztes Csehszlovákiának. Nem kérdezték meg, ez pedig jogsértés.
  3. Az itt élő magyar ajkú lakosságnak elvették magyar állampolgárságát, természetesen megint az ő beleegyezésük nélkül, és rájuk kényszerítették a sajátjukat a csehszlovákot, majd a szlovákot. Újabb jogsértések.
  4. Az autonómia valamelyik fajtáját megadhatták volna az itt élő magyar etnikumnak, és ma már boldog és büszke szlovák állampolgárnak vallanánk magunkat. De megfordult ez valaha is egy szláv politikus agyában?
  5. Mind Csehszlovákia, mind jogutódja, Szlovákia mind a mai napig a mi beolvasztásunkra törekszik. Jöttek a kolonisták felhígítani a színtiszta magyar etnikumot, hogy bizonyítsák: itt ők az urak. Mi pedig emberségből igyekeztünk jól vizsgázni, amikor szlovákra váltottuk a szót, akár egy ember kedvéért is a faluban. A gesztus, úgy látszik, megtette hatását, mert a telepesek napjainkban is tovább özönlenek falvainkba és városainkba azért – állítólag munkahely végett akkor, amikor nekünk sincs munkánk –, hogy a lakosság összetétele a javukra billenjen. Persze nekik nem kell bírni a magyar szót. Mi pedig naponta olvashatjuk az 50 oldalas anyanyelv-használati útmutatót Biblia helyett, hogy rájöjjünk: milyen szép is az élet itt, Szlovákiában. Ezek ugyebár az egyenlő jogok.
  6. Most ott tartunk, hogy a szlovákiai magyarságot állítólag képviselő politikusaink – BB-vel az élen – nem állnak ki kettős állampolgárságunkért (pedig csak azt kapnánk vissza, amit jogtalanul elvettek tőlünk), és a Most-Híd sem lép ki a kormányból, ha a koalíció valamilyen módon ezt ellenezni fogja. Illetve BB belemegy az olyan kompromisszumokba, melyeknek eredményeként csak utcaseprők lehetünk. Itt jegyzem meg: Nem ártana, ha figyelemmel kísérnék képviselő uramék, hogyan védik Szlovákia érdekeit a szlovák politikusok, még pártjának szlovák tagjai is, amikor úgy nyilatkoznak, hogy a magyar kérdés végett nem bomlik majd fel a koalíció. Vagyis a magyar ügy nem ügy Szlovákiában. Söprögették eleget a szőnyeg alá, s talán ott is a helye.
  7. Végül pár szót a népszámlálásról: Hallom mindent megtesznek azért, hogy a magyarok magyarnak vallják magukat a májusi népszámláláson. Félek, hogy ilyen politikával csak elijesztik őket.

Ami pedig engem illet, és a hasonlóan gondolkodókat, mi mindig is tudtuk, hogy hol a helyünk.

 

Mészáros László, Felvidék Ma