Dubovský Lászlóval először egyetemista koromban találkoztam Nyitrán. Magabiztos mosollyal szólított le azzal, hogy tisztában van vele, hogy én nem tudom, hogy ő kicsoda, de ő ismer engem. Továbbá, aznap este ünnepli a születésnapját az egyik kollégiumi tanulószobában, ahova szeretettel vár, és hozzak magammal másokat is, akiket jónak látok.
Legjobb barátnőmmel megjelentünk a megadott helyen, ahol lukulluszi lakoma várt minket: szendvicsek, sütemények, zene, jó borok. A diákok akkoriban ennél többről nem is álmodhattak. Jó házigazdához illően Dubovszky szívélyesen üdvözölt minket, és bemutatott a többieknek. Nem tudom milyen logika szerint válogatta össze a meghívottakat, de a nyitrai magyar diákság minden évfolyama és szakja képviseltette magát. Nemsokára csatlakoztak néptáncos barátaink is, és a születésnapi megvendégelésből olyan eszeveszett ugrabugra kerekedett, amit az ember visítva nevet végig. Pedig milyen ímmel – ámmal mentünk oda.
A protokoll megkövetelte, hogy kultúrműsor is legyen. Videóról néztünk Dubovský szalagavatójából részleteket, ahol először balerinaként jelent meg világoskék ruhában, hozzáillő masnikkal a hajában, majd öltönyben, nyakkendőben szavalt egy megrendítő verset Latinovits stílusában. A mai napig nem értem, hogy tudta olyan mesterien eltüntetni palóc akcentusát. Pedig akkor már kezdte felütni a fejét az a tendencia, hogy a nyugat – szlovákiai zsűri nem pontozta le a tehetséges gyerekeket a szavalóversenyeken azért, mert itt- ott becsúszott egy palóc ,,a’’. Aztán szerencsére rájött, hogy ez a hamisítatlan, széles akcentus igaz értékei közé tartozik, és csak akkor affektált némiképp, ha szlovákul beszélt. Most már tudom, hogy ez az összejövetel volt a még mindig oly divatos falunapok elődje.
Állítólag már az egyetemen tett olyan kijelentéseket, hogy egyszer úgyis Tornalja polgármestere lesz. Csak feltételezem, hogy ezt a veszélyes és kiszolgáltatott posztot azért látta olyan vonzónak, mert úgy gondolta, hogy a város első embereként veleszületett kreatív tehetségét akadálytalanul kibontakoztathatja, és olyan bulikat, show-kat rendezhet, melyeknek mindenhonnan csodájára járnak majd.
Még Londonban éltem, amikor közös ismerősök által ismét hallottam Dubovský felől. Cinkos tekintettel, széles mosollyal közölték, hogy polgármester lett. Mindnyájunknak eszébe jutott a világoskék tütü. Én pedig azt reméltem, hogy azóta már megkomolyodott. Itthoni nyári vakációkkor néha összefutottam vele. Szakadatlanul szervezett valamit, egyszer Karthago koncertet Szepsiben, másszor Republikot Tornalján, ahol meg is jelent a színpadon Bochkor Gáborral. Ez utóbbi azért lett hires, mert belefojtotta az éneklést Cipőbe azzal, hogy időnap előtt kilövette a tüzijátékot. Közben jöttek a további hírek, hogy Koncz Zsuzsának 100 szál sárga rózsát hozatott egyenesen Hollandiából.
Mire hazaköltöztem, és én is polgármester lettem Debrődön, ámulva vettem tudomásul, hogy Dubovskýból Dubcsek néven igazi valóvilág hős lett a humorának és annak a bizonyos akcentusnak köszönhetően. Még falumban sem akadt olyan ember, aki ne tudta volna, hogy ki ő. Én pedig örültem, hogy ilyen sikeresen népszerűsíti nyelvjárásunkat, mely oly sok gunyoros megjegyzést élt meg.
Polgármesterségem első évében részt vettem a tornaljai városi napokon. Ekkor kezdtem el kissé aggódni Dubovskýért. A fényűzés netovábbja! Azon járt az eszem, és sok más résztvevőnek is, hogy honnan szerzett erre ennyi pénzt. Aztán beszélgettem néhány kétségbebeesett testületi taggal, akiknek semmi kifogásuk nem volt Dubovský személye ellen, de belefáradtak abba, hogy semmit nem beszél meg velük, és fogalmuk sincs arról, hogy milliók honnan jönnek és hova mennek. Az ünnepi műsor is pazar volt. Fellépett többek között Lucie Bíla, Havasi Balázs zongoraművész. Dubovský Tornalja díszpolgárává avatta a poprádi Aqua City ,,mecénását’’, a megtollasodott, Amerikába elszármazott hazánk fiát, Kelecsényi Ernőt az OTP akkori szlovákiai vezérigazgatóját, Tőzsér Árpádot és Havasi Balázst. Volt, aki őszintén örült a díjnak, volt, aki annak örült, hogy szerepelhetett, volt, aki pénzt kapott azért, hogy átvegye, és akadt, aki kigúnyolta.
Nem sokkal ez után már csak az újságból értesültem a botrányokról, elszámolatlan pénzekről. Hát persze, a könyvelésben nincs olyan tétel, hogy fényűzés. Vajon hányan vették fel a gázsijukat számla nélkül, és hányan ígérték, hogy ,,vedd úgy, hogy el van intézve’’. Még azok is, akiknek bosszúságot okozott, úgy vélik, hogy a hiányzó pénzek nem a Dubovský zsebében landoltak. Vajon kiknél? Ott lesznek-e a temetésén?
Mint minden tragédiánál, itt is vannak felelősök, és azokat nem a börtön orvosai között kell keresni. És, ahogy az lenni szokott, majd előhúznak egy bűnbakot, aki 12:05 helyett 12:06-kor ment ellenőrizni Dubovszky állapotát.
Egy biztos, voltak, akik fellélegeztek a lesújtó hír hallatán, és gyászhuszárként fognak krokodilkönnyeket hullatni Dubovský temetésén.
Így van ez Dubcsek, mindig céltábla lesz az, aki a kör közepén áll. Túl sok vizet kavartál magad körül, és végül beszippantott az örvény. Bárcsak visszamehetnénk Nyitrára…
Papp Adrianna, Debrőd polgármestere
{iarelatednews articleid=”27904″}
