Meggyőző és reményteljes volt a Magyar Koalíció Pártjának kongresszusa Nagymegyeren. Már a több mint 95 százalékos (317 küldöttből 302 volt jelen) részvétel is bizonyította, hogy a párt mögött szilárdan álló tagság – a múlt évi válság, illetve megtisztulás után megmaradt tábor – parlamenten kívüli helyzetünkben is eltökélt szándéka talpra állni és a következő években megújítani, valamint szilárd, fegyelmezett alapokra helyezni az MKP munkáját.
A kongresszuson megtapasztalt légkör megnyugtató derűlátásra ad okot. Már csak azért is, mert ha visszatekintünk az elmúlt több mint húsz év szlovákiai politikai színterének rendkívül bonyolult és változatos alakulására, amikor a parlamenti pártok hasadása, új mozgalmak létrejötte szinte napirenden volt, s amelyek rövid idő elteltével törvényszerűen eltűntek a süllyesztőben, vagy marginálissá váltak – ez a mi esetünkben, hála istennek, nem következett be. Továbbá az is fokozatosan egyértelművé válik – nemzeti közösségünk tagjai is egyre inkább rádöbbennek -, hogy a parlamentbe és a kormányba került „vegyes tákolmányú” párt nem az, amire a jelenlegi feszült és szlovák nacionalizmussal teli légkörben magyar közösségünknek szüksége van. Egy olyan pártra van szüksége, amely száz százalékosan kiáll és küzd érdekeinkért, a nemzeti közösségek nemzetközi dokumentumok által szavatolt jogaiért. Ezért is kell elengedhetetlenül a felvidéki magyarságnak az egyedüli magyar párt – szüksége van az MKP visszatérésére és megerősödésére.
A XI. Országos Kongresszus lelkesen elfogadta, az újonnan megválasztott elnök, Berényi József által fölvázolt elképzeléseket és legszükségesebb tennivalókat a következő három évben: a párt gyors konszolidálása és erőteljes integrálása úgy, hogy a következő parlamenti választások sikeresek legyenek az MKP számára. Berényi elnöki beszámolója, elnökjelölti bemutatkozása és kongresszusi zárszava határozott, sallang- és „vattamentes” volt. A küldöttek fegyelmezetten választották meg a párt legfelsőbb tisztségviselőit és irányító testületeit. Megnyugvással mondhatjuk, hogy az új alelnökök, illetve az Országos Elnökség összetétele jó: szakmailag képzett és tapasztalt emberekből áll. Az őszinte és nyílt, tenni akaró légkört csupán a volt MKP elnök, Csáky Pál ködösítő és kiszámíthatatlan játéka zavarta meg. Az utólag kitudódott „előjátékról” nem is beszélve, amikor – mintha misem történt volna – valamelyik vezető tisztség megszerzésével szándékozott visszatérni a csúcsra (még az alapszabály megnyitása árán is!). Megdöbbentő, ha valakinek ennyire nincsen önkritikája! Elgondolkodtató – és meggyőződésem szerint nem egészséges, sőt a párt számára nem hasznos – Csáky megjelenése az új Országos Elnökségben. Mindazok után, hogy az ő keze alatt ment tönkre pártunk és zuhant a mélybe – mert nem fedezte fel és tudatosította időben a problémákat, valamint képtelen volt kezelni az elnöki szék elfoglalása után tüstént megjelent feszültséget, majd a rohamosan erősödő „nagy bajt” – egy év kevés az önreflexióra és a megújuló átalakulásra. Ilyen helyzetben ajánlatos jó pár évet – ma időszerű szakmai fogalommal élve – egy „pihentető medencében” eltölteni, hogy utána a múltat átértékelve, megreformált nézetekkel kezdjen el az ember felfele lépdelni az MKP létráján.
Nem vagyunk kilátástalan, rossz helyzetben: vannak polgármestereink, helyhatósági, megyei, sőt európai parlamenti képviselőink – nem szokványos, különleges állapot. Nyugodtan mondhatjuk, hogy parlamenti párt vagyunk – egy felsőbb szinten, az EU-ban. Jó, ha tudatosítjuk, hogy ez a tagság egy komoly hadsereg, egy céltudatosan használható nagy erő. Csak átgondoltan és bölcsen kell megszervezni, valamint irányítani, hogy magyar közösségünk életének minden területén eredményesen alakítsuk jövőnket.
Az elsőszámú feladat a szorgalmas és kitartó pártépítés, az MKP megszilárdítása, amihez az kell, hogy vezetőink, az OE és OT tagjai, valamint kerületi és járási tisztségviselőink szorgalmasan látogassák a vidéket, magyarlakta régióinkat és rendszeresen foglakozzanak az egyedi problémákkal (rendkívül fontos pl. önkormányzataink regionális, határon átívelő együttműködése, amelyhez megvannak az elérhető uniós anyagi eszközök is). Csak úgy növelhetjük támogatóink táborát, ha rendszeresen foglakozunk magyar polgáraink mindennapi életével, amihez elengedhetetlen az egyes szakterületek korszerű megfogalmazása, valamint a feladatok hatékony megvalósítása. Ne feledkezzünk meg a polgári szervezetekről. Minden demokratikus jogállamban nemcsak nagyon fontost társadalomépítő szerepük van, hanem a politikai és közélet feletti kritikus ellenőrző tevékenységük is nagyrészt hozzájárul az állam kiegyensúlyozott működéséhez.
Egy további terület, amit fontosnak tartok és nagyobb odafigyeléssel kellene kezelni: a párt külkapcsolatai és nemzetközi együttműködése. Minden feltétel meg van ahhoz, hogy élénkebbé tegyük. Az Európai Néppárt (EPP) nagy családjának tagjai vagyunk, képviselőink is az Európai Parlament EPP frakciójában tevékenykednek. Európa szerte fokozatosan ki kell építeni a rendszeres kölcsönös kapcsolatot testvérpártjaikkal. Saját EP-gyakorlatomból tudom, hogy az európai, sőt a hazai politikában is milyen nagy jelentősége van az ilyen kölcsönös támogatásnak és szoros együttműködésnek. Tudom, hogy a felvázolt néhány lehetőség megvalósítása terén figyelembe kell venni, hogy az MKP jelenleg nagyon szűkös költségvetéssel rendelkezik. Mégis meggyőződésem, hogy az akarás, a lelkesedés, illetve a megfontolt és ésszerűen végzett munka lépésről-lépésre hozzásegít céljaink megvalósításához.
Mindehhez viszont az kell, hogy egységesek legyünk. Zárjuk ki sorainkból a viszályt és a torzsalkodást, álljuk szorosan egymás mellé és végezzük szívósan, de bölcsen pártépítő, valamint közösségünket gazdagító, önazonosságunkat szilárdító munkánkat, és akkor sikeresek leszünk.
Duka Zólyomi Árpád
