Őseink hagyatékát varázsolja a színpadra fellépései során, a magyar kultúra gyöngyszemei elevenednek meg egy csapásra. Eleink együtt élnek-lélegeznek velünk, amikor tolmácsolásában felcsendül egy-egy népdal. Korpás Évával, a kétszeres Fonogram-díjas népdalénekessel beszélgettem…
„Gyermekkoromtól kezdve kedvelem a népdalokat, nagyszüleim, szüleim is énekeltek, és ez öröklődött. A kezdetektől fogva meghatározta az életem. Miután szüleim Komáromba kerültek, mivel munkát kaptak a városban, és én már itt is születtem, minden hétvégi programunk az volt, hogy ellátogattunk a nagyszülőkhöz, az Érsekújvári járásban található Újlótra. Konkrétan emlékszem, hogy az utak zöme úgy telt, hogy be nem állt a szám. Verset szavaltam, énekeltem. Néha már örültek, ha elfáradtam, és kicsit elbóbiskoltam. Egyfolytában csacsogtam volna. Nagyon szerettem a nagyszüleimet is szórakoztatni. Sokan mondják, ha meglátják nagymamám fényképét, aki sajnos pár éve távozott az élők sorából, hogy nagyon hasonlítok rá külsőleg, a vonások tekintetében. Nagyon kötődtem hozzá, fogalmazhatnék úgy, hogy rokonlelkek voltunk.
Egy végtelenül egyszerű, de szeretetreméltó asszony volt, aki mindig a pártfogásába vett. Rendkívül sokat adott számomra, ha beteg voltam, ha vigyázni kellett rám, ott állt mellettem. Neki is állandóan énekeltem, alvás helyett, sőt a babáim is rendszeresen élvezhették előadásaimat. Nagyim már sajnos nincs köztünk. 92 évesen szólította magához az Úr, de úgy érzem, hogy fentről minden pillanatban figyeli unokáját…”—emlékezik vissza rajongással, majd kis szünet után így folytatja…
„A komáromi Jókai Mór Általános Iskola növendékeként szép sikereket értem el szavalóversenyeken, úgy az országoson is. Jött mellé az énekkar, és úgy gondoltam, hogy színésznő leszek. Majd következtek a gimnazista évek, szintén Komáromban. Itt már a színészethez párosult az orvosi pálya lehetősége is. A Jókai Színházban játszottam statisztaként, és akkor tudatosult bennem, hogy nem ez a megfelelő terület számomra. Az orvositól talán a kemény felvételi riasztott el. Negyedikig eszembe sem jutott a pedagógusi pálya, pedig édesanyám felső tagozatos, magyar-szlovák szakos tanár. De mindig azt hangoztattam, hogy soha nem leszek tanító, és végül mégis úgy hozta a sors. Ezekben az években kezdtem el foglalkozni mélyebben a népdallal, népzenével.
Már működött a Hajós néptáncegyüttes, és a bátyám ott kezdett táncolni. Állandóan invitált, de nem tudott rábeszélni. Egyszer hozott haza egy Muzsikás-lemezt, feltettem, és meghallottam Sebestyén Márta hangját, és nem volt visszaút, szinte elvarázsolt. Először az ő dalait tanulgattam, és adtam elő, majd osztályfőnökömnek, Kalácska Józsefnek köszönhetően, összeismerkedtem Bodza Klára, budapesti népdalénekessel-pedagógussal. Felkínálta számomra, amennyiben feltudok járni Pestre, ha nem is heti rendszerességgel, iránymutatást nyújt, kezdő lökést ad a ezen a pályán. Általa megtanultam azt, hogyan kell a népdalokhoz „nyúlni”, meghallgatni a felvételeket, és megkülönböztetni egyes tájegységek stílusjegyeit. Majd Nyitrára kerültem, ahol tanári diplomát szereztem. Valójában azért is választottam azt a szakmát, az alsó tagozatos tanítást, mert akkoriban már énekeltem és táncoltam is, és úgy gondoltam, hogy ezeket az „erényeket” a kisgyermekeknél tudom legjobban hasznosítani. Négy évet tanítottam a komáromi Jókai Mór Általános Iskolában, majd anyaságin voltam 7 évig, utána pedig két évet táncot oktattam Tatán. Nem tudtam összeegyeztetni a családdal, énekléssel, fellépésekkel, így jelenleg „szabadúszó” vagyok.”-mondja el, utána a tényleges zenei pályája állomásait ismerteti…
„A főiskola után az Ifjú Szívekben táncoltam, és szólóénekesként tevékenykedtem, majd a Csiholók zenekarban énekeltem, ahol megismerkedtem férjemmel, Lakatos Róberttel. Utána jött a szintén autentikus népzenét játszó, budapesti Tükrös zenekar, akikkel tizennégy termékeny évet töltöttem el. 2010-ben Fonogram díjat kaptunk, A mi Mezőségünk c. lemezért. Velük több hanghordozót készítettünk, négyet felnőttek számára, és kettőt pedig gyermekeknek. Férjemmel is rendszeresen dolgozom. Állandó énekese vagyok a „Lakatos Róbert és a Rév” koncertjeinek. 2005-ben jelent meg a „Hajnalodik” c. albumunk, majd három évvel később a „Brácsatánc” nevet viselő. A „Csillagok-csillagok”, és a „Rendhagyó Prímástalálkozó” c. produkciókban együtt szerepeltem a magyarországi zenei élet kimagasló egyéniségeivel, ami a nép-, komolyzenét, és a jazzt foglalta magába. Idén márciusban, a Rendhagyó Prímástalálkozó lemezünk is Fonogram-díjas lett.”-foglalja össze, majd az önálló albumokkal, jelenleg készülő produkcióval, családdal teszi teljessé…
„Főleg a tanításom során tapasztaltam meg, ha a gyerekeknél kimondjuk, hogy népdal, népzene, kieresztik „tüskéiket”. Be kellett „ágyazni” olyan közegbe, hogy elfogadják. Így született meg 2007-ben a Csalogató címet viselő, első önálló gyermeklemezem, és elmondhatom, hogy nagyon szeretik a fiatalok. Olyan dalokat próbáltam összeválogatni, amelyek szerepelnek az iskolás könyvekben, ismerősen csengenek számukra, és felidézhetik azokat. A cd-n található népdalok nem autentikus zenei kísérettel csendülnek fel, hanem a mai gyerekek ízlésvilágát is megpróbáltuk belecsempészni, így szerepet kapott a dob, és a gitár is. Majd hasonló „nyomvonalon” haladva, 2010-ben jelent meg a „Szerelem, szerelem” című, amely a felnőtteket szólítja meg, neves magyarországi zenésztársak segítségével, és a különböző zenei stílusok kavalkádja egyedi hangzást kölcsönöz a népdaloknak.
A legújabb családi lemez, amit jelenleg is gőzerővel készítünk, és reméljük, hogy egy hónapon belül sikerül végleges formába önteni, a Szól a kakas, szól c. lesz. Két gyermekem, a tizennégy éves Lili, és a tíz éves Áron is közreműködik ezen a lemezen, több gyerekkel együtt. Ők már beleszülettek ebbe a körforgásba, ezt hallgatjuk otthon a komolyzene és a jazz mellett. Mindketten zenélnek és énekelnek, sőt lányom néptánccal is foglalkozik. Az új hanghordozón szerepel a Jókai Mór Általános Iskola kórusa is, és rengeteg gyerkőc, akik elfogadták a meghívást. Lényegében tartalmazni fog egész pici gyerekeknek készült dalokat, de a kamaszok, felnőttek is megtalálhatják azt a zenei csemegét, ami elnyerheti tetszésüket. Bízom benne, hogy tetszeni fog az embereknek, és mindenkit szeretettel várunk június 5-én, vasárnap kora este, 5 órakor a komáromi Városi Művelődési Központba, a Szól a kakas, szól lemezbemutató családi koncertre…
Holecz Attila, Csallóköz
