„Parlamentből galambdúcot, válasszátok Matovičot!” – Nem ez az egyetlen választási rigmus, amely tegnap hirtelen eszembe jutott, annak örömére, hogy a nevezett politikus felkínált számomra is egy helyet a választási listáján.
Úgy érzem, minden feltételt teljesítek, amit követelményként megszabott. A jelenlegi politikusok közül nincs ember, akitől ne lenne csömöröm és kiütésem, beleértve magát Igor Matovičot is. Öreg vagyok és szenilis. Se közelre, se távolra nem látok, ami a politikában aranyat ér. Ezzel a tulajdonsággal 2014-ben akár a parlament elnöke is lehetnék. Annyira fellelkesített, amit Iveta Radičovának, Richard Sulíknak, Ján Figeľnek és a „mi” Bélánknak üzent, hogy „Az egyszerűség pártunk célja” címen rögtön írtam egy tömegeket mozgósító forradalmi indulót is. Egyelőre csak két sora kész, de a szobában ez is elég, mert faltól-falig tudok rá menetelni: „Az egyszerűség pártunk célja, lépj közénk hát, ne légy léha!” Meg aztán az egyszerűség kedvéért nincs is több szövegre szükség, mert akkor már nem volnánk Egyszerű Emberek, hanem Bonyolult Berberek, azok pedig Afrikában élnek. Bár szerintem ott érvényesülhetnénk igazán és nem Európában. Itt már túl bonyolult minden és sok a politikai izmus meg a képviselőség is csak biznisz. A mi pártunk alapvető elve pedig az, hogy nincs elve. Ez soha nem keverhető össze a pártok vagy a demokrácia elvével, amit mi a politika szemétdobjára való ideának tartunk. Ebből az is következik, hogy a mi fennkölt elvünk az soha nem évülhet el, mert ami nincs, annak ideológiai ellensége sincs! Világosan fogalmaztam, Matovičom? Érthető voltam Egyszerű Emberem? Így megérteni egymást csak egy egyszerű ember tudja a négy nagyszerű egyszerű emberrel. Ki látott még olyan parlamentet, országházat, felső- és alsóházat, ahol olyan kevés a független és megélhetést kereső képviselő, mint a Szlovák Nemzeti Tanácsban? Nem szégyen ez Szlovákiára nézve? Szaporítani kell őket, legalább 150 főre! Mert ezek a legértékesebb képviselőpéldányok. Képzeljék, tavaly és az idén a szavazatáért soha senki annyi pénzajánlatot nem kapott, mint ők négyen, vagy mint maga Matovič. Micsoda boldogság, hogy maga dönthet, mit és kit támogat. Voksával kire és mikor mosolyog rá. Majd szétszedik az újságírók, ha kijelent vagy sejtet egy parlamenti „egyszerűséget”. Az ő nagyszerű egyszerszerűsége őrjöngő bonyolultságba taszítja az egyszerűségre képtelen, túl bonyolult pártokat. Le velük! A mi egyszerű Matovičunk sokszor biztosan nem is érti miért dühöng Ivike, Ricsi, Jancsi és Béluci, mintha soha nem lettek volna gyerekek. Mintha nem tudnák, hogy az élet csak játék, a politika pedig kabaré. Miért veszik ezt olyan véresen komolyan, annyira bonyolultan? Nekik nem volt gyerekszobájuk? Senki sem tanította meg őket egyszerűen élni és csak mosolyogni mindenen? Pedig mennyire egyszerű a parlamenti élet. Ha tetszik neki a Robi-féle törvény, nincs gondja vele, megnyomja rögtön az igen gombot. A Slota Jancsi is, milyen aranyosakat tud mondani a magyarokról. Akkor tetszik neki a legjobban. Egyszerűen neki is megnyomja az igen gombot, mert ők nem majmok, akiket beidomítottak a gombnyomásra. Egyszerűen legyen neki is, nekünk is, másnak is szép napja. Miért sajnálja magától vagy tőlük a boldogságot, hiszen oly kevés adatik belőle? Az egész ennyire egyszerű. Sőt! Egyszerűen mámorosan gyönyörű.
Az Egyszerű Emberek csoportjáról napestig folytathatnám az ironikus hangvételű fejtegetést. A valóság az, hogy elvtelen emberekre sehol, egy parlamentben sincs szükség. Az ország ügyeinek rendezése, törvények alkotása nem lehet a pillanatnyi hangulat vagy politikai széljárás függvénye. Egy „ahogy esik, úgy puffan” felületesség áldozata. Milliók sorsáról, megélhetéséről hoznak döntéseket, amelyekben a többség akaratának kell érvényesülnie, mert csak ebből kerekedhet bölcs döntés. A szabadság Matovič-féle értelmezése, a féknélküliség óriási károkat tud okozni. Az ő politikájuk inkább hasonlít egy hegyről lezúduló monstrumra, mint egy biztos cél felé robogó politikai mozdonyra. Bennük nem látni az „elektronikus agyat”, amely jól programozott célok felé vinné az ország szekerét, és biztosítaná a benne ülő polgárok jólétét. Esetlenség, helyenként káosz és anarchia van bennük. Dilettantizmus és politikai analfabétizmus. Egyszerűen kiveri az emberben a „biztosítékot”. Kioltja mindenkiben a fényt és reményt, hogy a parlament okos döntéseket tud hozni. Hiányzik belőlük az önkritika, az egyszerű és bölcs emberek szerénysége és a közügyek iránti alázata. Csak arra játszanak, hogy minél tovább megtartsák a megszerzett könnyű megélhetésüket. Főleg Igor Matovič csak a szófecsérlés művészetében tökéletesíti magát és nem a hasznos, az ország javát szolgáló tettekben.
Kíváncsian várom, hogy a kormánykoalíció pártjai bele mennek-e legfrissebb kisdedjátékába: a saját jövőjét bebetonozni kívánó választásitörvény-módosító indítványának elfogadásával, amivel zsarolja őket? Vagy abba, hogy javaslatával galambdúccá változtatja a szlovák parlamentet, és elvtelen, politikailag képzetlen képviselők hadával tölti fel a képviselői padsorokat. Ettől már csak a tudatos anarchia és a diktatúra rosszabb. Vagy indítványával pont e dicstelen társadalmi formák felé terel bennünket? Csak megjátssza az eszét, tetteti a naivságát, de valóban tudja, mit akar? Szeptemberben kiderül. Ha pártalapításra kényszerül, számára is véget ér a gondtalan bohóckodás ideje. Dolgozni, vidéket járni, programot alkotni lesz kénytelen, amitől ő valójában fél, mert erre képtelen, felkészületlen és lusta.
Kérem, ne foglalkozzanak vele, mert egy jó szót sem érdemel. Tegye meg, amivel fenyeget: a belügyminisztériumban vétesse lajstromba az Egyszerű Emberek pártját. Legyen egy párttal több és egy bohóccal kevesebb Szlovákiában.
Önöknek pedig ettől függetlenül, legyen szép nyaruk!
Felvidek.ma, Dunajszky Géza
