29874

Mint arról már portálunkon is hírt adtunk, múlt hétvégén kétnapos rendezvénnyel ünnepelték a királyfiakarcsai cserkészligetben a Petőfi Baráti Társulás megalapításának 10. évfordulóját. Az eseményen jelen volt a Kossuth Rádió munkatársa, Perjés Klára is, aki a Vasárnapi Újság c. műsorban számolt be a jeles eseményről.

Igazán megindító szavakkal vezették be az ünnepségről készített riportműsort, méltó módon adózva a társulás elismerésre méltó tevékenysége előtt. Az alábbiakban közöljük a társulás elnökével, Erdős Péterrel, valamint Szalay Gyula címzetes  esperes plébánossal készített beszélgetés leiratát – megfontolandó gondolatokat…

“A magyar örökség, az anyanyelv és a hagyományok ápolása, a nemzeti öntudat megőrzése, a magyar és egyetemes kultúra értékeinek közvetítése, terjesztése 10 év óta önként vállalt feladata, célja és hivatása  a Csallóközben található kis falu, Királyfiakarcsa Petőfi Baráti Társulásának. 10 éve léteznek, hátuk mögött több száz eseménnyel és mellettük nagyon sok baráttal, akiket az elmúlt időszakban meghívtak magukhoz a tudomány és a kultúra területeiről. Minden egyes eseményük megtartó, összetartó erőt ad a magyarságnak, előre visznek bennünket és útjelzőül szolgálnak. Így volt ez most is az elmúlt hétvégén, amikor jubileumi ünnepségét tartotta a Társulás az általuk létrehozott királyfiakarcsai cserkészligetben. A Vasárnapi Újságtól Perjés Klárát is meghívták – az ő összeállítása következik”.

Erdős Péter:

– Aki itt mindennek a motorja: Erdős Péter, és mindenki magát emlegeti, bármit kérdezek. Valóban, szívét, lelkét, életét teszi erre a társulásra. Ma viszont a plébános úr felavatja azt a keresztet, amit…ki készített?
– Missziós keresztnek neveztük el, és annak az emlékére állítottuk, hogy 10 éves a Petőfi Baráti Társulás, alkotói pedig Zsemle Tibor és Komáromi Árpád, akik karcsaiak és felajánlották, hogy ide a cserkészligetbe bármikor bárki kijöhessen imádkozni, elmélkedni. Ebben a világban nagy szükség van az imára, egy kicsit megpihenni ebben a csendes ligetben.

– Újabb erőt gyűjteni, hiszen van egy olyan érzésem, hogy a kultúra megőrzésével, terjesztésével, a magyar nyelv ápolásával néha többet tudnak tenni, mint a politikusok. A politikus kezét megkötik a szabályok, sok konszenzust kell kötniük. Maguknak talán nem.
– Így van. Talán a civil szervezet nagyobb erővel rendelkezik, mint a politika, és én úgy gondolom, hogy a jövőben is ennek a harmadik szektornak lesz a legnagyobb esélye, hogy meg tudja szólaltatni az embereket, össze tudja kovácsolni őket, tudjon programokat szervezni, mint a tegnapi és a mai, úgyhogy én ebben látom a jövőt.

– Akik azért most előléptek politikai ügyekben, azok is civil emberek.
– Akik tegnap itt voltak, professzorok, múzeumigazgatók, igazgatók, tanárok – olyan emberek, akikre a magyar nemzet évek hosszú során felfigyelt és ma is figyel rájuk. Én nagyon örülök hogy ilyen nagyszerű emberek elfogadták a meghívásunkat és itt ünnepelhettek velünk egyetemben.

– Ők fordítva beszéltek fönn a színpadon és én is úgy gondolom, hogy nagy megtiszteltetés, hogy a kicsi kis falvakban itt egy ilyen társulás működik most már tíz éve és így számon tartja a magyarországiakat és természetesen örömmel jönnek.
– Itt volt tegnap is a 91 éves Barsi Ernő zenetudós, aki legelső vendégünk volt hajdanán, és nagy örömmel fogadtuk és hát bizonyára akik tegnap voltak, még biztos, hogy a közeljövőben is el fognak látogatni , mert úgy ahogy mondták: szeretettel jönnek ide Felvidékre a mi közösségünkhöz.

– Egy kicsit menjünk csak még közelebb ehhez a kereszthez! Fölül látom, ott a korpusz, ugye. De, egy másik alak is itt alul…
– Ez itt  Szűz Mária, Komáromi Árpád alkotása, aki nagyon sokat tesz a közösségért: templomfestő, restaurátor.

– Ez azt is mutatja, hogy a Magyarok Nagyasszonyához is sokszor fohászkodnak a felvidékiek, a csallóköziek amikor egy-egy nehezebb helyzet van, hogy mégis talpon tudjanak maradni.
– Így van, és nem hiába időzítettük így ezt a kétnapos rendezvényt, hogy agusztus 15-höz, Nagyboldogasszony napjához közel essen, mivel a Petőfi Baráti Társulás tagságának nagy része négy napos kiránduláson vesz részt – augusztus 20-a is közé esik – úgyhogy ezt az ünnepséget is ma szeretnénk megtartani.

– Merrefele kirándulnak?
– Szlovéniát, a Muravidéket szeretnénk meglátogatni. Meg szeretnénk ismerkedni az elszakadt országrészekkel. Még nem jártunk Muravidéken, úgyhogy az ottani magyarokat is meg szeretnénk ismerni.

——
Szalay Gyula:

Az Úr a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta. Könyörögjünk! Mindenható Atyánk, szentséges Urunk, örök Istenünk kérünk, áldd meg ezt a keresztet, hogy az emberek üdvössége és menedéke legyen, erősödjék általa a hit, gyarapodjanak a jó cselekedetek, nyerjenek megváltást és üdvösséget a lelkek. Legyen vigaszunk, oltalmunk és menedékünk ellenségeink gonosz támadásai ellen. Krisztus, a mi Urunk által!

– Szalay Gyula címzetes esperes plébános felszentelte a keresztet.
– Tapasztaljuk azt, hogy az emberek legtöbbször vágyódnak az aranykereszt után. Ugye, a nyakukban lévő aranylánc és a rajta lévő aranykereszt után. De hányszor elfeledkeznek, vagy elfeledkezünk a keresztnek a fontosságáról. Ebben a mai világban tapasztaljuk azt, hogy Isten nélkül, imádság nélkül az életnek nincs értelme. Tehát nagyon fontos az, hogy időt találjunk lelkünkre, időt találjunk a Jóistenre. Az Úr Jézus értünk szenvedett és milyen csodálatos, számomra mindig megható, hogy a kereszten is azt mondja: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

– Azt is mondta, hogy nem külsőségekre kéne adnunk…
– Nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy akár az autókba az emberek beakasztják a rózsafüzért, beakasztják a keresztet, de hányszor elfeledkeznek imádkozni. És igen, hogyha a mai emberiség, mi nem fogunk lelkileg élni és nem fogunk jobban bízni a Jóistenben, akkor természetesen semmivé válunk. Tehát nem csak elküldeni a gyereket templomba, hogy menj el misére, menj el gyónni, hanem azzal a gyerekkel el kell menni. Annak a gyereknek látni kell azt, hogy az én édesapám, az én édesanyám letérdel a kereszt előtt , imádkozik velem. Ez nagyon fontos. Tehát tanúságot tenni – ezt a szentbeszédben is mondtam, hogy tanúságot tenni, azt, hogy én megélem a hitemet – ez ebben a mai világban nagyon nagyon fontos.

Kossuth Rádió nyomán, Felvidék.ma, szd

{iarelatednews articleid=”29773″}