Az 1848/49-es szabadságharc és négy helyi közvitéz tiszteletére állítottak emléket Péterfalán. Az ünnepi szentmisét követően a Gömöri fohásszal és a Magyarok Világhimnuszával vette kezdetét az emlékmű avatása.
Köböl Gyula, Péterfala polgármestere beszéde elején a Közlöny 1849-es februári számából idézett, mely szerint „az igazi hazafiság és hősi elszántság dicső napjaiban alig jut egy sor a honfi hűség nemes példáinak mindaddig, míg majd a história mindentudó szelleme át nem kutatja az események óriási tömegét, hogy minden hőstettet, s áldozatot felvéssen névörökítő tábláira.” Ennek tett eleget 2011. október 9-én Péterfala Község, ahol sikerült négy közvitézt felkutatni, akik a gömöri nemzetőrök vagy huszárok közé állva védték szülőföldjüket, életüket is feláldozva nemzetük és hazájuk szabadságvágyáért. Péterfaláról Pápista Ignácz, Pelle András, Sallay László, Tóth László közvitézek vettek részt a szabadságharcban. „Harcoltak és szenvedtek. Szenvedtek egy eszméért, a szabadságért. Volt aki a harcok után évekig bujdosott félve a megtorlástól, volt akit a szabadságharc leverése után mindjárt besoroztak a császári seregbe, hogy aztán még évekig ne láthassa viszont szeretteit, s volt aki meghalt. Mindannyian vitézek, hősök voltak, akikre nekünk kötelességünk rájuk emlékezni. S emlékezni is fogunk, amennyiszer csak elhaladunk emellett a kis emlékmű mellett, ami nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint ide a templomdomb lábához, mert amennyiszer ide haladva fejet hajtunk a templom keresztje előtt, fejet hajtunk ugyanakkor ezek előtt a régen élt vitézek előtt is” – mondta Köböl Gyula polgármester. A faágyú Erdélyben készült, Both László gelencei fafaragó mester munkája, mögötte áll a Testvériség oszlopa – középen a magyar, kétoldalt a Péterfala és Detk községek címereivel, melyet Kassai József detki kopjafa faragó készített, az emelvény tövében márványtábla őrzi a közvitézek neveit, amelyet Pelle Ottó készítette s ajánlotta fel. „Ebben az emlékműben benne van minden amik vagyunk. Benne van a palócok, barkók sziklakeménysége, a székely emberek tölgyfaszilárdsága, harcaink emlékére az ágyú, és a láncok, melyek az ágyú kerekeit megkötik. Láncok, melyekkel a magyar minden elbukott, de dicső csatái után újra és újra megláncolták. De ott van a címer is a Szent Koronával, amely az Anyaországot, Pestet és Budát jelképezi”- fogalmazott a polgármester, majd megköszönte minden jóakaratú embernek a munkáját, különösképpen a testvértelepülésnek Detk községnek – élén Pelle Sándor polgármesterrel, akiknek nemes lelkű felajánlásával valósulhatott meg ilyen formában az emlékmű. Pelle Sándor Detk polgármestere, aki szintén Péterfaláról származik, beszédében kifejezte örömét, hogy az ötletből tett lett, s méltó helyen fognak tudni nemzeti ünnepeinkre emlékezni a péterfalaiak. „Testvérnek lenni nagyon egyszerű dolog, vannak jó és vannak rossz testvérek. Mi mindenképpen a jó testvérek közé szeretnénk tartozni. Erre én tanúbizonyságot is adtam és adok a jövőben is. Itt nagyon sokan elmennek a templomba menet, hogy találkozzanak az Istennel, s néha nem árt, ha találkoznak a történelemmel is. Ez az emlékmű a történelmet van hivatva jelezni. Sokszor a hétköznapok problémáit nem tudjuk teljes egészében feldolgozni, s úgy megyünk el a történelmünk mellett, mintha az a legtermészetesebb lenne. Álljanak majd kérem meg egy kicsit Istenhez menet, s Istentől jövet, emlékezzenek a dicsőséges forradalomra és szabadságharca. Igaz ennek volt egy szomorú vége. Sajnos a mi történelmünk mindig úgy alakult, hogy minden szépet valami csúnya, rossz dolog zárta le. De próbáljunk jó testvérek lenni, jó, ha tudja az ember, hogy van mögötte és mellette valaki.” – biztatta a jelenlévőket a detki polgármester. Az emlékművet Vojta Richárd katolikus plébános szentelte meg, majd a községek, a budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület, a rimaszombati Bástya Egyesület elhelyezte a megemlékezés koszorúit. A megható ünnepség a himnusz eléneklésével ért véget.
HE, Felvidék.ma
