Egyik közlemény a másik után lát napvilágot azután, hogy a szlovák hivatali gépezet bedarálta nem első, nyilván nem is utolsó újdonsült magyar állampolgár áldozatát, Boldoghy Olivért.
E nyilatkozatok, nyílt levelek – Dunán, tengeren innen s túl – mindegyike mélységesen elítéli Szlovákia alkotmányellenes, minden alapvető emberi tisztességgel szembemenő gyakorlatát, amellyel sorra húzza ki állampolgárai listájáról azokat, akik más állam honosságát megszerzik.
Ám ha már a sokak által a Magyarország tönkretételéért jelentős mértékben felelősnek tartott liberálisok szellemi utódjának tekintett magyarországi párt, az LMP is keményebb választ követel e jogsértésekre, akkor arra érdemes odafigyelni. No nem a párt jelentősége miatt, mert az szerencsére a parlamenti súlyánál is csekélyebb, nem is azért, mert akárcsak egy szavukat is elhinném – erről a “hitetlenkedő” alapállásról a nagy szellemi elődök hosszú időre gondoskodtak. Sokkal inkább az a kérdésfeltevés, hogy vajon mit akarhatnak már megint ezzel? A minap napvilágot látott közleményben az LMP képviselője azt kéri a kormánytól, hogy tegyen erélyesebb diplomáciai lépéseket állampolgárság-ügyben. Nocsak, nocsak! Lehet más a diplomácia? Nyilván lehet, de azt már nem tudjuk meg a közleményből, hogy konkrétan miben álljék ez a bizonyos erélyesség. Nyomjunk egy barackot a szlovák nagykövet fejére? Zárjuk be a nagykövetséget Pozsonyban? Nem mintha nem üdvözölném, ha végre ugyanazon a nyelven és hangsúllyal válaszolna a magyar diplomácia a szlovákoknak, ahogy ők bennünket megszólítanak és kezelnek már hosszú évek óta, de mindez az LMP-től azért nekem büdös egy kicsikét. Bár látványosan igyekeznek magukra húzni a nemzeti színű mezt (is) – nem véletlenül exponálják magukat folyamatosan nemzetpolitikai területen – ez azért szerencsére nem így működik, akinek van szeme, az látja a látnivalót. Másrészt pedig ez az erélyességre felhívás sokkal inkább egy ostoba trükknek tűnik. Mert amikor a magyar kormány valóban erélyesen, vagy mondjuk inkább így: határozottan lép fel (pl. ellentmondást nem tűrő módon bevezeti az egyszerűsített honosítási eljárást), akkor tüstént megjelennek a hivatásos sipákolók, akik máris a jószomszédi kapcsolatokat siratják. Most sem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy megmondjuk: kik lesznek azok, akik a közelgő szlovákiai választásokra való hivatkozással folyamatos tűz alatt tartják majd a magyar kormányt, a magyar diplomáciát. Akár erélyes, akár nem. Akár van sapkája, akár nincs.
Szűcs Dániel
