Ollé Erik, Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt című drámai oratóriumban látható újra Kassán. 2000-ben végezte el a színművészeti főiskolát Pozsonyban, s még egyetemistaként mutatkozott be először szülővárosa közönségének a Thália Színházban.
Ollé Erik Kassán született, 1975. augusztus 9-én. 1993 – 1994 között a Kassai Thália Színházban dolgozott, majd a Pozsonyi Színművészeti Főiskolát végezte el. Színészi pályafutása mozgalmas. 2000 – 2003 között szabadúszóként a Kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház előadásaiban szerepelt. Négy évet a budapesti Bárka Színházhoz szerződött, ahol főbb szerepei közé tartozott a Mercutio (Rómeó és Júlia), a Piás (Ilja próféta), a Charm gróf (Operett), a Mortimer (Stuart Mária), a Christopher Mahon (A Nyugat hőse), a Tapír (Helge élete), a Ficsúr (Liliom), a Dudás/Thisbe (Szentivánéji álom).
Aztán hét éven keresztül Komárom, Kaposvár, Budapesten több színhelyen, a Thália Színházban, a Bárkában és a Stúdió K-ban is játszott. Ezután Komáromba szerződött a Jókai Színházhoz. Megismerhettük őt a Klitander (Tudós Nők), a Probus (Caligula helytartója), a Jézus (Harmadnapi győzedelem), a Folial (Escurial), a Schröder ezredes (Isten veled monarhia), az Ábel (Káin és Ábel), az Amadeus (Amadeus), a Frankics (Galóca), a Trepljov (Sirály), a Pukk (Szentivánéji álom), a Rybak (Imposztor), a Leonardo (Vérnász), a Nagelschmidt (Egy lócsiszár virágvasárnapja) főbb szerepekben. Tavaly szeptembertől meg újra szabadúszó lett, s jelenleg Kassán játszik. Ősszel a komáromi gimnazisták láthatták a Ladislav Ballek: A hentessegéd című színművében, melyben Filadelfit alakítja, Rastislav Ballek m.v. rendezésében. A Csavar Színház, azaz a Csallóközi Vándorok új produkciójában, a Pavol Rankov: Történt szeptember elsején (vagy máskor) című darabban is van szerepe. Ismét játszik Az ördög nem alszik című zenés vígjátékban, melyben Miklós szerepét osztotta rá Görög László m.v. rendező. Közben megnősült, felesége Szabó Ágnes. Az ifjú párt Fazekas László református püspök adta össze Komáromban. Egy színdarab erejéig szülővárosába, Kassára is visszatért.
Czajlik József, a Thália Színház igazgatója hívta meg egy vendégszerepre, a Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja című drámai oratóriumba. Ollé Eriknek Kassán ez ideig kevés alkalma volt az igazi bemutatkozásra. „Őszintén bevallom, kicsit izgultam is. Egyrészt azért, mert sok idő telt el azóta, hogy itt voltam, másrészt nem tudtam pontosan, hogy hová jövök, hogy mennyit változott azóta a színház. Az előadásokat ugyan megnézegettem, de a nézőtérről nem érzi meg az ember a lényeget, a pulzálását a színháznak. Kíváncsi voltam, hány embert fogok ismerni a régi gárdából, illetve az azóta ideszerződött színészekkel milyen kapcsolatba fogok kerülni? Meg hát, ami fontos, én Kassára mindig haza jövök. Sokan nem láttak már régóta. Meg hát a kassai Thália az anyaszínházam, itt léptem először színpadra hivatásos színészként, de azóta már egy tucatnyi év telt el.” – nyilatkozta Havasi Péternek a Pátria Rádióban. Elmondta, hogy azokat a fiatalokat, akik időközben Magyarországról érkeztek, azokat nem ismerte. Nagy Nellivel, aki szintén Pozsonyban végzett, még Komáromból ismerik egymást, de Petrik Szilárd, Cs. Tóth Erzsi, Kövesdi Szabó Mari, Illés Oszi már régi ismerősei. „Jó volt a munka velük, azt hiszem élményt adott valamennyiünknek.” – mondja.
A legújabb szerepéről pedig így vall: „Ez egy oratórium, nehéz falat, mert nem egy szokványos drámai mű. Nincsenek benne klasszikus színpadi helyzetek, igazából a szeretetről, a hűségről és a szerelmi hitről szól. Három szerelmes pár mozzanatait követi nyomon: a háború előtt, a háború alatt és a második világháború után. Van az első szerelmes pár, akik még a világhelyzetből kifolyólag is idillikusabban hisznek, de éppen az ő életükbe szól bele a történelem. Van a második pár, akiknek története a világháború alatt játszódik, amikor talán nagyobb a kísértés az elidegenedésre. Ők el is távolodnak egymástól. S jön a harmadik pár, akik egy szétesett házasság, elvált szülők gyermekei, a Mónika, Rák Viki esetében, én pedig egy csonka családból érkezem. Az ilyen sebek miatt fél az ember kapcsolatot kezdeni. Ezeket a problémákat boncolgatja darabjában Karol Wojtyla. Kell ennek találni egy formát. Maga a szöveg nem garantálja azt, hogy a néző jól érezze magát a közel két órás előadáson. Ezért kell egy világot teremteni köré, egy keretjátékot. Kántor Kata, aki koreográfusa az előadásnak tömegjelenetekkel, mozgással megsegíti azt, hogy a szöveg ily módon megszólaljon.” – mutatta be a Karol Wojtyla, vagyis II. János Pál pápa által fiatalon megírt művét, amelyet színdarabként lengyel rendezőnő, Joana Zrada vitte színre. „A lengyelekről tudni kell, hogy ott van Európa egyik legjobb színházkultúrája. A nyelvi kommunikáció nem okozott nehézséget, mert ő Pozsonyban végezte az egyetemet, s így kiválóan beszél szlovákul. Ennek ellenére az ő színházlátása egy kissé más, mint a miénk. És ennek sok apró vetülete van. Lehet, hogy egy klasszikus darabot hagyományosan rendezne, úgy ahogy én is elképzelem. Ez a darab eleve olyan, hogy stilizálásra szorul. Én nem tudom eldönteni, hogy ez az előadás az ő lengyel színházi látása, vagy pedig Karol Wojtylának köszönhetjük, hogy ez ilyen. De mindenképpen jó volt vele a munka.” – szögezi le Ollé Erik a beszélgetésben.
Egy jóval korábbi interjújában Bárány Jánosnak nyilatkozta, hogy sokat kell megélni ahhoz, hogy azt a sokat majd meg is mutathassa. Voltak olyan szerepei, ahol a halállal is szembekerült. „Kedvenc jelenetem volt a meghalás. Azután vége lett, lezuhanyoztam, civil ruhát váltottam. Később már nem foglalkoztatott. Elmentem vacsorázni. Ilyenkor azt kell tenni, mert egy kicsit beleőrülhetnék. Az előadás után le kell vetnünk a jelmezünket.” – mondta.
Felvidék.ma
