Valamikor 1989 januárja. Az akkori barátnőm kései születésnapi ajándéka. Elfelejtett mesehősök, akik szellemként próbálnak kétségbeesetten a túlvilágra eljutni. Igen, ez volt a vígszínházi A padlás Kaszás Attilával, Tábori Nórával, Balázs Péterrel, Igó Évával és a többiekkel. Több mint húsz év múlva megismétlődik a csoda a kassai Thália Színházban, amikor kilépünk a színház nézőteréről Czimbalmosné Molnár Évával, s egymásra nézünk, akaratlanul is kicsúszik a szánkon a bűvös szó: A padlás.
Böszörményi Gyula Gergő nevű hőse is a modern technikai kütyük fogságában él, a számítógép rabja, s mivel a családi idill is hiányzik (anyja egy Botlik Dénes nevű okleveles cipőpucoló oldalán keresi a boldogulását), ráadásul még egy mostohatestvért (Zsófi) is hoz a közös háztartásba, napokig ki sem mozdul a szobájából. Csak az álmai visznek némi színt az egyhangú életébe, amelyben rendszeresen felbukkan egy kölyökfarkas. Az egyetlen, akivel meg tudja értetni magát, anyja barátnője, Apollónia, aki szintén a mai plázakor gyermeke. Ebbe az egyhangú mindennapokba lépnek bele a táltosok, illetve Borzalag, az éppencsaknem táltos, aki viszontagságos körülmények során eljuttatja a meghívót a Bagoly-bükki-völgybe. Az egész család útra kell a Révülők Találkozójára, ahol táltosok, sámánok, vajákosok, garabonciások és más nem közönséges lények gyűlnek össze a szokásos találkozójukra. De ahogy az már lenni szokott, a Gonosz is megjelenik, s ebben a különleges történetben, amely az ősmagyar mítoszokra épít, Gergőnek rendkívüli szerepe jut. Őt választják ki ugyanis arra, hogy megmentse a révülők világát. Böszörményi Gyula egészen egyedi mitikus és nyelvi világot teremtett (a Gergő és az álomfogók 2002-ben jelent meg, s később további négy folytatása látott napvilágot), amelyet színpadra rakni istenkísértő vállalkozásnak tűnt. Még akkor is, ha olyan alkotótársak álltak a rendelkezésre, mint a jóbarát, Müller Péter Sziámi, aki annak idején a Mária evangéliuma vagy az Isten pénze dalszövegeit is elkövette, Lakatos Róbert, a Fonogram-díjas zeneszerző, Gál Tamás, akinek gyerekekhez való kivételes kapcsolatát már eddig is számtalan előadásban élvezhettük vagy a dramaturg Forgács Miklós.
„Tűz éledj fel!// Tűz lobbanj fel,// Hogy lélek szóljon//A lélekkel…” – a sötét színpadon (ahol meglepetésre még működik a függöny) megjelenik Kende táltos (Pólos Árpád), s megadja az előadás alaphangját. Innen csöppenünk a meglehetősen ízléstelen szocreál panellakásba, ahonnan hőseink képtelen kitörni, amíg meg nem érkezik Borzalag, hogy meghívja a családot a táltosok találkozójára. A történet innen már megállíthatatlanul rohan a végkifejletig (minden egyes jelenetnek továbblendítő szerepe van, s a dramaturg Forgács Miklós fő érdeme, hogy érdekfeszítően tudta a 600 oldalas történet legfontosabb szálait összeollózni, ami így a már említett A padláshoz hasonlóan nyugodtan fogyasztható félig meseként, félig musicalként 9 éves kortól 99 éves korig), egyúttal megőrzi Böszörményi nyelvi varázsát is, amelyet főleg a Borzalagot élő Havasi Péternek van lehetősége megmutatni. Csak ízelítőül egy „borzalagos” mondat: „Hogy az a gólyalábon szaladgáló, hétkarmantyús, négyherkentyűs táltos nyilának tollazatával bodorított, egyenes ágú leszármazottakat ficerélő ficere mérgezze mosollyal minden békaporontyok harmadik szeméből áradó ében sugarát a jó édes rokonlelked széltől nyomott, huzatos fülcimpája alá pittyentett rókafutásának, hát ezt jól megcsináltad!”
Müller Péter Sziámi szövegei viszont nagyon is mainak mutatkoznak, itt járnak közöttünk, a mindennapjainkban. Lakatos Róbert első musicalje 18 dallal járul hozzá a sikerhez, s igazi világzenei mix, ahol a magyar népzenei elemektől kezdve a balkáni ritmusokon át egészen a tangóig mesterien dobja meg a megfelelő helyen az előadást. S egyszer sem érezzük, hogy ezt már hallottuk valahol. Ha minden igaz, az előadás zenei anyaga mielőbb hanghordozón is megjelenik majd. Őry Katalin a jelmezekkel sokkal többet mond el, mint a díszletekkel, amelyek a bezsúfolt lakásbelső miatt szinte lehetetlen körülményeket teremtenek Juhász Sándor koreográfusnak, aki így kénytelen a nézőteret is használni és bejátszatni.
S aki mindezt egy működőképes, imádnivaló előadássá tudta varázsolni, az a szlovákiai magyar színház egyik legkülönlegesebb egyénisége, Gál Tamás, aki közel másfél évtizedes színházi léte alatt is képtelen volt betagozódni (ezt nem hibájául rovom fel, sőt!) honi színházi állapotainkba. Ennek is köszönhetjük, hogy néhány csodálatos élménnyel gazdagodtunk már eddig is (A nagyidai cigányok, Az asszony, Hogyan ettem kutyát, Szeptember elsején történt…), de Gál most kapott először lehetőséget arra, hogy végre ún. kőszínházban is megmutassa szervezői és rendezői képességeit.
Az, amit Kassán látunk, igazi örömszínház, egészen kivételes alakításokkal, ahol még a viszonylag gyengébb alakítások is fel tudnak erősödni. Az általam látott főpróbán a címszereplőt Hundzsa Dávid játszotta (a másik címszereplő Csatlós Márk), aki még azt a technikai malőrt is, amikor kiesik a mikroportja, képes páratlan bravúrral megoldani. Vérbeli XX. századi, gép előtt vegetáló, szeretetre vágyó kölyök, aki menetközben jön rá arra, hol is lakozik a szeretet. Mostohatestvérét, Zsófit Hančovská Gabriella játszotta a főpróbán (Homolya Krisztina a másik szereposztásban), s a fogszabályozós lány lelkesedése pótolja az énekhangi adottságok hiányát. Meglehetősen közhelyesre sikeredett Bocsárszky Attila apafigurája, ráadásul itt is gondok vannak az énekhangokkal. Az anya szerepében viszont Márkus Judit otthon van, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy hármójuk figurája van legkevésbé kibontva az előadásban.
Akik viszont az örömszínháznak a leghálásabb szerepeit kapták, azok maximálisan élni is tudnak vele. Havasi Péter Borzalag szerepében még egy lapáttal rátesz a Valahol Európában már annyira megszeretett Csórójára, határtalanul pimasz, egészen egyedien beszéli Böszörményi nyelvét, s akár szemtelenkedik, akár énekel, akár csak megpihen a színpadon, úgy tud a középpontban lenni, hogy azért a többieket sem takarja el. Jót tett Rák Viktóriának, hogy kilépett a szappanoperák kétes sikerű világából, kettős szerepében két külön világot tud megjeleníteni, az előttem ülő kamaszok egészen beájulnak, amikor a gonosz Hollóként élet-halálharcát vívja Gergővel. Nagyon sokat segítenek neki Őry Katalin ruhái is, aki maximálisan kiemeli Rák adottságait. Különös sámánokat és szellemlényeket különös élvezettel tesznek színpadra a társulat további tagjai, Pólos Árpád, Kövesdi Szabó Mária, Lax Judit, Illés Oszkár, Nádasdi Péter, Szoták Andrea, Varga Lívia, Madarász Máté, Nagy Kornélia vagy Reiter Zoltán, Szvapna, az álomfogó szerepében, s alakításuk legnagyobb erénye, hogy egy pillanatra sem válnak megmosolyogtatóvá, életüknek és színpadi létüknek komoly tétje van, legyenek a jó vagy a gonosz oldalán.
Az első felvidéki magyar musical, vezette fel az előadást Czajlik József, a Thália Színház igazgatója. De én nem véletlenül hasonlítottam A Padláshoz, amely 24 éve levehetetlen a Vígszínház műsoráról. Nem kell nagy jóstehetségnek lennem ahhoz, hogy hasonló karriert jövendöljek a Gergő és az álomfogók című új musicalnek, s most már irány a könyvtár, hogy elővegyük és elolvassuk az alapművet is, amelyből ez a felvidéki csoda a minap megszületett.
Juhász Dósa János, Bocsárszky Zsolt felvétele
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33024″}
