33479

Tudom, nem szokás egy sor kérdést választani címnek, de a körülmények rákényszerítenek. Az események, melyekről írnom kell, talán nem különlegesek, máshol is előfordulnak, de ami városunkban zajlik, az már a legbékésebb magyar embert is kihozza a sodrából.

Léva sajnos egyike azon településeknek, ahol a magyarság részaránya már csak 10% körül mozog, de ennek ellenére van magyar óvoda, alapiskola és magyar református gimnázium, s több magyar civil szervezet is eredményesen  működik.
Az 1989-es események után azt hittük, vége a pártállam nyomásának, az új politikai rendszerben nem kell majd engedélyt kérni nemzeti ünnepeink megünneplésére, Petőfi verseit sem fogja senki irredenta irományoknak titulálni, s végre méltó módon, emléktáblákkal jelölhetjük meg azokat az épületeket, melyekhez egy-egy fontos magyar személyiség tevékenysége köthető. Azt meg valóban természetesnek tartottuk, hogy a magyar intézmények megnevezését a szlovák mellett magyarul is feltüntessük.
Nos, mint sokszor mások is, tévedtünk. Nagyon nagyot!
Mint ismeretes, rövid ideig Léván élt és tanított Juhász Gyula, akinek nevét viseli a magyar alapiskola, akire máig büszkék a lévai magyarok. Tiszteletére szinte azonnal a rendszerváltás után márvány emléktáblát helyeztünk el annak a háznak a falán, ahol annak idején lakott. A ház máig áll, de az emléktáblát néhány év után szétverték, a tettesekről semmit nem tudunk.
Ugyan kinek ártott ez a szelídszavú magyar költő?
Szinte azonos időben valaki(?) lefűrészelte és eltávolította a lévai temetőben nyugvó Kersék János költő művészi síremlékéről a turulmadarat. Máig nem derült ki, mi is történt valójában a síremlékkel, bár sokat foglalkozott vele a sajtó is. Ha fémtolvajokkal van dolgunk, vajon miért pont ez a szimbolikus madár kellett a tettesnek, miközben sok további fém emlékművel van tele a temető.
Az – egy kis iróniával – természetes, hogy a CSEMADOK épületén található táblát többször is megrongálták, leverték, legutóbb épp a múlt héten. A kérdés csak az, hogy ellenségként kell-e kezelni egy kizárólag magyar kulúrával foglalkozó szervezetet? Valószínűleg a tetteseknek éppen az jelent problémát, hogy még mindig van magyar kultúra városunkban, még nem tűntünk el nyomtalanul.
A Juhász Gyula nevét viselő magyar alapiskola ablakait is betörték kövekkel…
A Reviczky Társulás székháza, a Reviczky Ház falán található feliratok, hirdetőtáblák sorozatos megrongálása, felgyújtása már egy folytatásos regényre emlékeztet. Legutóbb és talán legbrutálisabban most, április 1-jén tették tönkre a fából készült, beüvegezett hirdetőtáblákat, melyeket szétvertek, felgyújtottak, az egyik teljesen elégett, a másik „csak” részben. Csak mellékesen jegyzem meg, az egyik alatt, amit feltehetően előbb valami gyúlékony anyaggal leöntöttek, s azután gyújtottak fel, épp a gázvezeték található. Rossz belegondolni, mi történik, ha robban a gáz! Bizonyára a Reviczky Ház esetében sem a költő, Reviczky Gyula volt a probléma, hanem az itt folyó tevékenység.
A sor végén a legfrissebb esemény: Mint szokásos, a katolikus plébániatemplom mellett több beüvegezett fém hirdetőtábla található, közülük egy szolgálja a magyar ajkú híveket. Valakinek „véletlenül” pont ez a tábla szúrt szemet, ezt kellett neki szétzúzni. Nos, úgy tűnik, nemcsak a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar történelem – azt már le sem írom, hogy a magyar érdekképviselet – jelent problémát, hanem a magyar keresztények is.
Az abszurd szituációt tetézi az a tény, hogy a rendőrség épülete a templommal szemben áll az utca túloldalán. Lehet, hogy semmit sem láttak?
Végül egy apró megjegyzés – lehet, hogy az ún. Rákóczi fa sem volt annyira korhadt, életveszélyes, amiért ki kellett vágni, hogy a lévaiaknak még egy legendával is kevesebb legyen?
Nos, ennyit a békés egymás mellett élésről, a megbékélésről, az együttműködésről városunkban.
A tettesek „ismeretlenek”, az ügyek előbb-utóbb lezárva. De mikor lesz megoldás?

Dolník Erzsébet

{phocagallery view=category|categoryid=496|limitstart=0|limitcount=0}