A Palóc Társaság gondozásában a költő születésnapja és a Magyar Nyelv Nap alkalmára napvilágot látott Sajó Sándor eddig kiadásban megjelent összes költeményének gyűjteménye.
A majd 500 oldalas nagyméretű kiadvány szerkesztője Z. Urbán Aladár a Palóc Társaság elnöke, műszaki szerkesztője Csipka Rozália a SikerX Bt. képviseletében, mely szervezet gondoskodott róla, hogy a vaskos verseskötet megjelenhessen. A könyv a Palóc Társaság Könyvek 5. kiadványa a sorozatban, melyet ezúttal Surján László EP-képviselő, Jámbor László, a Besztercebánya Megyei Közgyűlés képviselője, az Ipolybalogi Községi Hivatal, a Lukanényei Községi Hivatal, a Szécsénykovácsi Községi Hivatal, a Veresegyházi Polgármesteri Hivatal és a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány támogatott.
A kötet borítóján Sajó Sándort láthatjuk 1910-es évekből, valamint megtaláljuk rajta az ipolysági szülőházat a templom szomszédságában, illetve a kőbányai Szt. László Gimnázium fotóját, mely intézménynek Sajó Sándor az igazgatója volt.
A versekhez utószót Szalay Károly írt, aki a Gyurkovicsok, a Jankovicsok, a Herman Ottók, a Jedlik Ányosok, a Semmelweisek, a Tellér Edék vagy a Neumann Jánosok sorába sorolja Sajó Sándort, Heringer János szabó mester és Rossnágel Teréz fiát, aki a XX. század egyik legjelentősebb hazafias költője is. Latin-magyar szakos diplomájával és szakmájával, irodalmi érdeklődésével és tehetségével a magyarság értékévé vált. Sokfelé tanított, Nyitrán, Debrecenben, Újverbászon, Jászberényben és Budapesten, Kőbányán. Hamar befogadta az irodalmi élet konzervatív ága: az Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság is kitüntette figyelmével. Mint Szalay Károly megjegyzi, hogy 1914 előtt voltaképp semmi ok sem volt semminemű magyar tragédia, magyar szomorúság vagy baljós érzés megfogalmazására, de a történelem ostoba menete utolérte a költő baljóslatú érzelemvilágát. 1920 után pedig épp a hazafisága révén, Trianon-fájdalmának megnyilatkozásai által vált az ország egyik legismertebb írástudójává. „Elismerésének foka, mértéke, általános volta a magyar nemzeti tudat kitisztulásának, a nemzeti önbecsülésének, lelki fölszabadulásának is lakmuszpapírja voltaképpen” – fogalmaz Szalay Károly.
A kötetben a következő korszakok versei találhatók meg: Három év alatt (1886), Fiatal szívvel (1898), Útközben (1904), Gordonka (1910), Tegnaptól holnapig (1920), Zászlónk (1922), Muzsikaszó (1920-1924), Gyertyaláng (1925-1929), Válogatott költemények (1937).
A versgyűjteménnyel reméljük, hogy egyre több magyar közösség megismerkedhet egy-egy könyvbemutató alkalmával.
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36483,31063″}
