Miroslav Kusý szlovák polgárjogi aktivista, A Charta 77 polgárjogi nyilatkozat három szlovákiai aláírójának egyike, az autonómia intézményének támogatója kapja idén a Petőfi-díjat.
A díj – Juha Richárd szobrászművész Petőfi Sándorról készített mellszobra – és a vele járó mintegy 10 ezer eurós pénzjutalom segítségével az alapító olyan személyiségeket kíván elismerni és jutalmazni, akik a világhírű magyar költőhöz hasonlóan megalkuvás nélkül, az emberi együttlét legnemesebb és legsúlyosabb döntéseit hozták meg. Nélkülük közös világunkból elvesztek volna azok az értékek, melyekre alapozva értelmet nyernek olyan fogalmaink, mint a szabadság, az igazságosság és az áldozat.
A díj Terror Háza Múzeum és a MOL Rt. közös elismerése.
Bár az 1989-es közép-európai rendszerváltások legtöbbje nem követelt emberáldozatot, és a diktatúrák kártyavárként omlottak össze, az átalakulás természete közel sem volt békés. A szabadságért, a közös jóért akár a legnagyobb áldozatra is kész hősök nélkül a hatalom nem hátrált volna meg ilyen hirtelen. Akik elvállalták a közösség által kimondatlanul is rájuk osztott szerepet, abban a tudatban cselekedtek, hogy a hatalom birtokosai nem ismernek kegyelmet. Ezért nem is vártak kegyelmet, amitől kiállásuk még elsöprőbb erővel bizonyította elszántságukat.
Közép-Európa népeit szabadságtörekvéseik mellett a szabadság hőseinek kölcsönös tisztelete kapcsolja össze. A szabadság, mint közös jó olyannyira áthatja a régió népeinek múltját, hogy a hősök évszázadokon át nemzetiségi hovatartozástól függetlenül váltak az együvé tartozás jelképeivé Tadeusz Kościuszkon, Petőfi Sándoron, Jerzy Popieluszkon át Mircea Dinescu-ig, Gabriel Andreescu-ig vagy Tőkés Lászlóig.
Éppen ezért a Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Közalapítvány 2009-ben Petőfi-díjat alapított, a közép európai népek szabadságáért meghozott áldozatok és teljesítmények elismerésére. A kitüntetéssel a régió és világ azon kiemelkedő személyiségeit emeljük magasra, akik személyes helytállásukkal, a szabadságáért hozott személyes áldozattal mutattak példát és mozdították előre a „közös jó”, a szabadság ügyét.
prof. PhDr. Miroslav Kusý, CSc. (született Pozsonyban, 1931-ben.) a Szlovákiai Helsinki Bizottság és a Milan Šimečka Alapítvány alapító tagja, az UNESCO szlovákiai emberjogi bizottságának elnöke. Napilapokban megjelenő publikációi mellett több könyv szerzője. A Comenius Egyetemen az emberi jogok témakörében tartja előadásait. Nyilatkozataiban a felvidéki magyarság jogainak jelentős támogatója.Tanulmányait a prágai Károly Egyetem bölcsészettudományi karán végezte 1956-ban. Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészettudományi karának tanára majd 1967 és 1970 között professzora. Rövid ideig, 1968 és 1969 között, Szlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának tagja. Miután 1969-ben a pártból kizárták és tanári tevékenységét is betiltották, az egyetemi könyvtár könyvtárosaként dolgozott. A Charta 77 polgárjogi nyilatkozat három szlovákiai aláírójának egyikeként 1977-ben az emberi jogok betartását követelte a csehszlovák kormánytól. Ekkor könyvtárosi állását is elveszítette, s több éven keresztül munkásként dolgozott, majd az Állami Városfejlesztési Intézet munkatársa lett. Ellenzéki tevékenysége miatt az Államvédelmi Hivatal megfigyelés alatt tartotta. Csatlakozott Ludvík Vaculík és Václav Havel ellenzéki írók mozgalmához. 1989-ben hazaárulás vádjával letartóztatták. A börtönből 1989 novemberében, a “bársonyos forradalom” idején szabadult ki. A rendszerváltás kezdetén a Nyilvánosság az erőszak ellen ellenzéki párt alelnöke. 1989. december 10-én a Szövetségi Hivatal Sajtóosztályának igazgatójává nevezték ki, később a Comenius Egyetem rektora lett. A felvidéki magyarság autonómiatörekvéseiről kijelentette: „Az autonómia iránti igények nem jelentenek szakadárságot: az egyetlen lehetséges választ jelentik a nemzetállam fogalmára.
Felvidék.ma
