A Kossuth rádió Történet, hangszerelve zenés portréműsorában Bálint István vendége Fehér István komáromi tanár, kettős állampolgár volt. Alább a beszélgetés szerkesztett leiratát olvashatják.
Fehér István abban a komáromi gimnáziumban tanít, ahová Lehár Ferenc, Feszty Árpád, Selye János vagy éppen Kaszás Attila is járt. A színésznek osztálytársa is volt, s büszkén mutatja a Kaszás Attiláról elnevezett dísztermet. Diákjai jól tudják, ha megajándékozzák a csomagolásról nem hiányozhat a nemzeti színű szalag. Fehér István is azok közé tartozik, akiket a szlovák hatóságok azért zaklatnak, mert felvette a magyar állampolgárságot is.
Elmúlt egy éve, 2011. év novemberében kezdődött meg a kálváriája, bejelentette, hogy felvette a magyar állampolgárságot, s megkezdődtek a hivatali levélváltások, bírósági beadvány, rendőrségi megkeresések.
„Sokszor azt gondoltam, hogy a hivatal nem tudja, hogy mit akar, egyik keze teljesen mást csinált, mint a másik. Azt szeretnék, ha leadnám a szlovák személyi igazolványomat, de anélkül az ember szinte semmit sem tud elintézni. Az útlevelemet leadtam, mert az lejárt” – mondja Fehér István. Hozzáteszi, hogy bírsággal is fenyegetik, de ő eddig nem fizetett. A komáromi rendőrség az ügyet átadta a nyitrai kerületi rendőrségnek. „Az utolsó levelet onnan kaptam, amiben az áll, hogy a Nyitrai Kerületi Hivatal helyben hagyja a komáromiak döntését, ezt a 33 eurós bírságot, amit egy komáromi ügyvédi iroda segítségével megfellebbeztem, s beadtam a Nyitrai Kerületi Ügyészségre, akik értesítettek, hogy megkapták a beadványomat.”
Fehér Istvánt mikor a rendőrségen kihallgatták, akkor arra hivatkoztak, hogy azért kell leadni a szlovák okmányait, mert érvényben van az ellentörvény, s azzal, hogy felvette egy idegen ország állampolgárságát, automatikusan elveszítette a szlovákot. „Én erre minden egyes esetben azt mondtam nekik, hogy ez nem lehetséges, mert egy ország legfelsőbb törvénye az alkotmány, s annak ötödik cikkelyében az áll, hogy mindenki csak saját akaratából mondhat le az állampolgárságáról. Én ezt nem vagyok hajlandó megtenni, továbbra is kettős, azaz szlovák és magyar állampolgárnak tekintem magam” – szögezi le Fehér.
Nyilvánvaló, hogy sokkal több kettős állampolgár van Szlovákiában, s nagy mértékben a csehek is érintettek, de nem jelentették be a hivatalokba, így rendszeresen ezt a hét felvidéki magyart zaklatja a rendőrség. „Úgy gondoltam, ha egyszer döntök, hogy felveszem a magyar állampolgárságot, akkor én ezt a hivatalnak is bejelentem. Mert mi is történt tulajdonképpen? Nem bankot rabolt az ember, nem gyilkolt meg senkit, továbbra is adófizető állampolgár, csak most már van egy másik állampolgársága is. Hát kit zavar ez a mai Európában? Hát milyen ország ez?” – teszi fel a kérdéseket. S meg is fogalmazza, hogy itt működik a szlovák nemzeti kisebbségi komplexus, nemcsak a magyarsággal szemben, bárkivel szemben, de legjobban velünk szemben.
„Mondjuk már ki. Félnek attól, hogy el fogják veszíteni azokat a területeket, amelyeket Trianonban szereztek. Ők soha nem fogják elfogadni azt, hogy ez a terület valamikor is visszakerülhessen Magyarországhoz” – fejti ki. Elmondta, hogy a jó Isten őt magyar embernek teremtette, nem tehetett másként, minthogy elsőként vette fel a magyar állampolgárságot.
„Magyar katolikus ember vagyok, így is fogok meghalni” – őseitől számtalanszor hallotta ezt, azokból az időkből, amikor ez a terület még Magyarország volt. Az ő hozzátartozóit is érintette a kitelepítés, s épp oda, Isztimérbe telepítették ki, ahol az állampolgársági esküt is letette.
Az édesapjáékat Bátorkesziről rabszolgamunkára hajtották, deportálták Csehországba. Szerencsére mindenki visszatért, így megmaradhattak a Felvidéken. Az édesapja ács volt, az édesanyja pedig óvónő.
„Bátorkeszin a mi házunk a falu szélén áll most is, a házunk után a szőlőskertek és az erdő van. Én ott nőttem fel. Csodálatos gyerekkorom volt. Teljesen magyar falu volt, a szlovákok a kitelepítések után jelentek meg. Az ember mindig ragaszkodik szülőföldjéhez. Azzal, hogy én magyar állampolgár lettem eszem ágában sincsen, hogy innen elmenjek. Én itt vagyok itthon. A mi őseink 500 évre visszamenőleg Bátorkeszin vannak eltemetve. Mi megtűrünk magunk között bárkit, akik minket is elfogadnak” – mondja. Majd kifejti, hogy a konfliktusok nem itt kezdődnek, hisz a szlovákok közt is vannak ilyenek is olyanok is, s itt a Kárpát-medencében nagyon nehezen mondhatja magára bárki is, hogy tisztavérű magyar vagy szlovák.
Fehér Istvánnak erős magyar tudata van. Mint mondja neki elvi kérdés a magyarsága. „A családból hozom magammal, szüleim is tudták, hol a helyük. Nálunk ez teljesen normális volt, hogy pl. Szilveszterkor a magyar himnuszra mindenki felállt. Énekelni nem tudta senki, nem azért mert nem tudtuk, hanem mert nem tudtunk megszólalni, mindenki hullajtotta a könnyét” – idézte fel.
A beszélgetés további részében a pedagógusi pályáról szóltak. Mint ismeretes Fehér István a komáromi Selye János Gimnázium földrajztanára, elejétől kezdve a földrajz érdekelte. „Azért, mert mindig szerettem volna utazni. A múlt rendszer bezárt minket ide, nem lehetett utazni, s talán ezt a vágyamat így tudtam kiélni, hogy rengeteget lapoztam a térképet. Gondolatban jártam, itt-ott, amott, figyeltem a műsorokat, könyveket olvastam, s eldöntöttem, hogy földrajzzal akarok foglalkozni. 1979-ben a Komenskýn földrajzt matematikával vagy orosz nyelvvel nyitottak. S engem ezek nem érdekeltek. De végül az orosz mellett döntöttem, így lettem orosz-földrajz szakos tanár”- meséli. Az egykori gimnáziumában, ahol ő is végzett 1989-től tanít. Nem bánta meg, hogy pedagógus lett. „A gyerekektől annyi örömet kapok vissza. Amit a gyerekek adni tudnak, az kárpótolja ezt a pénztelenséget, ezt a napszámosságot” – jegyzi meg.
A régi gyerekkori álma, hogy sokat utazzon, azért megvalósult. Volt Amerikában, de mint mondja, csak azért, mert az öccse ott él kint, s meghívta, egyébként egy tanító ezt nehezen engedhetné meg magának. Az orosz szak révén Sztálingrádba is eljutott. Bejárta a környező országokat, Lengyelország kivételével. A magyarlakta vidékeket rendszeresen látogatja, évek óta visszatérő vendég Erdélyben. „Székelyföldön még a felvidéki magyar is lelkileg fel tud töltődni, egész évben tudunk belőle merítkezni” – nyilatkozza. Szilveszterre Vajdaságban készültek.
Mint mondja sok helyen járt, de sok helyen még nem. Nagyon nagy álma, hogy Ausztráliába eljusson. A kirándulásai, tanulmányútjai alatt szerzett személyes benyomásokat a tanórán is felhasználja. Megjegyzi, több kilónyi képeslap, fénykép van a birtokában különböző helyszínekről, amelyeket szemléltetésképpen szintén felhasznál, s munkahelyén a falat is díszítik.
A műsorban Fehér István válogatta a zenét is. Hallhattuk a Koráltól a Kergesd el a felhőt a házamról című dalt, mely számára üzenetértékű, s azt szeretné, ha már itt a Felvidéken is kisütne végre a nap, mert már elég régóta borús. A klasszikus rock zenekarok közül számára az egyes számú zenekar a Deep Purple, így a régi időket idézve, mikor még a Szabad Európa rádióban volt csak hallható, is lejátszottak egy dalt. Nem hiányozhatott a zenei palettáról az Ismerős Arcok zenekar sem. Fehér István úgy nyilatkozott, hogy ez a zenekar egy olyan zenekar, amely a zene mellett a szövegeivel is kőkeményen a magyarsághoz szól. A Nélküled című szám minden magyart megszólít. A műsor zenével, az egyik kedvenc énekesének, Ozzy Osbourne-nak Az álmodozó című számával zárult. „Mi is így teszünk, álmodozunk, s a remény hal meg utoljára” – fejezte be a beszélgetést Fehér István.
A műsor címe: „Történet hangszerelve”, 12.22 órakor, az időpontra kattintva hallgatható meg, pár másodperc reklám után. A hangtárban kb. január 19-ig lesz fent.
Kossuth rádió, Felvidék.ma
