Jászberényben Sajó Sándor könyvbemutatót tartottak. A rendezvény szervezői, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) jászberényi csoportja és a Lehel Vezér Gimnázium palóc vendégeket is hívott az eseményre – Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja, valamint Czeglédy Botond szavaló és kísérői személyében.
A Lehel Vezér Gimnázium könyvtárában április 15-én rendezték a könyvbemutatót, még kapcsolódva a költészet napjához. Sajó Sándor tanár, költő szinte teljes életműve szerepel a nemrég kiadott Szép szülőföldem Felvidék című 450 oldalas kötetben, amelyet a Palóc Társaság szerkesztett és adott ki. A Palóc Társaság elnöke, Z. Urbán Aladár vitte el a könyvet.
A könyvbemutatón Szabó Jánosné, a KÉSZ titkára, és Antics István a gimnáziumi igazgató köszöntője után helyi diákok Sajó Sándor verseiből adtak ízelítőt. Rigó Renáta tavaly novemberben az Ipolyságon megrendezett versmondó versenyen korosztályában harmadik helyezést ért el. Ezúttal is Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét hozta közel nagy biztonsággal és átéléssel. Hangsúlyozta a terjedelmes alkotás mély gondolatiságát is. Utána Berkó Boglárka szavalta el a költő Veréb című más zsánerű, de ugyancsak jelentős versét. Folytatásaként – az előadót követően – Czeglédy Botond rimaszombati tizenegy éves diák mértéktartó palócos kiejtéssel szólaltatta meg versét. Ez a jegy erősítette az átéltség hitelét. A jászberényi közönség is szívébe fogadta az őszi ipolysági verseny első helyezettjét, és vastapssal jutalmazta Sajó Sándor: Magyar háromság című verséért. Ezután hangzott fel Körei-Nagy Kristóf, az LVG diákjának előadásában a költő Szeretlek, Jászberény című verse, amely árnyalt hangulati erővel jelenítette meg a Jászság fővárosát. Végül Czeglédy Botond Pósa Lajos: Lehel kürtje című versét hozta egészen közel a hallgatósághoz – számolt be a szavalókról a Jászkürt Újság 16. száma.
Az új kötetet és Sajó Sándor pályáját Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke mutatta be. Arról szólt, hogy a költő emlékének ápolása nagyon sokoldalú. Konferenciákat tartottak, már több verseskötetet adott ki az egyesület, de a teljes életművet együtt még nem. A most kézbe vehető kiadvány sem teljes, mintegy 40 vers ebből is kimaradt. Ugyanis ebben azok jelentek meg, amelyeket már korábban is kiadtak nyomtatásban.
Sajó Sándor pályáját megtörte 1920, Csehszlovákia kialakítása. Az ő szülőhelye, Hont megye és Ipolyság is másik országba került, amit nem tudott elfogadni. A helyzet megváltoztatását szorgalmazta a maga módján, így születtek irredenta versei. Halála előtt 1933-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aztán a teljes feledés korszaka következett.
A Palóc Társaság is arra törekedett az elmúlt évtizedekben, hogy Sajó Sándor sokoldalú, a nemzetért lángoló verseit, elfeledett munkásságát megismertessék a fiatalokkal. Z. Urbán Aladár úgy fogalmazott, hogy ez a ma élők kötelessége. Sajó Sándorral szólva: „Csinálni kell a magyar csodát” – közölte a tutihir.hu, a Jászság híreit közvetítő hírportál és a Jászkürt lap.
Sajó Sándor 1868-ban Ipolyságon született, 1933-ban Budapesten halt meg. Tanári pályája során 1897-1903 között a jászberényi gimnáziumban tanított. Jászberényről is írt verseket, s az ottani gimnáziumban a diákokat hazaszeretetre tanította. A nemzetszerelem költőjének is nevezik, sokféle módon írta le, mit is jelenthet magyarnak lenni. Az Ipolybalogon működő Palóc Társasággal a KÉSZ-nek évek óta szoros kapcsolata van. Ennek köszönhető, hogy 2011-ben a gimnáziumban Sajó Sándornak emléktáblát is avattak. S így kapcsolódnak össze a szálak, hogy újra közösen emlékezhettek Sajó Sándorra a palócok és a jászok.
Ide az emlékezés koszorúját is elhelyezte Hortiné dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igazgatónője, Antics István a gimnázium igazgatója, dr. Suba György a KÉSZ elönöke, valamint Bolla János jászkapitány a jászok nevében.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37563,36540,36483″}
