Gregor Martin Papucsek új szlovák könyvvel jelentkezett a könyvpiacon, Maďarský pomaranč, azaz magyar narancs címmel, ennek túlméretezett kampánya ihlette Kalita Gábort egy jegyzet megírására:
Egy szlovák kereskedelmi televízió művészeti adásait néha megnézem, mert kiállítások, műtermi látogatások alkalmával remek képzőművészeket is bemutatnak. Sokukat személy szerint is ismerem, kiállításukat nyitottam meg, esetleg látogatjuk egymást műtermeinkben. De mivel kereskedelmi televízióról van szó, olyan reklámok, bemutatók is szerepelnek itt, amelyeket bizony messze elkerülök.
Családom nagyon szereti a nyári Tátrát, a jó levegőt, a hosszú túrákat, a kilencvenes években rendszeresen üdültünk itt, mindig más-más helyszínen. Az útikalauz rendszerint én voltam, hiszen annak idején számos alkalommal megfordultam errefelé, magyar emlékek után kutatva.
A szobánkban a sokat megélt rádió rendszerint csak szlovákul, vagy lengyelül szólalt meg, így hát a szlovák közszolgálati rádiót hallgattam esténként.
Az esti beszélgető műsorok keretében bejátszották a szlovák rádió budapesti tudósítójának amolyan „érdekességnek” szánt telefonos jelentéseit. A bulvár még alig-alig indult be minálunk, de Magyarországról csak ilyen jellegű hírek szóltak. Gregor Martin Papucsek szájából részletesen megismerhette a hallgató az elhíresült Whiskys rabló történetét, a Váci utcai robbantás részleteit, információkat a Rákóczi téri prostituáltakról, banki csalásokról, gyilkosságokról, politikusok magánéletéről, a felvonulásokról, majd ezek szétveréséről, az „igazságos” szemkilövetőkről is tudomást szerezhetett napi szinten. Ahányszor a Tátrában jártunk, mindig „bejött” Gregor Martin Papucsek, akitől megtudhattuk, Budapest melyik külvárosában öltek meg aznap valakit. S ez így ment hosszú éveken keresztül.
Egy alkalommal újságíró barátaimmal kint ültünk a pozsonyi Pen-club nyári teraszán, s az egyik szlovák napilap fiatal, kezdő újságírója azt kérdezte tőlem: – Te gyakran jársz Magyarországra, mondd meg, ott valóban napirenden vannak a politikai botrányok, gyilkosságok, csalások, robbantások? Más esemény nincs?
Válaszom mindössze ennyi volt: Látom, éjjelente te is Papucseket hallgatod…
A többi újságíró barátunk jót nevetett, azonnal felismerték a dolog lényegét, hiszen Szlovákia is tele volt a „rendszerátmentés” utáni időszak blikkfangos eseteivel, csak Szlovákiában nem akadt senki, aki ezt amolyan gúnyos hangnemben „szórta” volna Magyarország felé.
A fenti történethez hozzátartozik, hogy az nagyrészt olyan időkben játszódott le, amikor az éppen aktuális „vezér” és talpnyalói a rablóprivatizációról úgy terelték el a figyelmet, hogy a kétnyelvű táblák betiltásával, magyarságunk jogos érdekeinek eltiprásával szórakoztak. A „központilag” a magyarság ellen hangolt szlovák kisember éveken át rajongva hallgatta Gregor Martin Papucsek „esti meséit”, hiszen ezek a magyarok és Magyarország lejáratását szolgálták.
Az idősebb olvasók számára az egykori kommunista Új Szóból is ismerős lehet ez a név, hiszen Papucsek Gergely a Szlovák Kommunista Párt kiadója által magyar nyelven megjelentetett napilap külpolitikai rovatának volt egy időszakban a szerkesztője. Magyarországi szlovákként végezte el a Pozsonyi Comenius Egyetem zsurnalisztikai szakát. Hogy ifjú kommunistaként, kezdő újságíróként miként is kerülhetett egy jól fizető pártlap külpolitikai rovatának szerkesztői posztjára, arra a válasz nagyon „kézenfekvő.” Apósa a Szlovák Kommunista Párt ideológiai kiadójában a Pravdában volt magas rangú pártfunkcionárius. A vörös égbolton a sógora is csillagként szerepelt, hiszen a szlovák televízió politikai adásainak sztárkommentátoraként volt ismert 1989-ig.
Papucsek Gergely valóban fényes karriert futott be: a főiskola befejezése után a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapjánál, a Népszabadságnál helyezkedett el, majd házassága után áttelepedett Pozsonyba, ahol az Új Szó munkatársa lett. A rendszerváltás után – amint ez a jó kommunistáknál bevett szokás volt, sokad magával ő is „váltott”, az új demokráciáért küzdő „forradalmi” Verejnosť (lehet mosolyogni), majd a Nap c. liberális lap munkatársa lett. Több hasonló, vörös múltú figura telepedett meg akkoriban ezekben a sajtóorgánumokban, ez is jól tükrözi, mennyire szolgálta a sajtó a valódi rendszerváltást.
A Szlovák Emlékezés Hivatalának jelentése, írásos dokumentumok is igazolják a tényt, hogy a Szlovák Államvédelmi Szerv parancsnoka ukázba adta, hogy a besúgók, ezekhez közel álló, megbízható „vörösök” épüljenek be a médiákba, a politikába, a kultúrába, hiszen az ő bomlasztó tevékenységük hasznos lesz majd az elkövetkezendő időszakban, a „kő kövön ne maradjon, csak a mi barikádunk állva maradjon” jelszóval a visszarendeződést óhajtók számára.
Papucsek1992-től 2006- ig a Szlovák Rádió magyarországi munkatársa, majd 2006-tól napjainkig a Cseh Közszolgálati Rádió magyarországi tudósítója. Mint a múlt rezsimek szócsöveinek, a Népszabadságának és az Új Szónak, vagyis a két ország „vöröscsillagos” központi pártlapjainak volt munkatársa, ma sem tagadja meg önmagát. Hiszen azóta is rendszeresen Orbán Viktort és a mai jobboldali kormányt bírálja. Teheti, mert Csehországtól elég messze van Magyarország, az osztrák Alpokon keresztül nem igen látnak el oda a csehek.
Gyurcsány Ferenc, a Magyar Szocialista Párt elnökéből lett hazudozós miniszterelnök regnálása idején Papucsek Gergely magas, magyar állami kitüntetésben részesült. Nem véletlenül, hiszen az országot mérhetetlenül eladósító, idegeneknek olcsó pénzért kiárusító, „vörösbrigadéros” Gyurcsánynak és a Bajnai Gordon-féle kiszolgálóinak, szocialista milliomosok elvárásainak pontosan megfelelt.
Amint azt a bevezetőben megemlítettem, néha megnézem az egyik szlovák kereskedelmi TV némelyik programját. S mit ad Isten, az egyik bejátszásban Gregor Martin Papucsek mosolyog rám a képernyőn. Egy pozsonyi könyvbemutatón „sztárolták” őt, a „Maďarský pomaranč , azaz Magyar narancs című új könyvének keresztelőjén. A könyv tartalmát lényegében élcelődő hangnemben írt történetek adják, amelyeket a szlovák olvasóknak szánt. Papucsek „Peštiansky perkelt „ Pesti pörkölt cím alatt 2003-ban már megjelentetett egy hasonló könyvet, a „narancsos” kötet a „perkeltesnek” tulajdonképpen a folytatása. Elsősorban a szlovák nemzetiek csámcsogtak nagyokat a „pörköltön”, nekik íródott a narancsos könyv is…
Ahogy a könyv televíziós reklámját néztem, azzal a kárász életű gondolattal játszadoztam, hogy mi lenne, ha én is kiadnék egy hasonló stílusban megírt könyvet a szlovákok huncutságairól, botrányairól. Írnék a botrányos faliújság-tenderekről, a Gorilláról, mondjuk Slota alkoholizmusáról, a kastélyfelújító-, kórházakat vásárló megélhetési politikusokról, a népbutításáról, a sajtóban, médiában ragadt volt kommunista, besúgó, túlélő újságírók pofátlanságairól, Fico vagyonokat érő karóráiról, a sztárügyvéd rejtélyes haláláról, Počiatek garázsának nikkelezett lemezekkel való borításáról. Ugye, bomba témák? Utána egy bájgúnár mosolyú fotómat rakatnám be az engem agyon dícsérő recenzió mellé a könyvszerkesztővel, s Budapesten már jöhetne is könyvem nagyszabású keresztelője, a címe az lenne: Szlovák brindzás haluska…
Kalita Gábor
